161321. lajstromszámú szabadalom • Acetilén-származékokat tartalmazó kártevőírtószerek és eljárás a hatóanyag előállítására
161321 1 Az osztályozás a megfelelő vegyületnek az 500—50 ppm teljes koncentráció-tartományban mutatott hatékonyságát tükrözi vissza. - 2 Standard = Mangán-etilén-bisz-ditiokarbamát. 2. példa Laboratóriumi kísérlet Kísérleti növény: Vicia fába Gomba: Botrytis cinerea Standard: l N-l,l,2,2-tetraklór-etilmerkapto-4-ciklohexén-l ,2-dikarboximid. A növényt az 1. példában ismertetett módon kezeljük a hatóanyaggal ill. a standarddal. Az eredményeket a 2. táblázatban tüntetjük fel. A kezeletlen kontrolloknál a védőhatás 0%. 2. táblázat Hatóanyag Koncentráció % Védőhatás % A 0,1 99 C 0,1 99 0,03 99 0,01 84 D 0,1 96 Standard1 0,1 98 0,01 43 10 15 20 25 3. példa Szántóföld kísérlet Kísérleti növény: Burgonya, Bintje-fajta, belföldi A. Gomba: Phytophthora infestans. Standard: N-l,l,2,2-tetraklór-etilmerkapto-4--ciklohexén-1,2-dikarboximid. Hatóanyagként C-vegyületet alkalmazunk 25%-os porkészítmény alakjában. 2 kg porkészítményt 100 liter vízben szuszpendálunk. Ez a permetlé-mennyiség 1000 m2 -es parcella kezelésére elegendő. A permetlevet burgonyatenyészeten (fajta: Bintje) oly módon porlasztjuk szét, hogy a burgonya felületét teljesen beborítsa. A parcella első kezelését akkor végezzük el, amikor a növények levelei a sorokban egymást kezdik érinteni. 8—10 napos időközökben 3x utánpermetezünk, majd 3 hét múlva utolsó permetezést hajtunk végre. A teljes táblát a 3. permetezés után 3 nappal Phytophthora infestans zoospóráival megfertőzzük, majd 5 nap múlva öntöző berendezés segítségével megnedvesítjük. 400—600 g C-hatóanyaggal valamennyi földfeletti növényrészt és valamennyi földalatti növényrészt (gumókat) megvédjük. A fenti hatás eléréséhez a standard készítményből kb. 2 kg hatóanyagra van szükség. 4. példa Ephestia kühniella ovicid hatása Pamutszövetdarabkákat (10 cm2 ) a hatóanyag acetonos oldatával megnedvesítünk és óvatosan megszárítunk. A szövetdarabkákra variánsonként 30—60 db frissen lerakott lisztmoly-tojást helyezünk és. a szövetdarabkákat 60 műanyagból készült kis ketrecekben 25 C°-on, n,agy levegő-nedvességtartalom mellett kikeltetés céljából állni hagyjuk. A vegyület hatása abban nyilvánul- meg, hogy az embriók a tojásban vagy bábozódásnál 85 30 35 40 45 50 55 előbb-utóbb elpusztulnak. Az eredményeket a tojáspusztulás %-ában fejezzük ki. Az adagolást 10—x g hatóanyag/cm 2 szövet dimenzióban adjuk meg. A „3" adagolás tehát 10"""3 g/cm 2 koncentrációt jelent. Koncentráció Készítmény (adagolás) Tojáspusztulás 10-x g %-ban hatóanyag/cm2 B C E F G 3 4 5 4 4 3 100 100 100 100 100 82 5. példa 93 g (a-etinil-piperonil)-alkoholt 1400 ml diklórmetánban oldunk és részletekben 400 g mangándioxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, szűrjük, majd a szűrletet bepároljuk. A maradékot acetonból átkristályosítjuk. A kapott tiszta 3',4'-(metiléndioxi)-propiolofenon' 116— in_C°-on olvad. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 6 literes háromnyakú lombikba 1750 ml ammóniát mérünk be széndioxidos hűtés közben, majd a folyékony ammóniához részletekben 35 g finomra vágott nátriumot adunk. Az elegyet 1 órán át keverjük, majd a kékszínű oldatba addig vezetünk acetiléngázt, míg az oldat elszíntelenedik (kb. 1 óra). Ezután 1,5 óra alatt 150 g piperonálnak 700 ml vízmentes éterrel képezett elegyét csepegtetjük be és további 1 órán át keverjük. Ezután kis részletekben 300 g ammóniumkloridot adunk hozzá, a széndioxidos hűtést eltávolítjuk és 1000 ml diklórmetánt adunk hozzá. Az elegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, az esetleg még jelenlevő ammóniát enyhe melegítéssel eltávolítjuk. Ezután nitrogén-atmoszférában 2000 ml jeges vizet csepegtetünk hozzá, majd a diklórmetános réteget elválasztjuk, telített konyhasó-oldattal egyszer és vízzel kétszer mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot a kristályosodás megkezdéséig éterrel eldörzsöljük (1 rész éter/3 rész anyag). Az étert ledesztilláljuk és a maradékot bepároljuk. A kapott kristályos massza 39—40 C° olvadáspontú (a-etinil-piperonil)-alkoholból áll. 6. példa 180 g a-etinil-l,4-benzodioxán-6-metanolt 2520 ml diklórmetánban oldunk és az elegyhez részletekben 720 g mangándioxidot adunk. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, szűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot acetonból átkristályosítjuk. Világossárga, 116—117 C°-on olvadó kristályok alakjában l-(l,4-benzodioxán-6-il)-2-propin-l-ont kapunk. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 4
