161542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B-5050 antibiotikum-komplex és a komplex egyes komponenseinek előállítására
161542 11 zolban és dietiléterben oldódik, n-hexánban és semleges vízben nehezen oldódik. 7. Ultraibolya abszorpció: metanolban felvéve nem jelenik meg jellemző maximum. 8. Infravörös abszorpció: a káliumbromid-pasztillában felvett infravörös abszorpciós spektrumban (1. ábra) a következő hullámszámértékeknél jelenik meg abszorpciós sáv: 3448 (erős), 2924 (közepes), 1736 (erős), 1453 (közepes), 1376 (közepes), 1295 (közepes), 1239 (közepes), 1167 (erős), 1081 (erős), 1050 (erős), 968 (közepes), 912 (közepes), 861 (gyenge), 840 cm-1 (gyenge). Amint már korábban közöltük, a B—5050 antibiotikum több — jelenlegi vizsgálataink alapján legalább 6 —- komponensből áll, amelyek egymáshoz mind kémiai, mind biológiai sajátságaik alapján nagymértékben hasonlóak. Az egyes komponenseket az antibiotikum-elegy papírkromatográfiás vagy vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatával mutathatjuk ki. A következőkben az egyes komponensek kimutatását és azonosítását ismertetjük. 1. Papíkromatográfiás vizsgálat: Papír: 2%-os ligroinos folyékony paraffinoldattal átitatott Toyoroshi No. 50 papír Futtatószer: n-butilacetáttal telített, 8,0 pH-értékű, l/l5-mólos foszfátpufferoldat Előhívás: bioautográfiás úton, Bacillus subtilis felhasználásával Rf -értékek: B—5050—A = 0,32 + 0,05 B—5050—B = 0,38 + 0,05 B—5050—C = 0,66 + 0,05 B—5050—D = 0,72 + 0,05 B—5050—E = 0,74 + 0,05 B—5050—F = 0,82 + 0,05 2. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat: Réteg: a) 1 órán át 105 °C-on tartott szilikagél (Spotfilm f, a Tokyo Kasel K. K., Japán cég terméke) b) szilikagél (Kieselgel G, a Merck A. G. Darmstadt, NSZK cég terméke) c) azonos a b) réteggel Futtatószer: a) 3:2 térfogatrész arányú benzol-aceton elegy b) 3:2 térfogatrész arányú benzol-aceton elegy c) 10:1 térfogatrész arányú benzol-metanol elegy Az egyes futtatásokat háromszor megismételtük. Előhívás: a) tömény kénsav felpermetezésével b) és c): 1. a rétegre 5%-os etanolos foszformolibdátoldatot permetezünk, majd 5 percig 110 °C-on iszárítjuk. 2. a rétegre 5%-os n kénsavas cériumszulfátoldatot permetezünk, majd 5 percig 110 °C-on szárítjuk. 3. a rétegre 10>%-ós vizes kénsavoldatot permetezünk, majd 5 percig 110 °C-on szárítjuk. 12 4. a rétegre tömény kénsavoldatot vagy 5%-os kloroformos jódoldatot permetezünk. Az Rf-értékeket az alábbi táblázatban foglal-5 juk össze: Anyag (a) (b) (c) 10 B—5050—A 0,48 + 0,05 0,68 + 0,05 0,71 + 0,05 B—505O—B 0,42 + 0,05 0,63 ± 0,05 0,66 + 0,05 B—5050—C 0,37 + 0,05 0,57 + 0,05 0,61 + 0,05 B—5050—D 0,32 + 0,05 0,53 + 0,05 0,55 + 0,05 15 B—5050—E 0,30 + 0,05 0,50 ± 0,05 0,52 + 0,05 B—5050—F 0,27+0,05 0,43+0,05 0,48+0,05 Ha a hatóanyagok elválasztását vagy elkülö-20 nítését ipari méretekben végezzük, célszerűen adszorpciós kromatográfiai, megosztásos kromatográfiai vagy ellenáramú megosztást alkalmazunk. Az adszorpciós kromatográfiában adszorbensként pl. szilikagélt vagy alumíniumoxidot alkal-25 mázhatunk. Ha szilikagél adszorbenst használunk fel, eluálószerként nem poláros szerves oldószer és poláros szerves oldószer elegyét alkalmazzuk. Az eluálás során az egyes komponensek a nem poláros oldószerhez való affinitásuk 30 sorrendjében, azaz a B—5050—A, B—5050—B, B—5050—C, B—5050—D, B—5050—E, B—5050 —F sorrendben egymás után frakcionáltan elkülöníthetők. Eluálószerként pl. benzol-etilacetát, benzol-aceton, n-hexán-metanol és kloro-35 form-metanol elegyet alkalmazhatunk. A két folyadékfázis közötti megoszlás különböző volta alapján a komponenseket megosztással is elkülöníthetjük. Folyadékfázisként előnyösen lipofil szerves oldószert (pl. etilacetátot) 40 és vizes pufferoldatot alkalmazunk. Ha 5,5 pH-értékű vizes pufferoldattal dolgozunk, a B— 5050—D, B—5050—E és B—5050—F antibiotikum a pufferoldatba jut, míg a B—5050—A, B—5050—B és B—5050—C antibiotikum a szer-45 ves oldószerfázisban marad. A szerves fázisból 4,9 pH-értékű pufferoldattal vonhatjuk ki a B—5050—C antibiotikumot. Eljárhatunk úgy is, hogy a szerves fázist 4,4 pH-értékű pufferoldattal extraháljuk, amikor a B—5050—B és B— 50 5050—C antibiotikum a vizes fázisba jut át, míg a B—5050—A antibiotikum a szerves fázisban marad. A fenti eljárással valamennyi komponenst elkülöníthetjük. Az egyes komponenseket megosztásos kroma-55 tográfiával is elkülöníthetjük. A stacioner fázisban hordozóanyagként pl. cellulózport vagy diatomaföldet (pl. Celite-t vagy Hy"lo Super Cel-t, mindkettő a Johns Manville Sales Corp.. USA cég terméke) alkalmazhatunk. 60 Az alábbiakban a B—5050 antibiotikum hatóanyag-komponenseinek jellemzőit és állandóit ismertetjük. 1. Olvadáspont (bomláspont): a mérést 1:3 térfogatarányú aceton-n-hexán elegyből átkristá-65 lyosított anyagokkal végeztük.
