161210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-dihidro-2H-2,4-benzodiazepin-2-on származékok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. III. 19. (SU—603) Japán elsőbbsége: 1970. III. 19. (23732/70) Közzététel napja: 1972. február 28. Megjelent: 1973. VI. 30. 161210 Nemzetközi oszt.: C 07 d 53/06 ^siEUiitof^ ÜBpär J Feltalálók: INÁBA Shigeho, Takarazuka-shi, OKAMOTO Tadashi, HIROHASHI Toshiyuki, Ashiya-shi, ISHIZUMI Kikuo, Ikeda-shi, YAMAMOTO Michihiro, Toyonaka-shi, MARUYAMA Isamu, KOBAYASHI Tsuyoshi, Minoo-shi, MORI Kazuo, Kobe, YAMAMOTO Hisao, Nishinomiya-shi, vegyészek, Japán Tulajdonos: SUMITOMO CHEMICAL COMPANY, LIMITED cég, Osaka, Japán Eljárás l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on-származékok előállítására A találmány új eljárás benzodiazepin-származékok előállítására. A találmány szerinti eljárással a csatolt rajz szerinti (I) általános képletnek megfelelő benzodiazepin-származékok — ahol Rí hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkilcsopor- 5 tot vagy 3*—7 szénatomos cikloalkil-gyűrűt tartalmazó cikloalkilmetil-csoportot, R2 hidrogén- vagy halogénatomot, R3 hidrogén- vagy 7-helyzetű halogénatomot képvisel — állíthatók elő. 10 Az (I) általános képletű benzodiazepin-származékok előállítása a találmány értelmében oly módon történik, hogy valamely (II) általános képletű tetrahidro-benzodiazepin-származékot — ahol Rí, R2 és R 3 jelentése megegyezik a fenti 15 meghatározás szerintivel — fénnyel való besugárzásnak vetünk alá. Az (I) általános képletű benzodiazepin-származékok kitűnő analgetikus, hipnotikus, antikonvulzív és izomrelaxáns hatásokkal rendelkeznek. 20 Emellett az ilyen (I) általános képletű benzodiazepin-származékok felhasználhatók kiindulóanyagként is további értékes, ugyancsak hipnotikus, antikonvulzáns, izomrelaxáns és szedatív hatású benzodiazepin-származékok előállítására 25 is. A tetrahidro-benzodiazepin-származékoknak a megfelelő dihidro-benzodiazepin-származékokká való átalakítására ismeretes volt már a kémiai oxidáció alkalmazása (J. Ork. Chem. 30, 1308, 30 1965); az ismert eljárás során krómsavat, ószeléndioxidot, ezüstoxidot vagy más kémiai oxidálószert alkalmaznak, ezekkel azonban az átalakítás csak RÍ helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyületekkel megy végbe, míg az Rí helyén szénhidrogén-csoportot tartalmazó tetrahidro-benzodiazepin-származékok ilyen oxidációja csupán a megfelelő 2,3-dioxo-származékok igen gyenge (az idézett cikk szerint krómsav esetén pl. 6,7%) termelési hányaddal való képződésére vezet. Az N-helyettesített ilyen vegyületeknek a megfelelő telítetlen származékká való átalakítása eddig csak bonyolult kerülő utakon volt lehetséges, de még az N-helyettesítetlen vegyületek esetében is csak a költségesebb oxidálószerek, mint szelénoxid vagy ezüstoxid adtak gyakorlatilag elfogadható 'termelési hányadot, míg krómsav alkalmazása esetén a hozam a 30%-ot sem érte el. A találmány e hátrányok kiküszöbölésével igen előnyös lehetőséget nyújt az (I) általános képletű értékes benzodiazepin-származékok előállítására; az eljárás Rj helyén szénhidrogén-csoporttal helyettesített (II) általános képletű vegyületek esetében is magas, 60%-ot meghaladó termelési hányadokat ad. Emellett az eljárás során nem kerül a reakcióterméket szennyező vegyszer (oxidálószer) a reakcióelegybe és így a kapott termék tisztítása is könnyebb és egyszerűbb, mint 161210
