161651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás P-alkilbenzolszulfonamid- származékok előállítására

15 161651 16 dinből 24,8 g p-(2-formamido-etil)-benzolszulfonilkloriddal kapjuk az l-[p-(2-formamido-etü)-fenilszulfonil]-2-imino-3-(4-metil-ciklohexil)-imidazolidint, amely 126—128°-on olvad; hozam 49%. 26.4 g l-(4-metil-ciklohexil)-2-imino-imidazolidin-hidrokloridból 26,2 g p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonilkloriddal kapjuk az l-[p-(2-acetamido-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-(4-metil-ciklohexil)-imidazolidint, amely 166—167°-on olvad; hozam 53%. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonilklorid az alábbi módon állítható elő: b) 16,3 g N-fenetil-acetamidot részletekben, keverés közben hozzáadunk 35,0 g klórszulfonsavhoz. Ezután az elegyet 3 óra hosszat keverjük 60° hőmérsékleten, majd jégre öntjük. A kivált kristályokat leszívatással szűrjük, vízzel mossuk és vákuumban megszárítjuk. Az így kb. 65%-os hozammal kapott p-(2-acetamido-etil)-benzolszulf onilkloridot nyerstermék alakjában dolgozzuk fel tovább. Hasonló módon állíthatók elő a további, kiindulóanyagként felhasználásra kerülő szulfonilkloridok is; ezeket is nyerstermék alakjában dolgozzuk fel tovább: 14,9 g N-fenetil-formamidból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(2-formamido-etil)-benzolszulf onilkloridot; 17,7 g l-fenil-2-acetamido-propánból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(2-acetamido-propil)-benzolszulf onilkloridot; 18,7 g N-(3-fenilpropil)-acetamidból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(3-acetamido-propil)-benzolszulf onilkloridot; 19,1 g N-(3-fenilpropil)-N-metil-acetamidból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-[2-(N-metil-acetamido)-propil] -benzolszulf onilkloridot; 17,7 g N-fenetil-propionamidból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(2-propionamido-etil)-benzolszulf onilkloridot; 19,1 g N-fenetil-butiramidból 50,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(2-butiramido-etil)-benzolszulf onilkloridot; 20.5 g N-fenetil-valeramidból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(2-valeramido-etil)-benzolszulf onilkloridot; 23,1 g N-fenetil-ciklohexán-karbamidból 35,0 g klórszulfonsavval kapjuk a p-(2-ciklohexán-karbamido-etil)-benzolszulf onilkloridot. 2. példa a) Az 1. példa a) bekezdésében leírthoz hasonló módon 17,8 g l-butil-2-imino-imidazolidin-hidrokloridból nátriumhidroxid-oldatban 35,8 g p-[2--(o-klór-benzamido)-etil]-benzolszulfonilkloriddal kapjuk az l^(p-[2-(o-klór-benzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-butil-imidazolidint, amely izopropanolból kristályosítva 155—157°-on olvad; hozam 63%. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő szulfonilklorid az alábbi módon állítható elő: b) 17,6 g o-klór-benzoilkloridot hozzáadunk 20,3 g p-nitro-fenetilamin-hidroklorid 30 ml 5 n nátriumhidroxid-oldattal, 50,0 g jég hozzáadásával készített oldatához. Az elegyből kikristályosodik az N-(p-nitro-fenetil)-o-klór-benzamid. Ezt leszívatással szűrjük, vízzel mossuk, szárítjuk és nyerstermék alakjában dolgozzuk fel tovább. c) 30,5 g b) alatti módon kapott nitrovegyületet 85 ml etanolban szuszpendálunk, 1 ml tömény sósavat adunk hozzá, majd 16,0 g vaspor hozzáadásával 12 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet leszűrjük és etanollal utánamossuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékhoz etanolos sósavoldatot adunk. Kiválik az N-(p-amino-fenetil)-o-klór-benzamid-hidroklorid, ezt nyerstermék alakjában dolgozzuk fel tovább. d) 31,0 g c) alatti módon kapott hidrokloridhoz 100 ml jégecetben 34 ml tömény sósavat adunk. Az oldatot 5° hőmérsékleten 7,6 g nátriumnitrittel, amelyet 30 ml vízben oldva alkalmazunk, diazotáljuk. A kapott diazóniumsó-oldatot hozzáadjuk 4,0 g réz(II)-klorid 7 ml víz és 80 ml jégecet elegyével készített és kéndioxiddal telített oldatához. Enyhén exoterm reakció megy végbe, amelynek során 35° hőmérsékleten nitrogén hasad le. A reakcióelegyet 2 óra hosszat állni hagyjuk. A p-[2-(o-klór-benzamido)-etil]-benzolszulfonilklorid kikristályosodik. A kristályokat leszívatással szűrjük, vízzel mossuk és nyerstermék alakjában dolgozzuk fel tovább. 3, példa Az 1. példa a) bekezdésében leírthoz hasonló módon 17,8 g l-terc.butil-2-imino-imidazolidin-hidrokloridból nátriumhidroxid-oldatban 35,8 g p_ [2-(o-klór-benzamido)-etil] -benzolszulf onilkloriddal kapjuk az l-<p-[2-(o-klór-benzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-terc.butil-imidazolidint, amely etanolból kristályosítva 152— 154°-on olvad; hozam 61%. 4. példa a) Az 1. példa a) bekezdésében leírthoz hasonló módon 17,8 g l-butil-2-imino-imidazolidin-hidrokloridból nátriumhidroxid-oldatban 35,4 g p_ [2-(o-metoxi-benzamido)-etil] -benzolszulf onilkloriddal kapjuk az l-<p-[2-(o-metoxi-benzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-butil-imidazolidint, amely metanolból kristályosítva 145— 146°-on olvad; hozam 73%. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő szulfonilklorid az alábbi módon állítható elő: b) A 2. példa b)—d) bekezdéseiben leírthoz hasonló módon, 17,1 g o-metoxi-benzoilkloridból kiindulva, 20,3 g p-nitro-fenetilaminnal kapjuk az N-(p-nitro-fenetil)-o-metoxi-benzamidot, amely etilacetátból kristályosítva 149—150°-on olvad. E nitrovegyület 30,0 g-ját 16,0 g vasporral redukáljuk és így az N-(p-amino-fenetil)-o-metoxi-benzamid-hidrokloridot kapjuk, amely metanolból kristályosítva 211—214°-on olvad. Ez 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60