161343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-diataciklo-4-imino-1,4-dihidropiridin-származékok előállítására
5 fú alkil-, helyettesítetlen, vagy rövidszénláncú íalkil-, vagy rövidszénláncú alkoxí-csoporttal helyettesített fenil-, továbbá fenil-(rövidszénláncú)-alkil-csoport, R11 jelentése rövidszénláncú alkil-, fenil- vagy fenil-(rövidszénláncú)-alkilcsoport, vagy R10 és R 11 együttesen polimetilén-, pl. pentametilén-, hexametilén- vagy hasonló csoportot képeznek. Az Y1 csoportok lehasítását ismert hidrolízisjeljárással végezhetjük. A hidrolízist általában ^szobahőmérsékleten, ásványi sav jelenlétében hajtjük végre, a reakciót azonban meggyorsíthatjuk, ha a reakcióelegyet forráspontjáig terjedő hőmérsékletre melegítjük. A reakciót oldószer távollétében is végrehajthatjuk, kívánt esetben azonban az 1. eljárásváltozat ismertetésekor felsorolt oldószerek jelenlétében dolgozhatunk. , Az amino-nitrogénen a fenti típusú lehasítható csoportot hordozó 3-R5 -4-NY'R 6 -piridinszármazékok nagy része — elsősorban az acilvagy tioacil-szubsztituált vegyületek — ismert, vagy az irodalomban az analóg vegyületek előállítására leírt módszerekkel állítható elő. Az N-4-piridilamidin-származékokat úgy állíthatjuk elő, hogy valamely R9 -iminoetilétert a megfelelő 4-amino-piridin-származékkal poláros szerves oldószer jelenlétében több órán át viszszafolyatás közben forralunk, majd a reakcióelegyet lehűtjük és a szilárd terméket elkülönítjük. Az N-4-piridinguanidin-származékok előállítása során a megfelelő 4-aminopiridin-származékokat poláros szerves oldószerben, ciánbromid jelenlétében visszafolyatás közben forraljuk, a reakcióelegyet lehűtjük, és a képződött terméket elkülönítjük. A kapott terméket poláros szerves oldószerben szuszpendáljuk, az elegyhez ammóniát, vagy mono- vagy di-rövidszénláncú alkilamint adunk, és az elegyet célszerűen autoklávban, kb. 100—150 C°-on tartjuk 1—5 órán át. Az elegyet lehűtjük, az oldószert eltávolítjuk, a maradékot vízben oldjuk, a vizes oldatot meglúgosítjuk, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot bepároljuk, és a maradékot metanolból átkristályosítjuk. A fenti eljárás során 4-piridilguanidin-származékokat kapunk. Az aldimin- ill. ketimin-vegyületeket a 4--aminopiridin-származékok aldehidekkel, vagy ketonokkal végrehajtott reakciójával állíthatjuk elő. Az amino-nitrogénatomon valamely, fent felsorolt típusú lehasítható csoportot hordozó 3--R5 -4-NY 1 R 6 -piridin-származékokat ezután helyettesítetlen, vagy helyettesített 2-X-pirimidin-származékokkal reagáltatjuk, és a kapott l-(2-pirimidinil)-4-(R9 -C-NH)-piridin-, vagy 1-II R8 + -(2-pirimidinil)-4-(R-C = N =)-l,4-dihidropiridin-vegyületeket hidrolízisnek vetjük alá. Az eljárás során a megfelelő helyettesítetlen, vagy helyettesített l-(2-pirimidinil)-4-imino-l,4-dihidrópiridíh-származékökat kapjuk. 6 2-b-i: A 4-imino-csoport kialakítása degradatív átrendeződéssel A fenti 4-imino-csoportot előnyösen Hoff• mann- vagy Curtius-átrendeződéssel alakítjuk * ki. Ezek a reakciótípusok a szakirodalomból jól ismertek. A Hoffmann-átrendeződés során az l-(4-R1 -5--R2 -6-R 3 -2-pirimidinil)-4-karboxamidopiridinium-sók amid-csoportja bróm vagy klór hatásá*• ra, bázis jelenlétében izocianát-csoporttá alakul, majd a 4-izocianát-vegyületekből vizes oldatban l-(2-pirimidinil)-4-imino-l,4-dihidropiridin képződik. Az l-(4-R1 -5-R 2 -6-R ;! -2-pirimidinil)-4-karbox^ amido-piridinium-sókat 4-RJ -5-R 2 -6-R 3 -2-X-pirimidin-származékok és 3-R5 -4-karboxamidopiridin-vegyületek kondenzációjával állíthatjuk elő. A reakciót előnyösen melegítés közben, poláros szerves oldószer jelenlétében, a nedvesség 20 kizárása mellett hajtjuk végre. A Curtius-átrendeződés során az első lépésben az l-(4-R1 -5-R 2 -6-R 3 -2-pirimidinil)-4-karboxipiridinium-sókat tionilkloriddal, majd alkálifémaziddal reagáltatva a megfelelő azid-25 származékokká alakítjuk. Ha az azidokat szerves oldószer jelenlétében, kb. a reakcióelegy visszafolyási hőmérsékletén melegítjük, a megfelelő izocianát-származékok képződnek. Az izocianát-származékok víz jelenlétében a kívánt 30 l-(2-pirimidinil)-4-imino-l,4-dihidropiridinszármazékokká alakulnak. Az l-(2-pirimidinil)-4-karboxipiridinium-sókat a megfelelő 4-R1 -5-R 2 -6-R 3 -2-X-pirimidin-származékok és 3-R5 -4-piridinkarbonsavak konden-38 záciőjávai állíthatjuk elő. A reakció körülményei az l-(2-pirimidinil)-4-aminopiridin-származékok előállításánál leírtakkal azonosak. 2-b-ii: A 4-imino-csoport kialakítása redukcióval 40 Az l-(4-Ri-5-R2 -6-R 3 -2-pirimidinil(-3-R5-4-Y2--piridiniumsókat — ahol Y2 redukálható csoportot jelent — kémiai, katalitikus, vagy elektrolitikus úton redukálhatjuk. A redukciót önmagában ismert módon hajtjuk végre. 45 ' Az Y2 redukálható csoport előnyösen nitro-, (-N02), nitrozo (-NO), hidroxilamino- (-NHOH), hidrazo- (-NH-NHR12 ), azo- (-N = NHR"), 50 azoxi- (-N = N-R vagy -N — N-R12 ), hidrazino-I • I-o- cr (-NH-NH2 ), oxim- (= NOH vagy = NO-Alkil), vagy hidrazono-csoport (= N-NHR13 ) lehet. A 55 fenti csoportokban R12 pl. rövidszénláncú alkil-, fenil-(rövidszénláncú)-alkil-, fenil-, heterociklikus aril-csoportot, előnyösen hidrogénatomot vagy piridil-csoportot, míg R13 előnyösen hidrogénatomot, rövidszénláncú alkil- vagy fenil§0 csoportot, vagy rövidszénláncú alkánkarbonsavból vagy fenilalkánkarbonsavból származtatható acil-csoportot jelent. Kémiai redukálószerként előnyösen ónt vagy sztannokloridot alkalmazunk sósav jelenlétében; <jg a katalizátor célszerűen Raney-nikkel vagy pair 8
