161264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-karbonsavamido-kinoxalindi-N-(1,4)-oxidszármazékok előállítására
5 161264 6 Az ilyen vizes oldatokat szükség esetén a szokásos módon pufferolhatjuk, továbbá a folyékony hígítószert előre, a szükséges mennyiségű só vagy glukóz hozzáadásával izotóniásra kell beállítanunk. Ezek a vizes oldatok különösen alkalmasak intravénás, intramuszkuláris és intraperitoneális injekciók céljaira. Az ilyen steril vizes közegek előállítása a szokásos módon történik. A következő összeállításból néhány leírt vegyület hatékonysága tűnik ki; a vizsgált vegyületek sorszáma a mellékelt példák sorszámának felel meg. Fehér egerekkel végzett állatkísérletekben az intraperitoneálisan fertőzött állatokat szubkután vagy orálisan a következő módon kezeltük: 1. 1000 mg, 500 mg, 200 mg, 100 mg, 50 mg, 25 mg, 12,5 mg, illetve 6,25 mg/kg egyszeri s-c. vagy p.o. adagolása, 15 perccel a fertőzés előtt vagy 90 perccel a fertőzés után. 2. 6,25 mg, 12,5 mg, 25 mg, 50 mg, illetve 150 mg/kg kétszeri (illetve háromszori) adagolása 2 órával a fertőzés előtt és 5 órával a fertőzés után. 3. 50 mg, illetve 150 mg/kg négyszeri adagolása két órával a fertőzés előtt, röviddel a fertőzés előtt, 3 órával, 5 órával és/vagy 21 órával és 29 órával a fertőzés után. Fertőző organizmusként a következőket alkalmaztuk: E. coli, Klebsiella, Staphylococcus aureus, Diplococcus pneumoniae, illetve Streptococcus pyogenes, Proteus mirabilis és Pseudomonas aeruginosa. Az E. coli C 165 ellen leghatékonyabb vegyületek (például az 1. és 4. anyag) EDioo értéke egyszeri orális vagy szubkután adagolásnál 5 mg/kg és 100 mg/kg között helyezkedik el. A DL50 egereknek való egyszeri orális beadás után a körülbelül 400 mg/kg — körülbelül 1500 mg/kg adagolási tartományban fekszik. Az anyagok tehát aránylag nem mérgezőek, mivel az aránylag kevésbé jól elviselhetőket magasabb hatékonyság jellemzi, ezért csak alacsonyabb adagolásban kell alkalmaznunk ezeket. Patkányok napi kétszeri 60 mg/kg orális adaggal két héten át tartó kezelése során is jól elviselhetőknek bizonyultak az anyagok. Akut leszálló húgyúti infekciók (pyelonephritis) esetében is patkányban eredményesen alkalmaztuk a napi 2X15 mg/kg dózist 7—10 napon át, és ezeket a mennyiségeket az állati szervezet jól elviselte. In vitro az anyagok bakteriosztatikus és baktericid hatásúak. Mycoplasma-fertőzésekkel szemben is hatásosak az 5—30 gamma/ml dózistartományban. A következő táblázatból látható, hogy a leírt vegyületek baktericid, illetve bakteriosztatikus hatása az állatgyógyászatban szerepet játszó baktérium-fajták széles skáláját fogja át. A hatás grammnegativ és grammpozitív baktériumokra egyaránt kiterjed. A vegyületek orálisan vagy intramuszkulárisan alkalmazhatók általános fertőzések ellen háziállatoknál, például sertésnél, borjúnál, szárnyasoknál, de intraciszternálisan is lokális jellegű infekciók ellen, például a szarvas-5 marha tőgy-gyuUadása esetében. Az 5 mg/kg— 100 mg/kg testsúly adagolási tartományban magas tükörértékeket eredményeznek a sertés, szarvasmarha és kutya szérumában és vizeletében. A szérum-tükörértékek a dózistól függően 10 5 //g/ml és 100 jug/rcú között helyezkedett el. A vizelet-szintértékek orális, illetve intramuszkuláris adagolás esetén sertésben a dózis függvényében 500 /íg/ml vizelet fölötti koncentrációkat érnek el. A vegyületek továbbá takarmányadalékként hasznosíthatók borjak vagy szarvasmarhák, illetve szárnyasok tenyésztésében. In vitro gátló értékek minimális gátló koncentráció, /tg/ml táptalaj 20 Bak- Az 1. példa A 4. példa A 3. példa A 2. példa térium szerinti vegyület esetében a 10 6—25 3—50 50—100 b 5 12—50 25—50 10 c 100—200 100 50—100 100 d 100 25 12—25 10 h 5 25—100 25—100 50—100 i 10 25—100 25 50—100 j — . 25 12 — e 12 12—100 12—100 6 f ; — 12 12 — g •••" — 6 6 — k 5—30 5—30 5—30 5—30 1 12 12 25 90 m 25 12 12 12 n 100 25—100 — 100 0 100 25—100 — 100 P 50—100 50—100 — 50—100 a = E. coli sp. b = Proteus sp. c = Pseudomonas aeruginosa spd = Klebsiella sp. e = Salm. typh. f = Coryneb. dipht. 50 g = Neiss. catarrhalis h = Staphylococcus aureus sp. i = Streptococcus pyogenes w j = Pneumococcus sp. S5 k =» Mycoplasma gallinarum 1 = Corynebacterium gyogenes (lemezpróba oxoid-tápagaron) m = Streptococcus agalactiae (lemezpróba 60 oxoid-S-agaron) n = Brucella suis (lemezpróba vértmrtalmú tápagaron) o = Brucella suis (lemezpróba véres agáron) 65 p = Enterococcus faecalis
