161179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2(1H)-kinazolinonok előállítására

161179 21 22 bói átkristályosítva 5-klór-2-ciano-4-dimetilaminoanilint kapunk. Olvadáspontja 96—97°. c) 5-Klór-2-ciano-4-dimetüamino-N-izopropilanilin 5,6 g 5-klór-2-ciano-4-dimetilaminoanilin, 120 5 mg rézpor és 5,8 g vízmentes nátriumkarbonát keverékét 25 ml izopropiljodidban 48 óra hosszat visszafolyatással forraljuk. Ezután a keveréket lehűtjük, 100 ml éterrel hígítjuk és leszűrjük. A szűredéket szárazra bepároljuk, és alumínium- 10 oxidon oszlopkromatografálva megtisztítjuk. Metilénkloriddal eluálva és az oldószert vákuumban bepárolva kristályos 5-klór-2-ciano-4-dimetilamino-N-izopropilanilint kapunk. Olvadáspontja 85—87°. 15 d) 4-Klór-5-dimetilamino-2-izopropil-aminobenzofenonimin 1,6 g 5-klór-2-ciano-4-dimetilarmno-N-izopropilanilinnak 20 ml vízmentes éterrel készült oldatát keverés közben hozzácsepegtetjük 21 mmól 20 fenilítiumnak 1:1 arányú éter-hexán eleggyel készült 0—5°-on tartott oldatához. A keveréket 1 óra hosszat keverjük, mialatt szobahőmérsékletre melegszik, majd 200 ml jeges vízbe öntjük, és a szerves fázist elválasztjuk. Vízmentes nát- 25 riumszulfáton megszárítva és vákuumban bepárolva 4-klór-5-dimetilamino-2-izopropilaminobenzofenomint kapunk nyers sárga olajként. e)

7-Klór-6-dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon 30 2 g nyers 4-klór-5-dimetilamino-2-izopropilaminobenzofenoniminnek és 4 ml trietilaminnak 20 ml benzollal készült 10°-ra hűtött keverékéhez 8 ml 12%-os benzolos foszgénoldatot adunk. A kapott keveréket 30 percig szobahőmérsékleten 35 állni hagyjuk, majd a felesleges foszgén eltávolítására vákuumban óvatosan melegítjük. A vörösesbarna keveréket 50 ml 2 n nátronlúggal mossuk, a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk és vákuumban 40 bepároljuk. A maradékot etilacetátból átkristályosítva 7-klór-6-dimetilamino-l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 160—163°. 10. példa 45 l-Izopropü-7-morfolino-4-fenü-2(lH)kinazolinon a) 4-Morfolino-2-nitro-klórbenzol 50 g 4-klór-3-nitroanilin és 50 g vízmentes káliumkarbonát keverékét 200 ml bisz-(2-brómetil)- 50 éterben 6 óra hosszat keverés közben visszafolyatással 160°-on melegítjük. A kapott sötétszínű keveréket szobahőmérsékletre hűtjük, és 500 ml metilénkloriddal hígítjuk. A szervetlen csapadékot szűréssel eltávolítjuk, és a szűredéket szá- 55 razra pároljuk. A nyers maradékot etanolból átkristályosítva 4-morfolino-2-nitro-klórbenzolt kapunk. Olvadáspontja 104—105°. b) 2-Ciano-5-morfolino-nitrobenzol 43 g 4-morfolino-2-nitro-klórbenzol és 20 g 60 rézcianid keverékét 150 ml dimetilacetamidban keverés közben visszafolyatással 8 óra hosszat forraljuk. A kapott sötétbarna oldatot lehűtjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot víz és metilénklorid között elosztjuk, és ammóniumhid- 65 roxiddal meglúgosítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, először 200 ml 2 n ammóniaoldattal, majd vízzel mossuk. A metilénkloridos oldatot megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot etilacetátból átkristályosítva 2-ciano-5-morfolino-nitrobenzolt kapunk. Olvadáspontja 192—194°. c) 2-Ciano-5-morfolino-anilin 10 g 2-ciano-5-morfolino-nitrobenzolt 100 ml etanollal, 20 ml dioxánnal és 30 ml tömény sósavval visszafolyatással forralunk, miközben részletekben 5 g vasport adunk hozzá. Az adagolás befejeztével a keveréket 30 percig visszafolyatással forraljuk, majd forrón kovaföldön átszűrjük, és a szűredéket vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot metilénklorid és 2 n nátronlúg között megosztjuk, a szerves fázist elválasztjuk, és 2 ízben telített nátriumkloridoldattal mossuk. A metilénkloridot szárítás után vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot etanolból átkristályosítva 2-ciano-5-morfolino-anilint kapunk. Olvadáspontja 141—142°. d) 2-Ciano-5-morfolino-N-izopropilanüin 5,4 g 2-ciano-5-morfolinoanilin és 5 g vízmentes nátriumkarbonát keverékét 20 ml izopropiljodidban 96 óra hosszat visszafolyatással forraljuk, majd a keveréket lehűtjük, 100 ml éterrel hígítjuk, és leszűrjük. A szűredéket vízzel mossuk, és megszárítjuk. Az éter eltávolítása után etanolból átkristályosítva 2-ciano-5-morfolino-N-izopropilanilint kapunk. Olvadáspontja 121— 123°. e) 2-Izopropüamino-4-morfolino-benzofenonimin 4,9 g 2-ciano-5-morfolino-N-izopropilanilinnak 100 ml vízmentes éterrel készült oldatát keverés közben hozzácsepegtetjük 60 mmól fenillítiumnak 1:1 arányú dietiléter-benzol eleggyel készült 0—5°-on tartott oldatához. A keveréket további 1 óra hosszat keverjük, mialatt szobahőmérsékletre melegszik, majd jeges vízre öntjük, és a szerves fázist elválasztjuk. Vízmentes nátriumszulfáton megszárítva és vákuumban bepárolva 2-izopropilamino-4-morfolino-benzofenonimint kapunk nyers olajként. f) l-Izopropü-7-morfolino-4-fenil~2(lH)kinazolinon 4 g nyers 2-izopropilamino-4-morfolino-benzofenonimin és 5 ml trietilamin és 30 ml benzol 10°-ra hűtött keverékéhez 25 ml 12%-os benzolos foszgénoldatot adunk. A kapott keveréket másfél óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd a fölös foszgén eltávolítására óvatosan vákuumban melegítjük. A maradékot 2 n nátronlúggal mossuk, a szerves fázist elválasztjuk, megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az így kapott olajat dietiléter és metilénklorid kb. 3:1 arányú elegyéből átkristályosítva 1-izopropil-7-morfolino-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk. Olvadáspontja 175—176°. Hidroklorid Az l-izopropil-7-morfolino-4-fenU-2(lH)-kinazolinon hidrokloridjához úgy jutunk, hogy a bázis dietiléteres oldatát hidrogénkloriddal kezeljük, a csapadékot leszűrjük, és etanol és dietil-11