161304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillin-szulfoxidészterek átalakítására dezacetilcefalosporin-észterekké 161305 Érintkező tömb szigetelt vezetékek hasítékos csatlakozására
16Í3Ö4 5 valamely könnyen hozzáférhető, nem költs íges, a reakció szempontjából közömbös szerves folyadékot alkalmazunk. A vízzel azeotrop elegyet képező, víznél nehezebb folyadékok sorából pl. az 1,2-diklóretán, kloroform, metilénklorid és 5 széntetraklorid, a víznél könnyebb ilyen szerves folyadékok sorából pl. a metiletilketon, metilizobutilketon, benzol, toluol, xilol, pentán, hexán, heptán, etilacetát, izopropilacetát és hasonlók alkalmazhatók előnyösen az említett cél- 10 ra. Egyes esetekben az azeotrop-folyadék a penicillin-szulfoxidészter feloldására alkalmazott, tercier karboxamidot tartalmazó oldószer-rendszer előnyös része lehet. A tercier karboxamidnak legalább kb. 10 tf% mennyiségi arányban 15 kell jelen lennie a reakcióelegyben. Az oldószerrendszer többi részét a vízzel azeotrop elegyet képező folyadékok képezhetik. Nem szükséges azonban, hogy az azeotrop elegyet képező folyadék az oldószer-rendszer számottevő nagyságú 20 részét képezze. A víztartalmú azeotrop elegy gőzeit azután ismert rendszerű készülékekben kondenzáltathatjuk és foghatjuk fel; az azeotrop-képző anyagokat visszavezethetjük — előnyösen valamely fizikai vagy kémiai módszerrel 28 történő teljes szárítás után — a reakcióelegybe, hogy így további vízmennyiséggel való azeotrop elegy képzésére használjuk fel ezeket; adhatunk azonban friss, száraz azeotrop-képző folyadékot is a desztilláció során víztartalmú azeotrop elegy 30 alakjában eltávolított azeotrop-képző folyadék pótlására. Tekintet nélkül arra, hogy adtunk-e a reakcióelegyhez valamely, a vizet inaktiváló vagyszert, a melegítés folyamán történő azeotrop desztilláció megfigyelésünk szerint mindig 35 növeli a kívánt dezacetoxicefalosporin-észter termelési hányadát. Eljárhatunk tehát olymódon is, hogy a kémiai és fizikai víztelenítési módszereket kombináltan alkalmazzuk, a víznek a reakcióelegyből való gyorsabb eltávolítása érdé- 40 kében. A víztartalmú azeotrop elegy felfogása és kondenzálása ismert típusú készülékekben történhet; ilyenek pl. a szokásos Dean—Stark el- 45 választó, a Barrett-típusú vízelválasztó és hasonlók; kívánt esetben az azeotrop elegy szárítására, ill. a felső réteget képező azeotrop folyadék elkülönítésére és visszakeringtetésére ugyancsak ismert készülékek alkalmazhatók, 50 mint amilyeneket az Analytical Chemistry 29, 100 (1957) és Industril and Engineering Chemistry, Analytical Ed., 8, 314 (1936) közlemények ismertetnek; a víznél nagyobb fajsúlyú azeotrop-képző folyadék alkalmazása esetén az 55 alsó réteg kerül visszakeringtetésre, míg a felső réteget képező elkülönülő vizet eltávolítjuk, e művelet céljaira szintén ismeretesek ipari méretben alkalmazható berendezések. Megjegyzendő továbbá, hogy a víz eltávolítása olymódon go is történhet, hogy a kapott desztillátumot valamely e célra alkalmas szárítószerrel, pl. vízmentes nátriumszulfáttal, magnéziumszulfáttal, kalciumkarbiddal, kalciumkloriddal vagy molekuláris szűrővel (különösen a 3A és 4A típusúak- g§ 6 kai) megtöltött oszlopon vezetjük keresztül. Az így megszárított azeotrop-képző folyadék is visszakeringtethető azután a reakcióelegybe. A találmány szerinti eljárásban felhasználható tercier karboxamidok általánosságban az alábbi szerkezeti képlettel jellemezhetők: O II Rí—C—N—R2 R3 ahol (1) Rí hidrogént, R2 és R3 alkil-, fenil-, tolil -vagy xililcsoportöt képvisel olymódon, hogy R2 és R3 együtt legfeljebb kb. 14 szénatomot tartalmaz; (2) Rj, R2 és R3 közül legalább az egyik alkilcsoportot, legfeljebb kettő pedig fenil-, tolil-, vagy xililcsoportöt képvisel, mi mellett Rt, R2 és R3 együtt legfeljebb kb. 18 szénatomot tartalmaz; (3) Rí hidrogént vagy alkilcsoportot képvisel, R2 és R3 pedig a hozzájuk kapcsolódó nitrogénatommal együtt egy 4—6 gyűrűbeli szénatomot tartalmazó telített monociklusos gyűrűt képez, amely a gyűrűbeli nitrogénatomhoz képest gamma-helyzetben egy oxigénatomot is tartalmazhat gyűrűtagként, mi mellett Rí, R2 és R3 együtt legfeljebb 12 szénatomot tartalmaz; és/vagy O lí (4) Rí és R2 a hozzájuk kapcsolódó —C—N— I amid-csoporttal együtt egy karboniltartalmú, 4—6 gyűrűbeli szénatomos, telített monociklusos gyűrűt képez, R3 pedig alkil-, fenil-, tolil- vagy xililcsoportöt képvisel, mi mellett Rí, R2 és R3 együtt legfeljebb 14 szénatomot tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható és a fent ismertetett típusokhoz tartozó tercier kaboxamidok példáiként az alábbiakat említhetjük: (1) N,N-dimetilformamid (DMF), N,N-dietilformamid, N,N-diizopropilformamid, N,N-dibutilformamid, N,N-dipentilformamid, N-metil-N-etilformamid, N-metil-N-fenilformamid, N-etil-N-(m-tolil)-formamid, N-propil-N-(3,5-dimetilfenil)-formamid, N,N-dif,enilformamid, N,N-bisz-(4-metilfenil)-formamid, N-(3,5-dimetil)-N-metilformamdi, N,N-bisz-(2,4-dimetil-fenil)-farmamid és hasonlók; (2) N,N-dimetilacetamid (DMA), N,N-dietilacetamid, N,N-diizopropilacetamid, N,N-dibutilacetamid, N,N-di-terc.butilacetamid, N,N-dimetilpropionamid, N,N-dietilpropionamid, N,N-dipentilpropionamid, N,N-dimetilbutanoamid, N,N-dietilbutanoamid, N,N-dimetildekanoamid, N,N-dimetilbenzamid, N,N-dietilbenzamid, N,N-dipropil-m-toluamdi, N,N-dibutil-p-toluamid, N-fenil-N-metilacetamid, N-(p-tolil)-N-etilacetamid, N-(3,5-dimetilfenil)-N-metilpropionamid, N,N-dimetil-3,5-dimetilbenzamid, N,N-dibutil-4-3