161176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilkinazolin-2(1H)-tion származékok előállítására

1611 13 11. példa l-Izopropíl-4-fenükinazolin-2(lH)-tion a) o-Izopropilaminobenzofenon 20 g o-aminobenzofenon, 10 g nátriumkarbonát és 50 ml izopropiljodid keverékét visszafo- 5 lyatás és keverés közben 5 napig forraljuk. Ezután a fölös izopropiljodidot vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot 200 ml benzollal extraháljuk. A benzolos kivonatot leszűrjük, a szűredéket 2 ízben 100—100 ml vízzel mossuk, víz- 10 mentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, leszűrjük, és vákuumban szárazra pároljuk, mire az o-izopropilaminobenzofenon olaj alakjában viszszamarad. b) l-lzopropü-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion 15 11,3 g ammóniumizotiocianátnak 100 ml acetonnal készült oldatához szobahőmérsékleten 18,8 g benzoilkloridot csepegtetünk. Az így kapott szuszpenziót 5 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük, és hozzáadunk 30 g 20 o-izopropilaminobenzofenont. A keletkezett keveréket 3 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, lehűtjük, vákuumban bepároljuk, a maradékot metilénkloridban szuszpendáljuk, és az oldhatatlan anyagot kiszűrjük. A szűredék be- 25 párlása és a maradéknak etilacetát és dietiléter elegyéből való átkristályosítása után 1-izopropil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tiont kapunk 212—214° olvadásponttal. 30 12. példa l-Izopropü-7-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion 3,5 g ammóniumizotiocianátnak 100 ml acetonnal készült oldatához szobahőmérsékleten hozzácsepegtetünk 6,2 g benzoilkloridot. A kapott 35 szuszpenziót 5 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük, és hozzáadunk 10 g 4--metil-2-izopropilaminobenzofenont (készül a 3a példában leírt eljárás szerint). Az így kapott keveréket 3 óra hosszat visszafolyatás közben for- 40 raljuk, lehűtjük, és vákuumban bepároljuk, majd a maradékot 500 ml tetrahidrofuránban oldjuk. A kapott oldathoz 50 ml 2 n nátronlúgot adunk, és a reakciókeveréket 1 óra hosszat gőzfürdőn melegítjük. Ezután az oldószert melegí- 45 téssel eltávolítjuk, a maradékot metilénkloriddal extraháljuk, a szerves fázist megszárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A kapott olajnak etanol és dietiléter elegyéből való átkristályosítása után l-izopropil-7-metil-4-fenilkinazolm-2(lH)-tiont 50 kapunk 185—190° olvadásponttal. Hozam: 30%. 13. példa A 11. vagy 12. példában leírt eljárás alkalmazásával a megfelelő kiindulási vegyületek egyen- 55 értékű mennyiségeiből a következő vegyületekhez jutunk: a) l-etil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, 232—235° olvadásponttal; b) 6-klór-l-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, 60 228—230° olvadásponttal és 35%-os hozammal; c) l-izopropil-6-metoxi-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, 144—145° olvadásponttal; d) l-allil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, 180° olvadásponttal. 65 14 14. p é 1 d a l-Izopropil-7-metil-4-fenil-3,4-dihidrokinazo-Un-2(lH)-tion a) N-Izopropü-3-m,etilanilin 3,4 g izopropiljodidnak és 2 g trietilaminnak 50 ml n-propanollal készült oldatához 1 adagban 1 g m-toluidint adunk. A reakciókeveréket viszszafolyatás közben 18 óra hosszat forraljuk, majd lehűtjük, és az esetleg kivált csapadékot kiszűrjük. A víztiszta barna szüredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk, és a visszamaradt olajat 50 ml dietiléterben szuszpendáljuk. A keletkezett csapadékot szűréssel eltávolítjuk, és a szűredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A dietiléteres kezelést addig ismételjük, míg nem keletkezik többé csapadék. Az így kapott olajat oszlopkromatografálással szétválasztjuk. A 75 ml metilénkloriddal eluált frakciót összegyűjtjük, és csökkentett nyomás alatt bepároljuk. Az így kapott N-izopropil-3-metilanilin 51 torr nyomás alatt 109°-on forr. b) N-Izopropil-N-(m-tolü)-N'-benzoiltiokarbamid 10 g ammóniumizotiocianátnak 100 ml acetonnal készült oldatához hozzáadjuk 9,5 g benzoilkloridnak 75 ml acetonnal készült oldatát, és eközben, majd még 30 percig keverjük az oldatot. Ezután keverés közben hozzácsepegtetjük 10 g N-izopropil-3-metilanilinnak 75 ml acetonnal készült oldatát. A reakciókeveréket visszafolyatás közben 3 óra hosszat forraljuk, lehűtjük, hozzáadunk 200 ml metilénkloridot, és megszűrjük. A szűrőlepényt további 100 ml metilénkloriddal mossuk, a szűredéket egyesítjük, és csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A maradékot izopropanolból átkristályosítva N-izopropil-N-(m-tolil)-N'-benzoiltiokarbamidot kapunk 112—113° olvadásponttal. c) N-Izopropü-N-(m-tolil)-tiokarbamid 45 ml dioxánnak 200 ml vízzel készült oldatához 27 g nátriumhidroxidot adunk, és a keveréket annak feloldódásáig keverjük. Ezután hozzáadunk 15 g N-izopropil-N-(m~tolil)-N'-benzoiltiokarbamidot. A reakciókeveréket 4 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük, tömény sósavval megsavanyítjuk, és tömény ammóniumhidroxid-oldattal gyengén meglúgosítjuk. A lúgos-vizes oldatot szűréssel megszabadítjuk a keletkezett csapadéktól, és a csapadékot 100 ml kloroformmal mossuk. A víztiszta szűredéket 3 ízben 200—200 ml kloroformmal extraháljuk, és a mosófolyadékot és a szűredékeket egyesítjük. Az egyesített oldatokat megszárítjuk, csökkentett nyomás alatt bepároljuk, és a maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk, mire N-izopropil-N-(m-tolíl)-tiokarbamidot kapunk 126—127° olvadásponttal. d) l-Izopropü-7-metü-4-fenü-3,4-dihidrokinazolin-2(lH)-tion 25 ml vízmentes hidrogénkloridgázzal telített vízmentes benzolhoz hozzáadunk 1 g N-izopropil-N-(m-tolil)-tiokarbamidot. A reakciókeverékhez keverés közben hozzácsepegtetjük 2 g benzaldehidnek 10 ml vízmentes benzollal készült oldatát. Ezután a keveréket 15 óra hosszat 7