161199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolin-2-on-származékok és sóik előállítására
11 -klórbenzofenonból indulunk ki, l-etil-4-(o-tolil)-6-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, o. p.: 174— —175 °C. Hasonló módon állíthatjuk elő a következő vegyületeket: l-metil-4-fenil-6-metoxi-2(lH)-ki- 5 nazolinon, o. p.: 167—168 °C; l-benzil-4-fenü-6--klór-2(lH)-kinazolinon, o. p.: 183—184 °C; 1--metil-4-fenil-6-trifluormetil-2(lH)-kinazolinon, o. p.: 199—201 °C; l-etil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, o. p.: 167—168 °C; l-metil-4-(p-klór- 10 fenil)-6-klór-2(lH)-kinazolinon, o. p.: 221—222 °C. 9. példa 15 A 4. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy 2-metilamino-5-klór- -benzofenon helyett 2-izopropilamino-5-klórbenzofenont alkalmazunk. l-Izopropil-4-fenil-6--klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, o. p.: 119—120 20 •G. 20. példa A) lépés: 25 4,9 g 2-allilamino-5-klórbenzofenon 50 ml izopropiléterrel készített oldatába szobahőmérsékleten 4,0 g triklóracetilklorid 10 ml izopropil- g« éterrel készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet 4 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük és vízzel mossuk. Az éteres réteget elkülönítjük, nátriumszulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. 35 A sárga maradékot 80 ml metanolból kristályosítjuk. Halványsárga kristályok formájában 3,5 g 2-(N-allil-triklóracetamido)-5-klórbenzofenont kapunk, o. p.: 131,5—132,5 °C. 40 B) lépés: 2,1 g 2-(N-allil-triklóracetamido)-5-klórbenzofenon 20 ml kloroform és 50 ml etanol elegyével készített oldatához 5,2 g 5%-os etanolos 45 ammóniát adunk, és az elegyet 4 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk, a maradékot 20 ml éterrel mossuk és szárítjuk. 0,71 g l-allil-4--fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, o. p.: 50 185,0—186,0 °C. 11. példa 55 A) lépés: 5,0 g 2-etoxietilamino-5-klór-2'-fluorbenzofenon, 40 ml metilénklorid és 3 ml piridin elegyébe szobahőmérsékleten 7,2 g triklóracetil- 60 klorid 10 ml metilénkloriddal készített oldatát csepegtetjük. Az elegyet 6 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük és vízzel mossuk. A szerves réteget elválasztjuk, 12 nátriumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékként kapott olajat szilikagél oszlopon kromatografáljuk, eluálószerként benzolt alkalmazunk. Sárga olajos termékként 3,2 g 2-(N-etoxietil-triklóracetamido)-5-klór-2'-fluorbenzofenont kapunk (szobahőmérsékleten folyékony). B) lépés: 2,4 g 2-(N-etoxietiltriklóracetamido)-5-klór-2--fluorbenzofenon 20 ml etanollal készített oldatához 30 ml, ammóniával telített etanolt adunk. Az elegyet 17 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd az oldatot vákuumban betöményítjük. Az olajos maradékot 10 ml izopropiléterből kristályosítjuk. A kapott l-etoxietil-4--(2'-fluorfenil)-6-klór-2(lH)-kinazolinon 147,0— —148,0 °C-on olvad, hozam 0,78 g. Etanolos átkristályosítás után 151,0—152,0 °C-on olvadó, ^színtelen tűkristályokat kapunk. 12. példa A 11. példában leírt módon dolgozunk, de 2--etoxietilamino-5-klór-2'-fluor-bénzofenon helyett 2-(j ö-dietilamino-etilamino)-5-klór-2'-fluor-benzofenont alkalmazunk kiindulóanyagként. Ily módon l-í/S-dietilamino-etilH-fa-fluorfenil)-6-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, amelyek hidrokloridja 223—224 °C-on olvad. 13. példa A) 2,41 g 2-metilamino-4-metoxi-benzofenon, 30 ml éter és 1,0 g trietilamin elegyéhez szobahőmérsékleten hozzácsepegtetjük 1,82 g triklórecetsav-klorid 5 ml éterrel készített oldatát. Az elegyet azután 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Lehűlés után a reakcióelegyet vízzel mossuk, az éteres réteget elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepáfoljuk. Maradékként sárga olaj alakjában kapjuk a 2-(N-metil-triklóracetamido)-4'-metoxi-benzofenont. B) A fenti módon kapott 2-(N-metil-triklóracetamido)-4'-metoxi-benzofenont 50 ml etanolban oldjuk és az oldathoz 4,6 g ammóniumacetátot adunk. Az elegyet 12 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, majd az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot éterrel mossuk, a nem oldódó kristályokat szűréssel elkülönítjük és megszárítjuk. Ily módon 1,1 g l-metil-4-(p-metoxifenil)-2(lH)-kinazolinont kapunk, amely 289—290 °C-on olvad. Ha a fenti példában leírt módon járunk el, kiindulóanyagként azonban 2-metilamino-4-metiltio-benzofenon egyenértékű mennyiségét alkalmazzuk a fent említett 2-metilamino-4-metoxi-benzof enon helyett, akkor ugyanilyen módon l~metil-4-(p-metiltiofenil)-2(lH)-kinazolinont kapunk. 6
