161472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-(p-acilaminoetil-benzolszulfonil)- imidazolidin-származékok előállítására

3 lános képletű karbonsavval valamely közömbös oldószerben —5° és +5° közötti hőmérsékleten vízlehasító szer jelenlétében reagáltatunk. Közömbös oldószerekként például a következők használhatók: szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol, éterek, mint dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán, klórozott szénhidrogének, mint metilénklorid és rövidszénláncú ketonok, mint aceton vagy metiletil-keton. Vízlehasító szerként különösen az N,N'-dieiklohexil-karbodiimid alkalmas. Ezenkívül például a karbonil-dipirazol is alkalmazható. A (III) általános képletű karbonsav reakcióképes származékaiként például a halogenidek, rövidszénláncú alkilészterek, különösen a metilvagy etilészter, a fenilészter, az amidok, a rövidszénláncú mono-, illetve dialkilamidok, különösen az N-metil- és az N,N-dimetilamidok, a difenilámidok, továbbá az N-acilamidok, mint például az acetilamid és a benzolamid jönnek tekintetbe. Valamely (III) általános képletű karbonsav reakcióképes származékainak (II) általános képletű aminokkal való átalakítása például •szobahőmérsékleten vagy enyhe melegítés segítségével közömbös szerves oldószerben megy végbe. Oldószerekként az előzőekben már felsorolt oldószerek jönnek számításba. A reakció általában kondenjzálószerek nélkül végrehajtható, kívánt esetben azonban ilyen szerek, például alkálifémalkoholátok és alkálifémhidroxidok, adagolhatok. Egy (III) általános képletű karbonsav halogenidjét előnyösen valamely savmegkötő szer jelenlétében reagáltatjuk. Savmegkötő szerekként szervetlen bázisok vagy sók, mint például alkáli-hidroxid, -acetát, -hidrogénkarbonát, -karbonát és -foszfát, így nátrium-hidroxid, -acetát, -hidrogénkarbonát, -karbonát és foszfát vagy a megfelelő kálium vegyületek alkalmazhatók. Felhasználhatók továbbá káliumoxid, -karbonát, valamint -foszfát és magnéziumkarbonát is. Szervetlen bázisok vagy sók helyett alkalmasak szerves bázisok, mint pl. piridin, trimetil- vagy trietilamin, diizopropilamin vagy kollidin is. Ezek feleslegben adagolva, oldószerként is alkalmazhatók. A (II) általános képletű aminők helyett valamely karbonsavkloriddal való találmány szerinti reakció során e vegyületek N-alkálifém-származékai, így pl. nátrium-, kálium- vagy litium-származékai is használhatók. A (II) általános képletű kiinduló anyagok maguk is új vegyületek és pl. úgy állíthatók elő, hogy egy (IV) általános képletű szulfonsav valamely reakcióképes származékát — e képletben R alku-, illetve ariigyököt, például metil-, illetve fenilgyököt képvisel és m az (I) képletnél megadott jelentéssel rendelkezik — valamely (V) általános képletű 2-amino-2-imidazolin-származékokkal — e képletben Rj és R2 az (I) képletnél megadott jelentésűek — reagáltatunk és ezt követően az (R—CO) 1472 4 acil-védőcsoportot hidrolízis útján lehasítjuk. A közbeesőleg kapott, a (II) képletből leszármaztatható N-acilvegyületek eddig szintén nem voltak leírva az irodalomban. 5 Valamely (IV) általános képletű szulfonsav reakcióképes származékaként halogenidek, különösen kloridok és a (IVa) általános képletű anhidridek — ebben a képletben R a (IV) képletben megadott jelentésű — jönnek tek.in.tet-10 be. A (IVa) általános képletű anhidridek egyszerű módon a megfelelően helyettesített szulfonsavhalogenideknek a megfelelően helyettesített szulfonsavak sóival való reakciója útján kaphatók. 15 Egy további eljárás szerint úgy jutunk (II) általános képletű kiinduló anyagokhoz, hogy (VI) általános képletű p-(aminoalkil)-benzolszulfonamidokat — E. Miller, J. Amer. Chem. Soc. 62, 2101 (1940) szerint előállítva — ebben 20 a képletben m az (I) képletnél megadott jelentésű — helyettesített N-(2-brómalkil)-ciánamidokkal alkalikus közegben reagáltatunk. A (III) általános képletű kiinduló vegyületek előállítása a megfelelő karbonsav-szárma-25 zékokra általában ismert előállítási módszerek szerint történik. Az (I) képletű új hatóanyagok vagy e vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható sói perorálisan, rektálisan vagy parenterálisan al-30 kalmazhatók. A sóképzésre fiziológiailag elviselhető szervetlen vagy szerves savak, mint például sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, ecetsav, tejsav, borostyánkősav, borkősav é,3 maleinsav használhatók, 35 alkalmazhatók azonban vércukorcsökkentő szulfonil-karbamidok is, így például a p-toluolszulfonil-n-butil-karbamid, a p-klórbenzolszulfonil-n-propil-karbamid és a p-[2-(2-metoxi-5-klórbenzamido)-etil]-benzolszulfonil-ciklohexil-kar-40 mabid. A napi adagok 0,1 mg/kg és 100 mg/kg között vannak melegvérűeknél. Alkalmas adagolási egységek, mint drazsék vagy tabletták előnyösen 10—200 mg-ot tartalmaznak a találmány szerinti hatóanyagból, mimellett a ható-45 anyagmennyiség 20—80 súlyszázalékot tesz ki. Tabletták és drazsék előállításához a hatóanyagot például szilárd poralakú vivőanyagokkal, mint tejcukor, szacharóz, szorbit vagy mannit, keményítőféleségekkel, mint burgonyakeményí-50 tő, vagy kukoricakeményítő vagy amilopektin, továbbá lamináriaporral vagy citrusvelő porral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, és adott esethen csúsztatószereket, mint magnézium- vagy kalciumsztearát, vagy 55 alkalmas molekulasúlyú polietilénglikolokat adunk hozzá. A tablettákat vagy drazsékat például olyan tömény cukoroldatokkal vonjuk be, amelyek pl. még arabgumit, talkumot és/ /vagy titándioxidot tartalmazhatnak, de bevon-60 hatjuk őket könnyenüló szerves oldószerekben vagy oldószerkeverékekben oldott lakkal is. Ezekhez a bevonatokhoz például a különböző hatóanyag-mennyiségek megjelölésére, színezőanyagokat is adhatunk. 65 További adagolási egységekként alkalmasak 2