161176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilkinazolin-2(1H)-tion származékok előállítására
15 visszafolyatás közben forraljuk, lehűtjük, és csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A keletkezett félig szilárd maradékot 50 ml dietiléterben szuszpendáljuk, a csapadékot szűréssel eltávolítjuk, és a szűredéket több ízben 10%-os vizes 5 nátriumhidrogénszulfit-oldattal mossuk. Az éteres oldatot csökkentett nyomás alatt bepároljuk, mire a kívánt vegyület amorf por alakjában visszamarad. Dietiléter és petreléter elegyéből átkristályosítva l-izopropil-7-metil-4-fenil-3,4- 10 -dihidrokinazolin-2(lH)-tiont kapunk 125—127° olvadásponttal. 15. példa 1 -Metil-4~fenilkinazolin-2(l H)-tion 2,11 g o-metilaminobenzofenont 2 ml jégecet- 15 ben oldunk, és az oldathoz hozzáadunk 1,5 g ammóniumizotiocianátot. A reakciókeveréket 20 óra hosszat 55—60°-on melegítjük, jeget adunk hozzá, és 2 n nátronlúggal közömbösítjük. Ezután metilénkloriddal extraháljuk, a szerves fá- 20 zist megszárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot dietiléterből átkristályo&ítva 1-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tiont kapunk 182—184° olvadásponttal. Hozam: 20%. 16. példa 25 l-Izopropil-4-fenil-7-metilkinazolin-2(lH)-tion 5,1 g 4-metil-2-izopropilaminobenzofenont (készült a 3a példa szerint) feloldunk 30 ml jégecetben, és az oldathoz hozzáadunk 3,0 g ammóniumizotiocianátot. A reakciókeveréket 24 óra 30 hosszat 70—90°-on melegítjük, hozzáadunk további 3,0 g ammóniumizotiocianátot, és további 24 óra hosszat 90—110°-on tartjuk. Ezután a keveréket jeges vízbe öntjük, és metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist bepárolva sötét- 35 vörös olajat kapunk. Ezt metilénklorid és dietiléter elegyéből átkristályosítva l-izopropil-4--fenil-7-metilkinazolin-2(lH)-tiont kapunk 190— 192° olvadásponttal. 17. példa 40 1 -Metil-4-fenil-6-klórkinazolin-2( 1 H)-tion 25 g l-metilamino-5-klórbenzofenont 150 ml jégecetben oldunk, és az oldathoz hozzáadunk 15,2 g ammóniumizotiocianátot. A reakciókeveréket keverés és visszafolyatás közben V2 óra 45 hosszat forraljuk, majd keverés közben további 20 óra hosszat 60—70°-on tartjuk., Ezután jégre öntjük, és metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist bepároljuk, és a szilárd maradéknak metilénklorid és dietiléter elegyéből való átkris- 50 tályosítása után l-metil-4-fenil-6-klórkinazolin-2(lH)-tiont kapunk narancsszínű kristályok alakjában. A kristályokat metilénkloridban oldjuk, és az oldatot aktívszénnel kezeljük. A keletkezett keveréket rövid kovasavgéloszlopon 55 átszűrjük, eluálószerként 200—200 ml-es részletekben 400 ml 2% metanolt tartalmazó metilénkloridot alkalmazva. A szilárd maradékot 1:2 arányú metilénklorid-dietiléter elegyből átkristályosítva l-metil-4-fenil-6-klórkinazolin-2(lH)- 60 -tiont kapunk 228—230° olvadásponttal. 18. példa Tabletták l-izopropil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion 50 g tragant 2 g 65 16 tejcukor 39,5 g kukoricakeményítőpor 5 g talkum 3 g magnéziumsztearát 0,5 g alkohol SD—30 desztillált víz a szükséges mennyiségben Az előállított tabletták súlya az alkalmazni kívánt hatóanyag mennyiségétől függ. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I általános képletű 4-fenilkinazolin-2(lH)-tion származékok előállítására — ebben a képletben xy—c=N— vagy —CH—N— általános képle-1 .'I R2 R2 H tű csoportot jelent, n értéke 1, R hidrogén-, fluor-, klór- vagy brómatomot, 1—5 szénatomos alkilcsoportot, 1—4 szénatomos alkoxi- vagy alkiltiocsoportot, nitrocsoportot vagy trifluormetilcsoportot, RjL 1—5 szénatomos alkilcsoportot, allilcsoportot vagy propargilcsoportot jelent, R2 adott esetben szubsztituált II általános képletű fenilcsoportot jelent (ebben a képletben Y fluor-, klór- vagy brómatomot, 1—4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoportot vagy trifluormetilcsoportot jelent, és Yí hidrogén-, fluor-, klór- vagy brómatomot vagy 1—4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoportot jelent) — azzal jellemezve, hogy az I általános képlet keretébe tartozó a) la általános képletű 4-fenilkinazolin-2(lH)-tionok előállítására — ebben a képletben R, Rí, R2 és n a fenti jelentésűek — (1) III általános képletű 4-fenil-2(lH)-kinazolinonokat — ebben a képletben R, R1, R 2 és n a fenti jelentésűek — iners szerves oldószer jelenlétében magasabb hőmérsékleten foszforpentaszulfiddal reagáltatunk, vagy (2) IV általános képletű 2-aminobenzofenonokat — ebben a képletben R, Rv R 2 és n a fenti jelentésűek — egy savkloriddal vagy -bromiddal és egy V általános képletű izotiocianáttal — ebben a képletben M egy alkáli-, földalkáli- vagy ammóniumkationt jelent — vagy egy savklorid vagy -bromid és egy V általános képletű izotiocianát reakciótermékével reagáltatva ciklizálunk, vagy (3) IV éltalános képletű 2-aminobenzofenonokat izotiociánsavval reagáltatunk, vagy b) Ib általános képletű 3,4-dihidro-4-fenilkinazolin-2(lH)-tionok előállítására — ebben a képletben R, Ri , R 2 és n a fenti jelentésűek — VI általános képletű 2-aminobenzhidrolokat — ebben a képletben R, Rt, R 2 és n a fenti jelentésűek — izotiociánsavval reagáltatunk, vagy, c) Ib' általános képletű 3,4-dihidro-4-fenilkinazolin-2(lH)-tionok előállítására — ebben a képletben R' hidrogén-, fluor-, klór- vagy brómatomot, 1—5 szénatomos alkilcsoportot vagy 1— 8
