161304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillin-szulfoxidészterek átalakítására dezacetilcefalosporin-észterekké 161305 Érintkező tömb szigetelt vezetékek hasítékos csatlakozására

16Í3Ö4 5 valamely könnyen hozzáférhető, nem költs íges, a reakció szempontjából közömbös szerves folya­dékot alkalmazunk. A vízzel azeotrop elegyet képező, víznél nehezebb folyadékok sorából pl. az 1,2-diklóretán, kloroform, metilénklorid és 5 széntetraklorid, a víznél könnyebb ilyen szerves folyadékok sorából pl. a metiletilketon, metil­izobutilketon, benzol, toluol, xilol, pentán, hexán, heptán, etilacetát, izopropilacetát és ha­sonlók alkalmazhatók előnyösen az említett cél- 10 ra. Egyes esetekben az azeotrop-folyadék a pe­nicillin-szulfoxidészter feloldására alkalmazott, tercier karboxamidot tartalmazó oldószer-rend­szer előnyös része lehet. A tercier karboxamid­nak legalább kb. 10 tf% mennyiségi arányban 15 kell jelen lennie a reakcióelegyben. Az oldószer­rendszer többi részét a vízzel azeotrop elegyet képező folyadékok képezhetik. Nem szükséges azonban, hogy az azeotrop elegyet képező folya­dék az oldószer-rendszer számottevő nagyságú 20 részét képezze. A víztartalmú azeotrop elegy gőzeit azután ismert rendszerű készülékekben kondenzáltathatjuk és foghatjuk fel; az azeo­trop-képző anyagokat visszavezethetjük — elő­nyösen valamely fizikai vagy kémiai módszerrel 28 történő teljes szárítás után — a reakcióelegybe, hogy így további vízmennyiséggel való azeotrop elegy képzésére használjuk fel ezeket; adhatunk azonban friss, száraz azeotrop-képző folyadékot is a desztilláció során víztartalmú azeotrop elegy 30 alakjában eltávolított azeotrop-képző folyadék pótlására. Tekintet nélkül arra, hogy adtunk-e a reakcióelegyhez valamely, a vizet inaktiváló vagyszert, a melegítés folyamán történő azeo­trop desztilláció megfigyelésünk szerint mindig 35 növeli a kívánt dezacetoxicefalosporin-észter termelési hányadát. Eljárhatunk tehát olymódon is, hogy a kémiai és fizikai víztelenítési mód­szereket kombináltan alkalmazzuk, a víznek a reakcióelegyből való gyorsabb eltávolítása érdé- 40 kében. A víztartalmú azeotrop elegy felfogása és kondenzálása ismert típusú készülékekben tör­ténhet; ilyenek pl. a szokásos Dean—Stark el- 45 választó, a Barrett-típusú vízelválasztó és ha­sonlók; kívánt esetben az azeotrop elegy szárí­tására, ill. a felső réteget képező azeotrop folya­dék elkülönítésére és visszakeringtetésére ugyancsak ismert készülékek alkalmazhatók, 50 mint amilyeneket az Analytical Chemistry 29, 100 (1957) és Industril and Engineering Chem­istry, Analytical Ed., 8, 314 (1936) közlemé­nyek ismertetnek; a víznél nagyobb fajsúlyú azeotrop-képző folyadék alkalmazása esetén az 55 alsó réteg kerül visszakeringtetésre, míg a felső réteget képező elkülönülő vizet eltávolítjuk, e művelet céljaira szintén ismeretesek ipari mé­retben alkalmazható berendezések. Megjegyzen­dő továbbá, hogy a víz eltávolítása olymódon go is történhet, hogy a kapott desztillátumot vala­mely e célra alkalmas szárítószerrel, pl. vízmen­tes nátriumszulfáttal, magnéziumszulfáttal, kal­ciumkarbiddal, kalciumkloriddal vagy moleku­láris szűrővel (különösen a 3A és 4A típusúak- g§ 6 kai) megtöltött oszlopon vezetjük keresztül. Az így megszárított azeotrop-képző folyadék is visszakeringtethető azután a reakcióelegybe. A találmány szerinti eljárásban felhasználható tercier karboxamidok általánosságban az alábbi szerkezeti képlettel jellemezhetők: O II Rí—C—N—R2 R3 ahol (1) Rí hidrogént, R2 és R3 alkil-, fenil-, tolil -vagy xililcsoportöt képvisel olymódon, hogy R2 és R3 együtt legfeljebb kb. 14 szénato­mot tartalmaz; (2) Rj, R2 és R3 közül legalább az egyik alkil­csoportot, legfeljebb kettő pedig fenil-, tolil-, vagy xililcsoportöt képvisel, mi mellett Rt, R2 és R3 együtt legfeljebb kb. 18 szénatomot tartalmaz; (3) Rí hidrogént vagy alkilcsoportot képvisel, R2 és R3 pedig a hozzájuk kapcsolódó nit­rogénatommal együtt egy 4—6 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó telített monociklusos gyűrűt képez, amely a gyűrűbeli nitrogén­atomhoz képest gamma-helyzetben egy oxi­génatomot is tartalmazhat gyűrűtagként, mi mellett Rí, R2 és R3 együtt legfeljebb 12 szénatomot tartalmaz; és/vagy O lí (4) Rí és R2 a hozzájuk kapcsolódó —C—N— I amid-csoporttal együtt egy karboniltartal­mú, 4—6 gyűrűbeli szénatomos, telített mo­nociklusos gyűrűt képez, R3 pedig alkil-, fenil-, tolil- vagy xililcsoportöt képvisel, mi mellett Rí, R2 és R3 együtt legfeljebb 14 szénatomot tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható és a fent ismertetett típusokhoz tartozó tercier kaboxamidok példáiként az alábbiakat említhet­jük: (1) N,N-dimetilformamid (DMF), N,N-dietil­formamid, N,N-diizopropilformamid, N,N-dibu­tilformamid, N,N-dipentilformamid, N-metil-N­-etilformamid, N-metil-N-fenilformamid, N-etil­-N-(m-tolil)-formamid, N-propil-N-(3,5-dimetil­fenil)-formamid, N,N-dif,enilformamid, N,N­-bisz-(4-metilfenil)-formamid, N-(3,5-dimetil)­-N-metilformamdi, N,N-bisz-(2,4-dimetil-fenil)­-farmamid és hasonlók; (2) N,N-dimetilacetamid (DMA), N,N-dietil­acetamid, N,N-diizopropilacetamid, N,N-dibutil­acetamid, N,N-di-terc.butilacetamid, N,N-dime­tilpropionamid, N,N-dietilpropionamid, N,N-di­pentilpropionamid, N,N-dimetilbutanoamid, N,N-dietilbutanoamid, N,N-dimetildekanoamid, N,N-dimetilbenzamid, N,N-dietilbenzamid, N,N­-dipropil-m-toluamdi, N,N-dibutil-p-toluamid, N-fenil-N-metilacetamid, N-(p-tolil)-N-etilacet­amid, N-(3,5-dimetilfenil)-N-metilpropionamid, N,N-dimetil-3,5-dimetilbenzamid, N,N-dibutil-4-3

Next

/
Thumbnails
Contents