161660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzolszulfonilkarbamidok előállítására

3 161660 4 adott esetben több lépésben végzett acilezéssel a (X) általános képletű csoportot — ahol X jelentése a fent megadott — bevisszük, vagy k) a megfelelően szubsztituált benzolszulfinsavhalogenideket, vagy savas kondenzálószerek jelenlétében a megfelelően szubsztituált benzolszulfinsavakat vagy alkálifémsóikat N-^2-ciklohexenil-N'-hidroxi-karbamiddal reagáltatjuk és a kapott terméket kívánt esetben bázikus anyagokkal reagáltatva sóikká alakítjuk. Az említett benzolszulfonil-karbaminsavészterek, ill. -tiolkarbaminsavészterek alkohol-csoportjukban alkil-, aril- vagy heterociklikus gyököt tartalmazhatnak. Tekintettel arra, hogy ez a csoport a reakció során lehasad, a csoport kémiai szerkezete a végtermékre semmiféle befolyást nem gyakorol, és így igen széles körben változtatható. Ugyanez érvényes a ^2-ciklohexenilamin-szubsztituált karbaminsavészterekre, illetve a megfelelő tiolkarbaminsavészterekre is. Karbaminsavhalogenidekként célszerűen a megfelelő kloridokat alkalmazzuk. Az eljárás során kiindulási anyagként alkalmazható benzolszulfonil-karbamidok a karbamidmolekula szulfonil-csoporttal határolt oldalán szubsztituálatlanok, vagy egyszeresen vagy két-S7«resen szubsztituáltak lehetnek. Tekintettel arra, hogy ezek a szubsztituensek az aminokkal végrehajtott reakció során lehasadnak, széles körben változtathatók. Az eljárás során a megfelelő alkil-, aril-, acil- vagy heterociklusos csoporttal szubsztituált benzolszulfonil-karbamidokon kívül benzolszulf onil-karbamoilimidazolokból vagy hasonló vegyületekből, bisz-(benzolszulfonil)-karbamidokból, vagy az egyik nitrogénatomon további szubsztituenst, pl. metil-csoportot hordozó bisz-(benzolszulfonil)-karbamidokból is kiindulhatunk. A fenti típusú bisz-(benzolszulfonil)-karbamidokat vagy N-benzolszulfonil-N'-acil-karbamidokat pl. ^2-ciklohexenilaminnal reagáltatjuk, és a kapott sókat magas, előnyösen 100 °C fölötti hőmérsékleten hevítjük. Eljárhatunk továbbá úgy is, hogy a ^2-ciklohexenil-karbamidokat, vagy a szabad nitrogénatomon egy vagy két szubsztituenst hordozó ^2--ciklohexenil-karbamidokat a p-helyzetben (XI) általános képletű csoporttal — ahol X jelentése a fent megadott — szubsztituált benzolszulfonamidokkal reagáltatjuk. Kiindulási anyagként pl. a következő vegyületeket alkalmazhatjuk: N-^2--ciklohexenil-karbamid, a megfelelő N'-acetil-, N'-nitro, N'-^2-ciklohexenil-, N',N'-difenil-, N'-metil-, N'-fenil-, N',N'-diciklohexil-karbamidok, továbbá A 2-ciklohexenil-karbamoil-imidazolok, -pirazolok vagy -triazolok. Az N',N'-difenil-^2--ciklohexenil-karbamid-származékokban a fenil-csoportok adott esetben szubsztituenseket is hordozhatnak, vagy egymáshoz közvetlenül, vagy más csoportokon, pl. —O—, —S—, —NH— vagy —CH2— csoporton keresztül kapcsolódhatnak. A benzolszulfonil-parabánsavak, -izokarbamidéterek, -izotiokarbamidéterek, -izokarbamidészterek vagy -halogénformamidinek hidrolízisét célszerűen lúgos közegben végezzük. Az izokarbamidéter- és izokarbamidészter-származékokat savas közegben is jó hozammal hidrolizálhatjuk. A megfelelően szubsztituált benzolszulfonil-5 -tiokarbamidok kénatomját ismert módszerekkel, pl. nehézfémek oxidjaival vagy sóival, vagy oxidálószerek, pl. hidrogénperoxid, nátriumperoxid, salétromossav vagy permanganátok segítségével cserélhetjük oxigénatomra. w A tiokarbamidok kéntelenítését foszgénes vagy foszforpentakloridos kezeléssel is végrehajthatjuk. A közbenső termékként képződő klórhangyasavamidineket, ill. -karbodiimideket megfelelő módszerekkel, pl. elszappanosítással 15 vagy vízaddícióval alakíthatjuk a kívánt benzolszulf onil-karbamidokká. Az aminoetil-benzolszulfonil-karbamidok acilezését egy lépésben — pl. a megfelelően szubsztituált benzoesavhalogeniddel — vagy több lé*" pésben is végrehajthatjuk. A több lépéses acilezést rendkívül sokféleképpen végezhetjük. Az egyik eljárásváltozat szerint pl. az aminoetil-benzolszulfonil-karbamidokat 2-metoxi-benzoilkloriddal reagáltatjuk, majd a benzamido-csoport benzolgyűrűjébe halogénatomot viszünk be. A találmány szerinti eljárás megvalósítása során a reakciókörülményeket általában széles határok között változtathatjuk, és így minden esetben optimális körülményeket biztosíthatunk. A reakciót pl. oldószer jelenlétében vagy távollétében, szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten hajthatjuk végre. A kiindulási anyagok jellegétől függően egyes eljárásváltozatokkal a kívánt benzolszulfonil-karbamidok csak csekély hozammal állíthatók elő, vagy a kívánt termékek előállítására egyes eljárásváltozatok nem alkalmasak. Szakember számára azonban nyilvánvaló, hogy ezek a ter-4ft mékek a leírásban ismertetett egyéb eljárásváltozatokkal könnyen előállíthatók. A kiindulási anyagokat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így pl. a kiindulási anyagként felhasznált szubsztituált benzolszul-45 fonamidok előállítása során a megfelelő benzolvegyületeket klórszulfonsavval, majd ammóniával reagáltatjuk, vagy p-aminoetil-benzolszulfonamidot a megfelelő savkloridokkal acilezünk. A kiindulási anyagként felhasznált benzolszulfonil-5Q uretánokat vagy -karbamidokat úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő benzolszulfonamidokat halogén-hangyasavalkilészterekkel, ill. káliumcianáttal (KOCN) reagáltatjuk. A benzolszulfinilvagy -szulf enilkarbamidokat pl. a megfelelő szul-55 finil- vagy szulfenilkloridok és karbamidok kondenzációjával állíthatjuk elő. A találmány szerint előállítható benzolszulfonil-karbamidok vércukorcsökkentő hatását a következőképpen határozhatjuk még: a vegyüle-60 tek nátriumsóit 10 mg/kg-os dózisban normálisan táplált nyulaknak adjuk be, és az állatok vércukorszintjét hosszabb időtartamon át az ismert Hagedorn—Jensen-módszerrel vagy autoanalizátorral mérjük. 65 Az N-[4-(/5-<2-metoxi-5-klór-benzamido>-etil)-