161343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-diataciklo-4-imino-1,4-dihidropiridin-származékok előállítására
7 ládium lehet. Az elektrolitikus redukciót ismert módszerekkel hajthatjuk végre. A 3-R5 -4-nitropiridin ismert vegyület. A 3--R5 -4-hidroxilaminopiridint úgy állíthatjuk elő, -hogy a 3-R5 -4-nitropiridint száraz éterben, 0 C°on amalgámozott alumíniumspirállal redukáljuk, majd az elegyet vízzel elbontjuk, szűrjük, és a terméket alumíniumoxidon végrehajtott kromatográfiával elválasztjuk a reakcióban képződött, bázikusabb 4-aminopiridin mellékterméktől. A 3-R5 -4-nitrozopiridin-származékokat úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 3-R3 -4-nitrozopiridin-4-oxidokat kloroformban, 80 C°-on foszfortrikloriddal reagáltatjuk, a reakcióelegyet jeges vízbe öntjük, meglúgosítjuk, az elegyet klo- , roformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot szárítjuk, betöményítjük, majd a terméket desztilláljuk. Az l-(4-Ri-5-R2 -6-R 3 -2-pirimidinil(-3-R 5 -4-Y 2 - 20 -piridiniumsó kiindulási anyagokat a megfelelő 4_Rl_5_R2_6-R3_2-X-pirimidin-vegyületek és 3--R5 -4-Y 2 -piridin-származékok kondenzációj ával állíthatjuk elő. A reakció körülményei az l-(2--pirimidinil)-4-aminopiridiniumsók előállítása- ^5 nál ismertetettekkel azonosak. 2-b-iii: A 4-imino-csoport kialakítása cserebomlással Az l-(4-Ri-5-R2 -6-R 3 -2-pirimidinil(-4-Y3-l,4--dihidropiridin-származékokat — ahol Y3 oxo- 30 (= O), tio- (= S), diklór-, di-rövidszénláncú alkoxi-, rövidszénláncú alkiléndioxi-, rövidszénláncú alkiléntioxi-, rövidszénláncú alkilénditiovagy egyéb ketál-csoportot jelent — zárt edényben, pl. autoklávban 50—125 C°-on folyékony 35 ammóniával vagy rövidszénláncú alkilaminnal reagáltatjuk, majd a terméket ásványi savval kezeljük. Az eljárás során az l-(2-pirimidinil)-4-imino-l ,4-dihidropiridin-származékok savval képezett addíciós sóit kapjuk. 40 Az Y3 helyén oxo- (= O) csoportot tartalmazó kiindulási anyagokat úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 2-aminopirimidint sósav jelenlétében gamma-pironnal visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük, a szilárd 45 anyagot kiszűrjük, és lúgos vízből átkristályosítjuk. A további közbenső termékeket az l-(2-pirimidinil)-4-oxo-l ,4-dihidropiridinből állíthatjuk elő. Az l-(2-pirimidinil)-4-oxo-l,4-dihidropiri- 50 dint foszforpentaszulfiddal reagáltatva a 4-tiovegyületet, foszforpentakloriddal reagáltatva a 4-klórpiridiniumklorid-sót kapjuk. Ha a fenti kiindulási anyagot 2,2-di-rövidszénláncú alkoxipropánnal vagy egyéb ketálokkal — pl. a ko- 55 rabban említett vegyületekkel — reagáltatjuk, a megfelelő 4,4-di-rövidszénláncú alkoxi-, 4,4-rövidszénláncú alkiléndioxi-, 4,4-rövidszénláncú alkiléntioxi-, 4,4-rövidszénláncú alkilénditioszármazékokat, ill. hasonló vegyületeket ka- gg punk. 2-b-iiii: Az imino-csoport kialakítása helyettesítéssel Az l-(4-Rl-5-R2 -6-R 3 -2-pirimidinil)-3-R 5 -4--imino-l,4-dihidroxipiridin-származékokat a 55 8 megfelelő l-(2-pirimidínil)-3-R5 -4-Y 4 -piridiniumsókból kiindulva állíthatjuk elő — ahol Y4 *, valamely, folyékony ammónia jelenlétében imi-: no-csoportra cserélhető csoportot jelent. A reakciót előnyösen kb. 60—160 C°-on hajtjuk végre, fölös mennyiségű folyékony ammónia, vagy valamely poláros szerves oldószer jelenlétében. Az imino-csoportra könnyen kicserélhető Y4 szubsztituensek pl. a következő csoportok lehetnek : halogén-, előnyösen klór- vagy brómatom, ] hidroxil-, rövidszénláncú alkoxi-, szulfhidril-^ (-SH), rövidszénláncú alkiltio-, rövidszénláncú alkilszulfonil-, rövidszénláncú alkilszulfinil-, fenoxi-, fenil-rövidszénláncú alkoxi- vagy nitrocsoport. A kiindulási anyagot úgy állíthatjuk elő, hogy ekvimoláris mennyiségű 4-R1 -5-R 2 -6-R 3 -2-X-pirimidin és 3-R5 -4-Y 4 -piridin elegyét poláros szerves oldószer jelenlétében kb. 60—160 C°-on hevítjük. A 4-Y4 -piridin-származékok a 4-rövidszénláncú alkilszulfinil-származékok kivételével ismert vegyületek. Az új vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 4-rövidszénláncú alkiltio-piridin-származékokat hűtés közben, kloroform jelenlétében perbenzoesavval reagáltatjuk. A reakcióelegyet nátriumkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk, és szárazra pároljuk. 3. eljárásmód A piridin- és/vagy pirimidin-gyűrű kialakítása 3-a: A pirimidin-gyűrű kialakítása Az l-(4-Rl-5-R2 -6-R 3 -2-pirimidinil)-4-(R6N=)-1,4-di-hidropirimidin pirimidinil-gyűrűjét úgy alakíthatjuk ki, hogy a megfelelő N-amidino-4--imino-1,4-dihidropiridint maiondialdehiddel, vagy valamely malondialdehid-származékkal, pl. acetáljávai vagy félacetáljávai — így a rövidszénláncú alkilacetál-, előnyösen metil- vagy etilacetál-származékkal — etiléndioxi-, etiléntioxi-, vagy etilénditio-származékával, vagy valamely R'-C-CH-C-R3 képletű diketon ketáljá-OR2 0 val vagy hemiketáljávai reagáltatjuk — a képletben R1 , R 2 és R 3 jelentése a fent megadott —. A reakciót előnyösen kb. 60—160 C°-on hajtjuk végre, és a kapott l-(2-pirimidinil)-4-imino-l,4--dihidro-piridint kívánt esetben savval reagáltatva sóvá alakítjuk. Az N-amidino-4-(R6 N =)-l,4-dihidropiridin kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: Gamma-piron és guanidin, vagy valamely guanidin-só elegyét poláros szerves oldószerben melegítjük, majd a kapott N-amidino-l,4-dihidro-piridin-4-on-t kb. 130 C°-on foszforoxikloriddal és foszforpentakloriddal reagáltatjuk, és a képződött vegyületet zárt edényben, pl. autoklávban kb. 1 órán át kb. 100 C°-on folyékony ammóniával vagy rövidszénláncú alkilaminnal reagáltatjuk. 3-b; A dihidropiridin-gyűrű kialakítása Az 1,4-dihidropiridin-gyűrűt előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy 4-R1 -5-R 2 -6-R 3 -2-aminopirimidint 3-iminoglutáraldehid-tetra-rövidszénlán-4
