161179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2(1H)-kinazolinonok előállítására

161179 25 26 rítjuk, leszűrjük, és vákuumban szárazra párol­juk. 2-Izopropilamino-4-metil-5-mtro-benzofe­hont kapunk maradékként, b) l-Izopropil-7-metil-6-nitro-4-fenil-2(lH)­kinazolinon 5 37 g 2-izopropilamino-4-metil-5-nitro-benzofe­non, 45 g uretán és 1,7 g cinkklorid keverékét 4 óra hosszat 180—200°-on olajfürdőben melegít­jük. Ezután szobahőmérsékletre hűtjük, és 220 ml metilénkloridot adunk hozzá. A kapott kéve- 10 réket leszűrjük, és a szűredéket 2 ízben 110—110 ml vízzel mossuk. Ezután a szerves fázist nát­riumszulfáton megszárítjuk, , leszűrjük, és vá­kuumban szárazra pároljuk. A maradékot etil­acetátból átkristályosítva l-izopropil-7-metil-6- 15 nitro-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olva­dáspontja 192—194°. A 17. példában leírt eljárás szerint a megfele­lő kiindulási vegyületek egyenértékű mennyiség­ben történő alkalmazásával 6-dimetilamino-l- 20 izqpropil-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazclinont ka­punk, 184—186° olvadásponttal és l-izopropil-7-morfolino-4-fenil-2(lH)-kinazolinont 175—176° olvadásponttal. .25 18. példa 1 -Izopropü-6-dimetüamino-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon 1 g l-izopropil-6-dimetilamino-7-metil-4-fenil-2(lH)-3,4-dihidro-kinazolinonnak 15 ml tisztított 30 dioxánnal készült oldatához keverés közben hoz­záadjuk 1 g káliumpermanganátnak 15 ml víz­zel készült oldatát. A kapott keveréket 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd a csapadékról kovaföldön át leszűrjük. A szűredé- 35 ket csökkentett nyomáson bepároljuk, és a visz­szamaradt szirupot forró etilacetáttal keverjük. A képződött csapadékot etilacetátból átkristályo­sítjuk. Az így kapott l-izopropil-6-dimetilamino-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon 181—182°-on 40 olvad. A kiindulási anyagként használt l-izopropil-6-dimetilamino-7-metil-4-fenil-2(lH)-3,4-dihid­ro-kinazolinon a következőképpen állítható elő: 1,93 g l-izopropil-6-dimetilamino-7-metil-4-fe- 45 nil-2(lH)-kinazolinont 100 ml etanol és 5 ml dioxán elegyében oldunk, és a kapott oldathoz több részletben, 5—10 perc alatt szobahőmérsék­leten 500 mg szilárd nátriumbórhidridet adunk. A reakciókeveréket 1 óra hosszat szobahőmér- 50 sékleten keverjük, majd ecetsavat csepegtetünk hozzá a reakció megszűntéig. A keveréket lehűt­jük, és vizet adunk hozzá. A képződött csapadé­kot leszűrjük, és vizes etanolból átkristályosít­juk. A kapott l-izopropil-6-dimetilamino-7-me- 55 til-4-fenil-2(lH)-3,4-dihidro-kinazolinon 145— 147°-on olvad. 19. példa 7-Dimetilamino-l -izopropil-4-fenil-2(l H)- 60 kinazolinon 2,65 g 7-dimetilamino-4-fenil-2(lH)-kinazoli­nont 100 ml dimetilformamidban oldunk, és az oldathoz szobahőmérsékleten, kb. 20°-on 0,75 g natriumhidridet (50%-os szuszpenzió ásványolaj- 65 ban) adunk. A keveréket 15 percig szobahőmér­sékleten keverjük, majd hozzáadunk 4 ml izo­propiljodidot. Szobahőmérsékleten további 30 percig keverjük, az oldószer zömének eltávolítá­sára vákuumban bepároljuk, és a koncentrátum­hoz lassan vizet adunk. A keletkezett szilárd anyagot szűrőn elválasztjuk, és 50 ml metilén­kloriddal oldjuk. Az oldatot nátriumszulfáton megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. A ma­radékot metilénklorid és dietiléter 1:5 arányú elegyéből átkristályosítva a címben megnevezett vegyületet kapjuk 181—183° olvadásponttal. 2 0. példa A 19. példával analóg módon a megfelelő ki­indulási anyagok felhasználásával a következő vegyületekhez jutunk: a) 6-dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)­kinazolinon (op. 167—168°), b) l-izopropil-7-morfolino-4-fenil-2(lH)­kinazolinon (op. 175—176°) c) l-izopropil-7-metil-6-nitro-4-feni]-2(lH)­kinazolinon (op. 192—194°). 21. példa l-Izopropü-7-metü-6-nitro-4-fenil-2(lH)­kinazolinon a) l-Izopropü-7-metü-6-nitro^4-fenükinazo-Unon-2(lH)-tion A 17a példa szerint előállított 6,0 g 2-izopro­pilamino-4-metil-5-nitrobenzofenont 30 ml jég­ecetben oldunk, és hozzáadunk 3,0 g ammónium­izotiocianátot. Az így kapott keveréket 24 óra hosszat 70—90°-on tartjuk. Ezután további 3 g ammóniumizotiocianátot adunk hozzá, és a reak­ciók everéket további 24 óra hosszat 90—110°-on tartjuk. Ezután jeges vízbe öntjük, és metilén­kloriddal extraháljuk. A szerves fázist bepárol­juk, és a maradékot metilénklorid és dietiléter elegyéből átkristályosítva a címben megnevezett vegyületet kapjuk. b) 1 -Izopropil-7-metil-6-nitro-4-fenü-2(lH)­kinazolinon 6,1 g l-izopropil-7-metil-6-nitro-4-fenilkinazo­linon-2(lH)-tiont 100 ml dioxánban oldunk, és hozzáadunk 50 ml 25%-os nátriumhidroxid ol­datot, majd a keveréket 16 óra hosszat visszafo­lyatás közben forraljuk, jeges vízbe öntjük, két­szer metilénklorid és dietiléter elegyével extra­háljuk, a szerves fázist telített nátriumklorid ol­dattal, majd vízzel mossuk és megszárítjuk. Az oldatot bepárolva a címben megnevezett vegyü­letet kapjuk. Olvadáspontja 192—194°. 22. példa A 21.,példával analóg módon a megfelelő ki­indulási anyagok felhasználásával a következő vegyületekhez jutunk: a) l-izopropil-7-morfolino-4-fenil-2(lH)-kinazoli­non (op. 175—176°.), b) 7-dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kina­zolinon (op. 181—183°), c) 6-dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kina­zolinon (op. 167—168°). 13

Next

/
Thumbnails
Contents