161179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2(1H)-kinazolinonok előállítására

1611 17 metanolos formaldehidoldatból álló keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten és 3,4 att kezdeti nyomáson rázunk. 3 órás rázás után a hidrogénfelvétel befejeződik. A katalizátort leszűrjük, és a szűredéket vákuumban be- 5 pároljuk. A maradékot 50 ml etilacetátból átkristályosítva 6-dimetilamino-l-izopropil-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 184—186°. 3. példa 10 6-Dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)kinazolinon a) 5-Nitro-2-izopropilaminobenzofenon 15 g 5-nitro-2-klórbenzofenon, 700 mg rézpor, 700 mg rézklorid, 15 ml etanol és 15 ml csepp- 15 folyós izopropilamin keverékét 20 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A keletkezett kristályos anyagot szűrőn elválasztjuk, 200 ml metilénkloridban oldjuk, az oldatot faszénnel kezeljük és leszűrjük. A szűredéket vákuumban 20 szárazra bepároljuk, és a maradékot etanolból átkristályosítva 5-nitro-2-izopropilaminobenzofenont kapunk sárga prizmák alakjában. Olvadáspontja 155°. b) 6-Nitro-l-izopropü-4-fenil-2(lH)- 25 kinazolinon, Mintegy 20 g 5-nitro-2-izopropüaminobenzofenon, 40 g uretán és 1,5 g cinkklorid keverékét 4 óra hosszat 180—200°-on (olajfürdő hőmérséklet) melegítjük. Ezután a reakciókeveréket szo- 30 bahőmérsékletre hűtjük, 200 ml metilénkloridot adunk hozzá, majd leszűrjük, és a szűredéket 2 ízben 100—100 ml vízzel extraháljuk. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot etil- 35 acetátból átkristályosítva 6-nitro-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk sárga prizmák alakjában. Olvadáspontja 190—-192°. c) 6-Dimetilamino-l-izopropü-4-fenil-2(lH)kinazolinon 43 A 2. példával analóg módon az abban használt l-izopropil-7-metil-6-nitro-4-fenil-2(lH)-kinazolinont egyenértékű mennyiségű 6-nitro-lizopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinonnal helyettesítve és a maradékot etilacetátból átkristályosít- 45 va 6-dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 167—168°. 4. p é 1 d a 6-N-Etilamino-l -izopropü-4-fenil-2(] H)kinazolinon 50 a) 2-Izopropüamino-5-nitro-benzofenon 100 g 2-klór-5-nitro-benzofenon, 5 g rézpor, 100 ml izopropilamin, 5 g porított réz(I)klorid és 100 ml vízmentes alkohol keverékét egy éjszakán át keverés és visszafolyatás közben forral- 55 juk. Lehűtés után a szilárd anyagot szűrőre viszszük, szűrjük és a szűrőlepényt metilénkloriddal extraháljuk. A kapott oldatot leszűrjük, és a szűredéket vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítva 2-izopro- 60 pilamino-5-nitro-benzofenont kapunk. Olvadáspontja 155—156°. b) 1 -Izopropü-4-fenil-6-nitro-2(l H)-kinazolinon 100 g 2-izopropilamino-5-nitro-benzofenon, 200 g uretán és 15 g cinkklorid keverékét 4 óra hosz- 65 18 szat keverés közben 180—200°-on melegítjük, az 1., 2. és 3. óra után 50 g uretánt és 2 g cinkkloridot adva hozzá. A forró olvadékot keverés közben 10% metanolt tartalmazó kloroformba öntjük, mirel oldhatatlan kristályokat kapunk. A keveréket leszűrjük, besűrítjük, kristályosítjuk, és etilacetátból átkristályosítva l-izopropil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 185—188°. • c) 1 -Izopropil-4-fenil-6-amino-2(l H)- kinazolinon 58 g l-izopropil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinonnak 1,2 liter forró alkohollal készült oldatához 400 ml vizet és 80 g vasforgácsot adunk keverés közben. A keletkezett forró keverékhez másfél óra alatt 400 ml etanolt, 100 ml víz és 20 ml 2 n sósav elegyét csepegtetjük. Ezután a reakciókeveréket keverés és visszafolyatás közben 3 óra hosszat forraljuk, mire barnán elszíneződik. Celiten leszűrjük, és a szűredéket szárazra pároljuk. A barna maradékot etilacetát és 2 n sósav között megosztjuk, és 3 ízben 500—500 ml 2 n sósavval kirázzuk. Az etilacetátos fázist bepároljuk, mire sárga szilárd mellékterméket kapunk. A savas-vizes fázist 2 n nátronlúggal meglúgosítjuk, metilénkloriddal extraháljuk, a szerves oldatot bepároljuk, és a maradékot etilacetátból átkristályosítjuk. Az így kapott 1-izopropil-4-fenil-6-amino-2(lH)-kinazolinon 248— 250°-on olvad. d) 6-N-Etüamino-l -izopropil-4-fenü-2(l H)kinazolinon 2 g 6-amino-l-izopropil-4-fsnil-2(lH)-kinazolinont és 5 g W 2 Raney-nikkelt 100 ml etanolban 2 óra hosszat keverés és visszafolyatás közben forralunk. A forró keveréket kovaföldön (Celiten) átszűrjük, és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot dietiléterből átkristályosítva a 6-N-etilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 224°. 5. példa 6-N-Izopropilamino-l -izopropil-4-fenil-2(l H)kinazolinon 1 g 6-amino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont és 1 g vízmentes nátriumkarbonátot 10 ml izopropiljodidban 4 óra hosszat visszafolyatás és keverés közben forralunk. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük, 100 ml dietiléterrel hígítjuk, leszűrjük, és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot dietiléter és metilénklorid 5:1 arányú elegyéből átkristályosítva 6-N-izopropilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 222°. 6. példa 6-Diizopropilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)kinazolinon Megismételjük az 5. példában leírt eljárást, de 48 óra hosszat reagáltatunk, és a reakcióelegyet hidrogénkloriddal kezeljük. Aceton és dietiléter 1:1 arányú elegyéből átkristályosítva kristályos 6-diizopropilamino-l-izopropil-4-fenü-2(lH)-kinazolinon-hidrokloridot kapunk. Olvadáspontja 225° (bomlik). A sót vizes nátriumkarbonátoldattal kezelve, majd feldolgozva 6-6-diizopropilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. 9