161199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolin-2-on-származékok és sóik előállítására

161199 9 10 zol, 40 ml metilénklorid és 2 ml piridin elegyébe 1,8 g triklóracetilklorid 4 ml benzollal készített oldatát csepegtetjük, és az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet vízzel mossuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk, az oldószert vákuumban bepároljuk és a maradékot 5 ml etanolból kristályosítjuk. 2,5 g 2--triklóracetamido-5-nitrobenzofenont kapunk. Etanol-kloroform elegyből végzett átkristályosítás után 119 °C-on olvadó prizmás kristályokat kapunk. B) lépés: 2,3 g 2-triklóracetamido-5-nitrobenzofenon 200 ml terc. butanollal készített oldatához 1,7 g 10 %-os metanolos ammóniát adunk, és az elegyet 2 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk, és a maradékot 30 ml metilénkloriddal mossuk. Színtelen kristályok alakjában 4-fenil-6-nitro-2ílH)-kinazolinont kapunk, o. p.: > 300 C

C. Hozam 0,8 g. 10 15 20 25 forraljuk, majd lehűtjük és vízzel mossuk. Az éteres réteget elválasztjuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradékhoz 30 ml etanolt és 10 ml petrolétert adunk. A csapadékot szűréssel öszszegyűjtjük és szárítjuk. 10,8 g 2-(N-metil-triklóracetamido)-5-klórbenzofenont kapunk, o. p.: 116—117 °C. Etanolos átkristályosítás után 10,3 g színtelen, kristályos terméket kapunk, o. p.r 117—118 °C. B) lépés: 2,0 g 2-(N-metil-triklóracetamido)-5-klórbenzofenon 100 ml etanollal készített oldatát hűtés közben ammóniával telítjük, és az elegyet szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 20 ml éterrel mossuk és szárítjuk. A kapott l-metil-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon 220,5— —221,0 °C-on olvad, hozam 0,65 g. Kloroform-metanol elegyből végzett átkristályosítás után halványsárga kristályos terméket kapunk, o. p.: 221—222 °C. 3. példa A) lépés: 12,1 g 2-amino-5-nitrobenzofenon, 120 ml metilénklorid és 10 ml piridin elegyéhez szobahőmérsékleten 10,9 g triklóracetilkloridot csepegtetünk. Az elegyet 2 órán át keverjük, majd keverés közben 50 ml vizet adunk hozzá. A szerves réteget elválasztjuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A vörös, olajos maradékot hűtés közben 20 ml etanolból kristályosítjuk. 15,1 g 2-triklóracetamido-5-nitrobenzofenont kapunk, o. p.: 116— —117,5 CC. Etanol-kloroform elegyből végzett átkristályosítás után 118,0—119,0 c

C-on olvadó, halványbarna kristályokat kapunk. B) lépés: 3,9 g 2-triklóracetamido-5-nitrobenzofenon 100 ml terc. butanollal készített oldatához 3,4 g 10 %-os etanolos ammóniát adunk, és az elegyet 3 órán át kb. 120 °C-on hevítjük zárt csőben. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot metilénkloriddal mossuk és szárítjuk, 4-Fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk. Hozam 1,8 g. 4. példa A) lépés: 8,6 g 2-metilamino-5-klórbenzofenon 100 ml éterrel készített oldatához szobahőmérsékleten 7,6 g triklóracetilkloridot csepegtetünk. Az elegyet 4 órán át keverés és visszafolyatás közben 30 35 40 45 50 55 60 65 5. példa Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy az A) lépésben 2-amino-5-klórbenzofenon helyett 2-amino-6--klórbenzofenonból indulunk ki. 4-Fenil-5-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, o. p.: 284 °C. 6. példa Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy az A) lépésben 2--amino-5-klórbenzofenon helyett 2-amino-5-metoxi-benzofenonból indulunk ki. 4-Fenil-6-metoxi-2-(lH)-kinazolinont kapunk, o. p.: 287 °C. 7. példa Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy 2-amino-5-klórbenzofenon helyett 2-amino-5-metilbenzofenonból, 2--amino-5-metilszulfonilbenzofenonból, ül. 2-amino-2',5-diklórbenzofenonból indulunk ki. 4-Fenil-6-metil-2(lH)-kinazolinont (o. p.: 286—287 °C), 4-fenil-6-metilszulfonil-2(lH)-kinazolinont (o. p.: 300 °C felett), ill. 4-o-klórfenil-6-klór-2(lH)-kinazolinont (o. p.: 300 °C felett), kapunk. 8. példa A 4. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy az A) lépésben 2--metilamino-5-klórbenzofenon helyett 2-metilamino-3'-klór-5-metoxi-benzofenonból indulunk ki. l-Metil-4-(m-klórfenil)-6-metoxi-2(lH)-kinazolinont kapunk, o. p.: 199—200 °C. Ha a 4. példa A) lépésében 2-metilamino-5--klórbenzofenon helyett 2-etilamino-2'-metil-5-5