161175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenilecetsav- származékok előállítására
161175 8 áll, hogy az I általános képletű sav metilészterét litium-dietilamid jelenlétében reagáltatjuk alkiljodiddal. A reakcióhoz alkalmas közeg egy oldószerkeverék, mely hexametilfoszfortriamidból és tetrahidrofuránból áll. Bázikus reagens- 5 ként jó hatásfokkal használhatunk még nátriumhidridet vagy nátriumamidot is. Oldószerként pedig a dimetilformamid vagy éter—benzol keveréke is megfelelő. Ily módon az I általános képletű sav észté- 10 réhez jutunk, melyet ismert módon elszappanosítunk. Az elszappanosítás pl. alkoholos vizes oldatban nátrium- vagy káliumkarbonáttal végezhető. A másik alkilezési mód, mely szintén talál- 15 mányunk tárgyát képezi, lényege az, hogy vízmentes közegben bázikus anyag, előnyösen alkálialkoholát, alkáliamid vagy alkálihidrid jelenlétében — egy VIII általános képletű alkilésztert (Z1 és Z 2 hidrogénatomot jelentenek) 20 bázikus vegyület jelenlétében alkil-oxaláttal kondenzáltatunk, majd a VII általános képletű kondenzációs terméket (ahol Z2 hidrogénatomot jelent) reagáltatjuk 1—4 szénatomos alkil-halogeniddel. E reakciónál olyan VII általános kép- 25 létű vegyület keletkezik, ahol Z2 1—4 szénatomos alkil-csoport, melyet vízmentes közegben bázikus reagenssel kezelünk, pl. alkálialkoholáttal vagy alkáliamiddal és ekkor a VIII általános képletű alkilészterhez jutunk. E vegyü- 30 letet a szokásos módszerekkel szappanosítjuk el, így pl. alkoholos vizes közegben nátriumvagy káliumkarbonáttal. Az eljárás egyik előnyösnek tartott kiviteli módjánál első alkalikus reagensként egy ter- 35 cier alkoholátot használunk, pl. nátrium-tercieramilátot vagy kálium-tercier-butilátot. Alkilhalogenidként a jodidvegyületek a legmegfelelőbbek. E módszerrel előállítjuk a VII általános képletű diésztert, melyet a VIII általános kép- 40 létű észterré alakítunk át. Az átalakítást dimetilformamidos oldatban nátrium-metiláttal végezzük. A ciánhidrogén reakcióját egy VI általános képletű vegyülettel — ti) eljárásváltozat — nit- 45 rogén-tartalmú tercier bázis jelenlétében végezzük, pl. piridin, kollidin vagy lutidin jelenlétében. A IX általános képletű ciánhidrin-származék hidrolízisét a megfelelő savvá — a X általános 50 képletű vegyületté — egy vagy két lépésben végezzük. Kétlépéses eljárásnál a közbenső amidvegyületet is elkülönítjük. A szintézis utolsó lépésénél a keletkezett savat dehidratáljuk és ekkor a megfelelő I általános képletű a-alkilidén- 55 sav keletkezik. E műveletet a szokásos dehidratáló szerekkel, így pl. kénsavval, foszforsavval, foszforsavanhidriddel vagy p-toluolszulfonsavval végezzük. Legcélszerűbbnek az utóbbit tartjuk. 60 A dehidratálásnál kapott I általános képletű alkuidén vegyületek kettős kötését redukálva megkapjuk az I általános képletű fenilecetsavszármazékot. A redukálást előnyösen katalitikus hidrogéné- 65 zéssel végezzük, katalizátorként platiríaoxidot használva. A hidrogénezés katalizátoraként használhatunk Raney-nikkel katalizátort is. A c) eljárás-változat lényege, hogy vízmentes közegben, alkálialkoholát vagy alkáliamid jelenlétében halogénezett alkilacetátot kondenzálunk a VI általános képletű vegyülethez. A kondenzációnál a XI általános képletű epoxisav alkilészter keletkezik, amelyet bázikus közegben hidrolizálunk, majd megsavanyítjuk és így kapjuk meg a XII általános képletű epoxisavat, melyet ismert módszerekkel dekarboxilezünk a XIII általános képletű aldehid keletkezése közben. A keletkezett aldehid-vegyületet oxidálószerekkel kezeljük és ekkor az I általános képletű vegyülethez jutunk, ahol X" oxigénatomot vagy oxidált kénatomot jelent. Adott esetben e vegyületet még redukálószerrel is kezeljük. Jelenleg azt az eljárást tartjuk legelőnyösebbnek, melynél a XI általános képletű vegyület bázikus közegben történő hidrolízisét alkálivegyülettel, pl. nátrium- vagy káliumkarbonáttal hajtjuk végre. A hidrolízist követő megsavanyítást ásványi savval végezzük, pl. sósavval vagy kénsavval. A XII általános képletű sav dekarboxilezése célszerűen úgy vihető ki, hogy a sav alkálisóját mész jelenlétében hevítjük. A XIII általános képletű aldehid-vegyület oxidálására előnyösen felhasználható oxidáló szer pl. a krómsav—kénsav keverék. A redukálási műveletet végezhetjük fémporral megsavanyított vizes oldatban. Fémporként használhatunk vasat, ónt vagy cinket, savként sósav vagy ecetsav használata a legelőnyösebb. Redukálószerként jól használható még az ón(Il)klorid sósavas oldata is. Előnyösnek tartott redukálószer még a trifenilfoszfin vagy a foszfortriklorid is. A következő példákban bemutatjuk a találmányunk szerinti eljárás alkalmazását. A példákban szereplő adatok semmilyen módon nem korlátozzák a találmány terjedelmét. 1. példa 4-(4'-tetrahidropiraníl)-3-klór-fenilecetsav A. lépés: 4-(4'-tetrahidropiranü)-acetofenon 189 g alumíniumkloridot felszuszpendálunk 450 ml metilénkloridban és +10 °C hőmérsékleten hozzáadunk 5 perc alatt 45 ml acetilkloridot. 90 g 4-fenil-tetrahidropiránt feloldunk 450 ml metilénkloridban és az odatot fokozatosan az előző oldathoz keverjük. A keverékhez végül még 90 ml metilénkloridot adunk. 2 óra hoszszat keverjük az oldatot +10 °C-on, majd 4 óra hosszat szobahőmérsékleten. Az oldathoz ezután hozzáadunk 144 ml sósavat 820 ml vízben feloldva. A folyadék egy szervetlen és egy szerves fázisra válik szét, a szerves fázist elkülönítjük és a vizes fázist metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos oldatokat egyesítjük és vízzel átmossuk. A mosást megismételjük telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és még egyszer desztillált vízzel. Végül a metilénkloridos oldatot vízmentes nátriumszulfáttal megszárít-4
