161558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív pepsztatin előállítására
161558 15 Pepsztatin-kaleiumsó, q. p.: 262—263 °C (bomlás), Ca^^NaOs1 / 2 Ca: Számított %: C ss= 57,93 *H =s= tM U ss 0,?3 O .= 20,07 Ca = 2,84 16 Talált %: C =~ 57,92 V^s? 8,S O w 20,07 Ca = 2,62 N = 9,63 W Annak ellenére, hqgy as kaj^fum-pepsztatin a pepsztatinnál rosszabbul oldódik vízben, a pepsztatin jobban oldódik kalciumkloridot tartalmazó metanolban, mint tiszta metanolban. A pepsztatin karboxil-csoportjával amidokat ké- 15 pez. Ha a pepsztatin-metilésztert metanolban kezeljük, pepsztatinamidot kapunk. Ha a pepsztatint piridinben ecetsavanhidriddel reagáltatjuk, diacetil-, ill. monoacetil-pepsztatint kapunk. A két terméket szilikagél osz- 20 lopon végzett kromatografálással különíthetjük el, eluálószerként 5:25:70 térfogatarányú metanol-aceton-kloroform elegyet alkalmazunk. A pepsztatin R/-értékét szilikagél G vékony rétegen határoztuk meg. A következő értékeket 25 kaptuk: 0,78 (6:6:1:1 térfogatarányú butilacetát-butanol-ecetsav-víz elegyben), 0,73 (6:4:1:1 térfogatarányú butilacetát-butanol-ecetsav-víz elegyben), 0,76 (4:4:1:1 térfogatarányú butilacetát-butanol-ecetsav-víz elegyben). 30 A pepsztatin savas oldószerben, pl. 25:75:900 térfogatarányú hangyasav-ecetsav-víz elegyben, nagyfeszültségen végzett eletkroforézis során (3500 V, 15 perc) nem vándorol, így feltehetően nem tartalmaz bázikus csoportot, 35 A pepsztatin a lebontási vizsgálatok tömegspektroszkópiai mérések és magmágneses rezonanciaspektrum alapján feltehetően az (I) képletnek felel meg. A pepsztatin toxicitása igen kis érték. Egerek, 40 kutyák, patkányok és nyulak orálisan 2000 mg/kg-os pepsztatindózist is jól elviseltek, és toxikus tünetek nem léptek fel. A vegyület LD50 i. p. értéke a különböző kísérleti állatokon a következő: egéren 1000 mg/kg, patkányon 880 45 mg/kg, nyúlon 820 mg/kg, kutyán 450 mg/kg. Ha patkányoknak 90 napon át orálisan napi 250 mgfkg mennyiségű pepsztatint adunk, toxikus tünetek nem jelennek meg, és az állatok növekedése normális marad. 50 A pepsztatin orális adagolás esetén nem szívódik fel. Ha a betegnek orálisan 50 mg/kg menynyiségű pepsztatint adunk, a pepsztatin a beadagolást követő 24 óra alatt nem jelenik meg sem a vérben, sem a vizeletben, és a beadás után 55 72 órával a pepsztatin kb. 90%-a kiürül a széklettel. A pepsztatin, továbbá észterei, amidjai és acetil-származékai a következő koncentrációban fejtenek ki 50%-os pepszingátló hatást a koráb- 60 biakban ismertetett vizsgálati módszer szerint: pepsztatin: 0,01 ftg/ml, pepsztatin-metilészter: 0,008 /"g/ml, pepsztatin-etilészter: 0,01 «g/ml, pepsztanin-p-brómfenacilészter: 0,01 ,"g/ml, pep- -sztatin-amid: 0,027 ,«g/ml, monoacetil-pepsztatin: 65 1,1 ,«g/ml, diacetil-pepsztatin: 4,2 ,«g/ml diacetil-pepsztatin"metilészter: 2,26 wg/ml. A pepsztatin még 2501 «g/ml-es koncentrációban sem fejt ki trombokináz-, plazmin-, tripszin-, kallikrein^, <*-kimotripszin- és papain-gátló hatást, így specifikus, erős pepszingátló szernek tekinthető. Ha a hatásvizsgálat ismertetésekor leírt kísérletbe)* pepszin helyett azonos mennyiségű proktázt [Aspergillus migerből elkülönített pepsziaféleség, Agricultural JPiplogical Ches&istr-y (JS&QÍÚ 36. ^öt tet, 216—223 oldal, 1964] használunk fel, a ka-? zeinhidrolízist 50%-ban gátló pepsztatinkoncentráció 0,02 t*g/ml. A szakirodalomban mindeddig nem írtak le erős pepszingátló hatóanyagokat. Ismeretes, hogy a poliszaharidok kénsavészterei pepszingátló hatással rendelkeznek, e vegyületek hatása azonban igen gyenge, és emellett a vér koagulálását is gátolják. A pepsztatin — amint a közölt 50%os gátló koncentrációértékekből is látható — igen erős pepszingátló hatású anyag, és nem befolyásolja a vér koagulálását. A pepsztatin erős pepszingátló hatása következtében a gyomorfekély kezelésére alkalmazható. Ezt a megállapításunkat klinikai vizsgálatok is alátámasztják. Patkányokon Takagi és mtsai módszerével (Japanese Journal of Pharmacology, 18, 9 — 18p, 1968) gyomorfekélyt idéztünk elő. A hím patkányokat 22 órán át 23 °C-os helyiségben drótketrecben tartottuk, és a patkányoknak a gyomorfekély megelőzésére, ill. kezelésére pepsztatint adtunk. Az egyik csoportba tartozó állatoknak a stresszhatás előtt 30 perccel orálisan 50 mg/kg mennyiségű pepsztatint adtunk, majd az állatokat a stresszhatás után 48 órával leöltük. A pepsztatin ulkuszgátló hatása 76,3% volt. Ha az állatoknak ugyanilyen körülmények között csak 10 mg/kg mennyiségű pepsztatint adtunk, 65,6%os ulkuszgátló hatást értünk el. Egy másik csoport állatainak közvetlenül a stresszhatás után 50 mg/kg mennyiségű pepsztatint adtunk, és 4 napon át naponta egyszer ugyanilyen dózissal kezeltük az állatokat. Az állatokat ezután leöltük. A pepsztatinnal kezelt állatok esetében a fekély gyorsan gyógyult. Megvizsgáltuk a pepsztatin hatását a pylorus ligationnal kiváltott patkány gyomor fekélyre is. A vizsgálat során Watanabe és Kasuya módszerét alkalmaztuk (Chemical Pharmaceutical Bulletin, 11, 1232, 1963). Ha a patkányoknak a pylorus ligation után 30 perccel és 14 órával legalább 2 mg/kg mennyiségű pepsztatint adunk, nem lép fel gyomorfekély. Az 50%-os gátló dózis 0,5 mg/kg. A^yomornedv pepszinaktivitása nulla, vagy nem éri el a kontrollcsoportban meghatározott pepszinaktivitás 10%-át. A pepsztatin tehát ebben a fekélytípusban is erős megelőző és gyógyító hatást fejt ki. Ha gyomor- vagy nyombélfekélyben szenvedő betegeknek két étkezés között — azaz naponta háromszor vagy négyszer — 1—4 alkalommal 25—100 mg pepsztatint adunk, javulás tapasztalható anélkül, hogy toxikus mellékhatások lépnének fel. A fájdalom a gyógyszer beadása után igen gyorsan megszűnik.
