161175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenilecetsav- származékok előállítására
161175 zik a VI képletnél megadottal — dehidratáljuk, a keletkező I általános képletű vegyületet — ahol X" jelentése oxigén- vagy kén-atom, Hal jelentése klór-, bróm- vagy fluor-atom, és Zí a Z2 -vel együttesen 1—4 szénatomos alkilidén- 5 csoportot képvisel — adott esetben katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá. c) Valamely VI általános képletű vegyületet — ahol X', Hal és Z2 a már megadott jelentésű — halogén-ecetsavas-alkilészterrel kondenzá- 10 lünk vízmentes közegben és valamely bázikus kondenzálószer, előnyösen alkálialkoholát vagy alkáliamid jelenlétében. A keletkező XI általános képletű epoxiésztert — ahol X', Z2, Hal a már megadott jelentésű — bázikus hidrolízis- 15 nek vetjük álá. A kapott XII általános képletű epoxi-sav-származékot — ahol X', Z2 és Hal a megadott jelentésű — dekarboxilezzük. Az így kapott XIII általános képletű aldehid-vegyületet — ahol X', Z2 és Hal a megadott jelentésű 20 — oxidáljuk. A fentiek szerint kapott olyan I általános képletű vegyületet — ahol X" jelentése szulfoxid-, illetve szulfon-csoport, Zj jelentése hidrogénatom, Z2 jelentése 1—4 szénatomos alkil- 25 csoport és Hal klór-, bróm- vagy fluor-atomot jelent — adott esetben redukáljuk, az olyan I általános képletű vegyületet — ahol X" jelentése kén-atom, Zlt Z 2 és Hal jelentése a fenti — adott esetben oxidáljuk, 30 és az olyan I általános képletű vegyületet — ahol X", Hal, Z± és Z 2 az I általános képletnél már megadott jelentésű, — adott esetben észterezzük vagy gyógyászati szempontból alkalmas szervetlen vagy szerves bázissal sóvá ala- 35 ki tjük. A szabad savak átalakítása sókká vagy megfelelő észterekké a szokásos művelettel történik, így pl. szervetlen bázisokkal sókat állíthatunk elő, pl. nátrium- vagy káliumkarbonáttal, 40 felhasználhatunk sóképzéshez szerves bázisokat is, pl. trietilamint, vagy előállíthatjuk rövidszénláncú alkil-csoportokkal képzett észtereiket. így pl. könnyen elő lehet állítani e savak metilésztereit, melyeket mint látni fogjuk, kiindu- 45 lási anyagként használjuk az I általános képletű vegyületek egyéb származékainak előállítására. Megfelelő észterező szer pl. a diazometán. E savak alfa-gliceril-észtereinek előállítására 50 pl. a következő eljárások használhatók: a) Az I általános képletnek megfelelő szabad savat átalakítjuk egy reakcióképes származékává, pl. a sav kloriddá, e származékot glicerinketoniddal reagáltatjuk, a keletkezett ketonid 55 alfa-gliceril-észterét savval hidrolizáljuk és megkapjuk a kívánt alfa-gliceril-észtert. ß) Az I. általános képletű savak 1—4 szénatomos alkilészterét glicerin-ketoniddal átészterezzük alkalikus vegyület, így pl. nátriumamid 60 vagy nátriumhidrid jelenlétében, majd a keletkezett alfa-gliceril-észter-ketonidot savval hidrolizáljuk. Az I általános képletű vegyületek előállítása végett pl. az a) eljárás szerint járunk el. A ta- 65 lálmányunk tárgyát képező ezen eljárás lényege az, mint már említettük, hogy valamely II általános képletű vegyületet egy Lewis-sav jelenlétében megfelelő acilező szerrel reagáltatunk. A III általános képletben X' egy oxigénatomot vagy egy kén-atomot jelöl. A keletkezett acilezett terméket (III) nitráljuk és akkor a IV általános képletű vegyületet kapjuk. A nitrált származékot redukálószer hatására átalakítjuk aminoszármazékká és kapjuk az V általános képletű vegyületet. Az amino-csoportot ismert módszerekkel diazóniumsó-csoporttá alakítjuk át, a diazóniumsót elfőzzük és ekkor a VI általános képletű halogén-származék keletkezik. A VI általános képletben Hal bróm-, klórvagy fluor-atomot jelöl. A kapott halogén-származékot — amennyiben Z2 jelentése metil-csoport — vízmentes közegben kénnel és primer vagy szekunder aminnal vagy ammóniával reagáltatjuk és a keletkező tioamidot savas vagy lúgos hidrolízisnek vetjük alá. A találmány szerinti eljárás egyik megvalósítási módjánál acilező szerként egy ecetsavszármazékot, pl. acetilkloridot, acetilbromidot vagy ecetsavanhidridet használunk és a Lewissavak közül előnyösnek tartjuk az alumíniumkloridot, az ón(IV)kloridot, a cinkkloridot vagy a bórtrifluoridot. Nitrálószerként alkalmazhatunk tömény salétromsavat, de előnyösebb a tömény salétromsav és kénsav keveréke. Redukálószerként fémet használunk, pl. vasport, ónt vagy cinket, melyeket vizes közegben sósav vagy ecetsav jelenlétében alkalmazunk. Legalkalmasabb redukálószernek az ón(II)kloridot tartjuk, melyet tömény sósavas oldatban alkalmazunk. A halogén-származék előállítása végett az ismert klasszikus eljárások alkalmazhatók, így pl. a Sandmeyer-reakció, a Gattermann-reakció vagy a Balz—Schiemann-reakció. E reakcióknál először a diazónium-sót képezzük, majd a sót elbontjuk és így kapjuk meg a kloridot, bromidot vagy a fluoridot. A VI általános képletű vegyület tioamiddá alakításához amin-vegyületként felhasználhatjuk a metilamint, a piperidint, a dimetilamint vagy legelőnyösebben a morfolint. Az aminokkal való reakciót célszerű kis mennyiségű erős sav jelenlétében végezni, e célra a p-toluol-szulfonsav használatos. Ekkor közbenső vegyületként az I általános képletű sav tioamidja keletkezik, melyet ezután savas vagy bázikus közegben elhidrolizálunk és így kapjuk az I általános képletű savat. A Z2 1—4 szénatomos alkil-csoport bevitelére különböző módszerek között választhatunk. Az egyik ilyen eljárásnak, mely szintén találmányunk tárgyát képezi, lényege az, hogy vízmentes közegben reagáltatjuk az I általános képletű sav egy alkilészterét bázikus vegyület jelenlétében, pl. alkálihidrid, alkilamid vagy dialkilamid jelenlétében alkilhalogeniddel. A keletkező I általános képletű sav alkilészterét a szokásos módszerekkel elszappanosítjuk. Az előnyösnek talált alkilezési módszer abban 3
