161542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B-5050 antibiotikum-komplex és a komplex egyes komponenseinek előállítására

9 161542 10 on, célszerűen 23—32 °C-on végezzük a tenyész­tést. A B—5050 antibiotikum komponenseit a te­nyésztés során képződött fer mentié tartalmazza. Az antibiotikus hatóanyagokat a metabolitok el­választására általánosan alkalmazott módszerek­kel különíthetjük el. Az elkülönítést annak fi­gyelembevételével végezzük, hogy az antibioti­kus hatóanyagok gyengén bázikusak és zsírok­ban oldódnak. Tekintettel arra, hogy a B—:5050 antibiotikum főtömege a tenyészet folyadékfázisában halmo­zódik fel, az elkülönítés első lépésében a micé­liumot szűréssel eltávolítjuk, majd a szűrt fer­mentlé kémhatását gyengén bázikus értékre ál­lítjuk, és a* hatóanyagokat vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel kivonjuk a szűr létből. A fen­tieknek megfelelően a szűrt fermentlé pH-ját pl. kb. 7—10 értékre állítjuk, majd a folyadékfázist vízzel nem vagy nem teljesen elegyedő oldószer­rel, pl. rövid szénláncú zsírsavészterrel (így etil­acetáttál vagy n-butilacetáttal), halogénezett ali­fás szénhidogénnel (így kloroformmal vagy eti­lénkloriddal), ketonnal (így metiletilketonnal vagy metil-izobutil-ketonnal), aromás szénhid­rogénnel (így benzollal vagy toluollal), alkohol­'al (így n-butanollal), ül. a felsorolt oldószerek elegyeivel extraháljuk. A micéliumban jelenlevő antibiotikumot a te­nyészet szűrése után vízzel elegyedő szerves ol­dószerrel, pl. acetonnal vagy metanollal vagy híg vizes savoldattal vonjuk ki a micéliumfázisból. A kapott szerves oldatból szűréssel, vákuumbepár­lással, és vízzel nem elegyedő szerves oldószeres extrakcióval különíthetjük el a hatóanyagokat. Extrahálószerként a fent felsorolt anyagokat al­kalmazhatjuk. A savas vizes oldatot szűrjük, a szűrlet pH-ját semleges vagy gyengén bázikus értékre állítjuk, majd a vizes oldatot vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel —f pl. a fent felso­rolt oldószerekkel vagy azok elegyeivel — extra­háljuk. A tenyészetben levő hatóanyagokat adszor­benseken, pl. aktív szénen, kolloid szilíciumoxi­don vagy hasonló anyagokon is megköthetjük. Az adszorbeált hatóanyagokat megfelelő eluálósze­rékkel, pl. vizes alkoholokkal (így vizes metanol­lal vagy vizes etanollal), vizes acetonnal vagy az említett vizes oldatok, sav és szerves oldószerek (pl. etilacetát vagy kloroform) elegyével oldhat­juk le. Tekintettel arra, hogy a B—5050 antibiotikum bázikus jellegű, a hatóanyagokat kationcserélő gyantán, pl. Amberlite IRC—50, Amberlite IR— 120 (gyártó: Röhm & Haas Co., USA) vagy Do­wex 50 gyantán (gyártó: Dow Chemical Co., USA) is megköthetjük. A kationcserélő gyantá­kon adszorbeált hatóanyagokat megfelelő eluáló­szerekkel, pl. híg vizes savoldatokkal, híg vizes bázisoldatokkal vagy vizes-metanolos savoldat­tal, vizes-metanolos bázisoldattal, vizes-acetonos savoldattal, vizes-acetonos bázisoldattal vagy ha­sonló anyagokkal oldhatjuk le. Az így kapott szerves kivonatot előnyösen víz­zel mossuk, majd vizes savoldathoz adjuk. Vizes savoldatként híg vizes savoldatokat vagy sava­nyú pufferoldatokat alkalmazhatunk. Az így ka­pott vizes kivonat pH-ját ezután semleges vagy 5 gyengén bázikus értékre állítjuk, és az elegyet a fent ismertetett módon vízzel nem elegyedő szer­ves oldószerekkel extraháljuk. Ha a fenti eljárás során viszonylag nagy meny­nyiségű hatóanyagot tartalmazó szerves oldato-10 kat kapunk, a B—5050 antibiotikumot vákuum­bepárlással kristályos formában elkülöníthetjük. Ellenkező esetben a vákuumbepárlás során ka­pott maradékhoz nem poláros szerves oldószert, pl. petrolétert vagy n-hexánt adunk, és a kivált 15 nyers, por alakú B—5050 antibiotikumot szerves oldószerből, pl. benzolból, dietiléterből, etilace­tátból, etilacetát és n-hexán elegyéből, aceton és n-hexán elegyéből, aceton és víz elegyéből vagy etanol és víz elegyéből átkristályosítjuk. 20 A nyers por alakú termék egyes esetekben színes szennyezőanyagokat is tartalmazhat. A szennyezőanyagokat aktív szenes derítéssel tá­volítjuk el. - Ha a fenti eljárással nem kapunk kristályos 25 B—5050 antibiotikumot, a nyersterméket szilika­gélen vagy alumíniumoxidon tovább tisztíthat­juk. Az adszorbensen megkötött hatóanyagot zsírsavészterekkel (pl. metilacetáttal, etilacetáttal vagy n-butilacetáttal), oldószerelegyekkel (pl. 30 benzol-aceton, benzol-etilacetát, benzol-metanol vagy kloroform-metanol eleggyel) vagy hasonló anyagokkal oldhatjuk le. A B—5050 antibiotikum-elegy és az azt fel­építő tiszta antibiotikumok bázikus anyagok, és 35 fgy vízben oldódó savakkal, pl. sósavval, kén­savval, borkősavval, nikotinsavval vagy hasonló aíiyagoKKal sókat képeznek. Az alábbiakban a B—5050 antibiotikum-elegy jellemzőit ismertetjük. Megjegyezzük, hogy a 40 vizsgálatot a 7. példában leírt eljárással előállí­tott B—5050 antibiotikum-elegy mintájával vé­geztük, és várható, hogy az egyéb antibiotikum­minták megfelelő adatai kismértékben eltérnek a felsorolt értékektől. 45 1. Olvadáspont: 137—141 °C. 2. Elemzés: Benzolos átkristályosítás után: C = 58,14 ± 0.5% H = 7,88 + 0,3% 50 N =? 1,73 + 0,3% Etilacetátos átkristályosítás után: C = 57,83 + 0,5% H = 8,14 + = 0,3% N = 1,33 ± 0,3% 3. Gőznyomásméréssel meghatározott mole-55 kulasúly: 800 + 90 (etilacetátban) 4. Fajlagos forgatóképesség: [a]2 * = — 76,4° + 8° (c = l, etanolban) 5. Színreakciók: Dragendorff-reakció: pozitív 60 Eritromicinpróba: pozitív, vörösesbíbor szín je­lenik meg, a kloroformos réteg halványkék Karbomicinpróba: negatív 6. Oldhatóság: metanolban, etanolban, aceton­ban, etilacetátban, metiletilketonban, kloroform-65 ban és vizes savas oldatokban jól oldódik, ben-

Next

/
Thumbnails
Contents