161179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2(1H)-kinazolinonok előállítására
161179 10 kalmazható. Az oldószert a XVII általános képletű vegyület feleslege is helyettesítheti. A reakciót célszerűen magasabb hőmérsékleten, például 70 és 140 C°, előnyösen 80 és 100 C° között végezzük. Az ennél az eljárásnál kiindulási anyagként használt XVI általános képletű vegyületek vagy már ismertek, illetve amennyiben a XVI általános képlet speciális alakja, a XVIa általános képlet szerinti vegyületek közé tartoznak, a következő módon állíthatók elő: x) XVIII általános képletű vegyületeknek — ebben a képletben X" fluor-, klór- vagy brómatomot jelent, R°2 a fenti jelentésű, és R 3 jelentése R2 jelentésével azonos azzal a megszorítással, hogy nem jelenthet a nitrocsoport vagy az X" csoport mellett levő halogénatomot — rézcianiddal való reagáltatásával, és a kapott rézkomplex elbontásával XIX általános képletű vegyületekhez — ebben a képletben R°2 és R 3 a fenti jelentésűek — jutunk, majd ezeket y) redukálva a XVIa általános képletű vegyületeket •— ebben a képletben R°2 és R 3 a fenti jelentésűek — kapjuk. Az x) pont szerinti eljárásban a XVIII általános képletű vegyületeknek rézcianiddal történő reagáltatását iners szerves oldószerben, például dimetilacetamidban vagy dimetilformamidban, előnyösen dimetilacetamidban, magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet például 100 és 220 C°, előnyösen 130 és 180 C° között lehet. A rézcianid és a XVIII általános képletű vegyületek mólaránya ugyan nem döntő, de célszerűen sztöchiometrikus arányt vagy csekély rézcianid felesleget alkalmazunk. A reakcióidő általában 1—10 óra. Az előállított rézkomplex például metilénkloriddal bontható el. Ebben a reakcióban a XVIII általános képletű vegyület X" szubsztituense előnyösen klóratom. A fenti reakcióban kiindulási anyagként használt XVIII általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert módon ismert kiindulási anyagokból állíthatók elő. A XIX általános képletű vegyületek előállítására az y) pontban leírt redukciót célszerűen vizes-savas közegben, redukáló fémmel, például vassal, cinkkel, ónnal, előnyösen vassal végezzük. Ehhez a reakcióhoz különösen a sósav és az ecetsav, elsősorban a sósav alkalmas. A redukciót 50 és 100 C° között alkalmas iners oldószerben, például vízben vagy kevés szénatomos alkoholban, mint az etanol, vagy ezek elegyében hajtjuk végre. A redukciót azonban katalitikus hidrogénezéssel is végezhetjük, katalizátorként Raney-nikkelt, palládiumot vagy platinát alkalmazva. Ezt a hidrogénezést célszerűen iners szerves oldószerben, például metanolban, etanolban vagy dioxánban, végezzük. Az a) és a ß) pont szerinti eljárásokban kiindulási vegyületként alkalmazott IV és IVa általános képletű vegyületek ismert módon állíthatók elő. Ha olyan IV általános képletű vegyületeket, vagyis o-alkilaminobenzofenonokat kívánunk előállítani, amelyekben az alkilcsoport elágazó szénláncú és az elágazás a nitrogénatomhoz közvetlenül kapcsolódó szénatomnál van, különösen, ha o-izopropilaminobenzoíenont kívánunk előállítani, akkor előnyös erre a célra a hasonlóan elágazó szénláncú o-alkilaminoben-5 zonitrilek előállítására fent leírt eljárást felhasználni. Az 5-nitro-szubsztituenst tartalmazó IV általános képletű vegyületek előnyösen a megfelelő 5-nitro-2-klórbenzofenonnak alkalmas katalizátor, például réz és rézklorid keveréke je-10 lenlétében a megfelelő R'^—NH2 képletű aminnal való reagáltatásával állíthatók elő. A c) pont szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt V általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő 1-helyzetben 15 szubsztituálatlan kinazolinonokat alkálifémvegyületekkel, például nátriumhidriddel vagy egy alkálifémalkoxiddal, mint a nátriummetoxid, nátriumetoxid vagy káliummetoxid, iners Szerves oldószerben, például dimetilacetamidban, di-20 etilacetamidban, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban vagy dioxánban szobahőmérsékleten reagáltatunk. Előnyösen a reakcióhoz olyan iners szerves oldószert használunk, amely utána az Ic általános képletű vegyületek előállításában 25 felhasználható. Az ebben az eljárásban kiindulási anyagokként használt, az 1-helyzetben szubsztituálatlan kinazolinonok vagy már ismertek (20 865/65 számú japán szabadalmi leírás), vagy ismert mó-30 don, ismert kiindulási vegyületekből állíthatók elő, például a c) pontban leírt eljárás szerint megfelelően szubsztituált 2-aminobenzofenonok gyűrűzárásával. A d) pont szerinti eljárásban kiindulási anya-35 gokként használt VII általános képletű vegyületek; azok az Ih általános képletű vegyületek, amelyek az I általános képlet oltalmi körén kívül esnek, vagyis az olyan II általános képletű vegyületek, amelyek az f) és h) pont szerinti el-40 járásokban kiindulási anyagok, továbbá azok az íj általános képletű vegyületek, amelyek a g) pont alatti eljárásban kiindulási anyagok, és az I általános képlet oltalmi körén kívül esnek, vagyis azok az íj általános képletű vegyületek, 45 amelyek képletében R2 hidrogénatomot jelent, az I általános képletű vegyületek előállításának ama módszerei szerint állíthatók elő, amelyek a 714 568, 723 041, 728 869 számú belga szabadalmak leírásából ismeretesek. 50 Az i) pont alatti eljárásban kiindulási anyagokként használt XII általános képletű vegyületek előállítására (1) IV általános képletű vegyületeket egy savkloriddal vagy -bromiddal és egy XX általános 55 képletű izotiocianáttal — ebben a képletben M' alkálifémet, alkáliföldfémet vagy ammóniumkationt jelent — vagy egy megfelelő savhalogenid és izotiocianát reakciótermékével reagáltatunk, vagy 60 (2) IV általános képletű vegyületeket izotiociánsavval reagáltatunk. XII általános képletű vegyületek előállítására az 1. pont alatti eljárást iners szerves oldószerben 10 és 80 C°, előnyösen 30 és 70 C° között 65 hajtjuk végre. Az eljárás egyik előnyös kiviteli 5
