161175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fenilecetsav- származékok előállítására

3 .*-... .-•'.- -:."-' riás szerekre és gyulladásellenes-analgetikus sze­rekre. A három utóbbi csoport tagjai hatástanilag lé­nyegesen különböznek egymástól. Egyesek gyógyhatása gyors, de kevésbé állandó, mások 5 hatása, így pl. az antimaláriás szereké csak több hetes kezelés után alakul ki, de hatása hosszabb ideig tart. Gyorsabb hatású és általánosabb alkalmazha­tóságuk következtében a gyulladásellenes-anal- 10 getikus szerek a legalkalmasabbak reumatikus panaszok kezelésénél. Az újabb farmakológiai kutatások eredményeként mind aktívabb gyógy­szerek kerültek forgalomba, ennek következté­ben azokból mind kisebb napi adagokra van 15 szükség és a vérben mind alacsonyabb szintet kell belőlük tartani. Magától értetődően a gyógyszeres kezelés terén elért haladás nemcsak ezekben a számokban mu­tatkozik meg. A terápikus gyakorlatban a reuma- 20 ellenes szerek használata gyakran olyan mellék­hatásokkal is járt, melyek nincsenek kapcsolat­ban gyulladást csökkentő hatásukkal. A mellék­hatások kialakulásának egyik alapvető oka az, hogy ezeket a gyógyszereket általában nagy dó- 25 zisokban és hosszú időn át alkalmazzák. Termé­szetes, hogy az e területen szóba jöhető gyógy­szereknek nem lehet toxikus hatásuk és nem okozhatnak túlérzékenységet. Domenjoz a „Chimie Thérapeutique II" (1967) 30 285. o.-án megjelent cikkében (Aspects de la chi­miothérapie antirhumatismale) kifejti, hogy a je­lenleg kapható gyógyszereknél a „jó" elviselhe­tőség és a „gyenge toxicitás" követelmény csak részben van kielégítve. 35 Más szóval e gyógyszereket nem azért kritizál­ják, mert hatásuk nem lenne kielégítő, hanem gyakori mellékhatásaik miatt, melyek néha sú­lyos formát is öltenek. Ez az oka annak, hogy e területen a kutatás 40 mindjobban olyan szerek felé irányul, melyek jobban el viselhetők és elsősorban olyan szerek felé, melyeknél a gyulladást gátló és a toxikus dózis egymástól sokkal távolabb van, mint a je­lenlegi gyógyszereknél. 45 Nagy fontosságú tehát az, hogy olyan új, igen aktív gyulladást gátló vegyületekkel rendelkez­zünk, melyeket csak kis dózisokban szükséges adagolni, hogy még hosszan tartó kezelés esetén se okozzanak toxikus tüneteket, ne változtassák 50 meg a vérképet és főként ne legyenek károsak sem a gyomor, sem a bélrendszer nyálkahártyá­jára. Az említett problémák összességére kezdeti megoldást jelent az I általános képletű vegyület- 55 csoport, mely gyulladásgátló-analgetikus hatású. E szerek hatása igen aktív, kis dózisokban alkalmazhatók és a szervezet jól tűri őket. Általános alkalmazásuk történhet perorálisan, transzkután vagy rektálisan. Helyi kezelés ese- 60 tén szokásos módon kell alkalmazni a bőrön vagy a nyálkahártyán. E termékek a szokásos kiszerelési formákban felhasználhatók, mint injektálható oldatok vagy szuszpenziók, ampullázva vagy többszöri fel- 65 -. e-, ••4. használásra alkalmas üvegcsékben, tablettázva, bevont tablettaként, kapszulákban, szirupokban, szuppozitóriumokban és kenőcsökben.­A szokásos adagolás e szereknél felnőttek ese­tében napi 10 mg és 200 mg között van, attól függően, hogy a kezelés milyen formában tör­ténik. Kiszerelésük, így az injektálható oldatok vagy szuszpenziók előállítása, a tabletták, a be­vont tabletták, a kapszulák, a szirupok, a szup­pozitóriumok és a kenőcsök gyártása a szokásos módszerekkel történik. A találmány szerinti vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet — ahol X' jelentése oxigén- vagy kén-atom — acilezőszerrel reagáltatjuk Lswis-sav jelenlété­ben. A kapott III általános képletű vegyületet — ahol X' jelentése a fenti és Z2 jelentése 1—4 szénatomos alkil-csoport — nitráljuk. A kelet­kező IV általános képletű vegyületet — ahol X'j jelentése oxigén-atom, szulfoxid- vagy szul­fon-csoport és Z2 jelentése 1—4 szénatomos alkil-csoport — redukáljuk. Az így kapott V általános képletű vegyületet — ahol X' jelen­tése a fenti és Z2 jelentése 1—4 szénatomos al­kil-csoport — diazotáljuk és diazóniumsó — közbenső vegyületen keresztül a VI általános képletű halogén-származékká alakítjuk — ahol X', Z2 és Hal jelentése a már megadott —. És a) abban az esetben, ha a VI általános képletű vegyületben Z2 metil-csoportot kép­visel, úgy vízmentes közegben kénnel és va­lamely szekunder vagy primer aminnal vagy ammóniával reagáltatjuk, majd a keletkező tioamidot savas vagy lúgos hidrolízisnek vet­jük alá, az így keletkező I általános képletű ve­gyületet — ahol X" oxigén- vagy kén-atomot jelent és Zt és Z 2 hidrogén-atomokat képvisel­nek — adott esetben alkilezzük oly módon, hogy először alkilészterré alakítjuk, majd az alkil­észtert vagy a) bázikus vegyülettel, pl. alkáli­hidriddel, alkáliamiddal vagy bázikus dialkil­amiddal kezeljük, azután 1—4 szénatomos alkil­halogeniddel reagáltatjuk, vagy ß) az alkilész­tert bázikus vegyület, pl. alkálialkoholát, alkál­amid vagy alkálhidrid jelenlétében alkil-oxa­láttal reagáltatjuk, azután 1—4 szénatomos al­kilhalogeniddel kezeljük. Az így kapott VII ál­talános képletű vegyületet — ahol Z2 1—4 szén­atomos alkil-csoportot jelent és X" jelentése oxigén- vagy kén-atom — vízmentes közegben bázikus vegyülettel, pl. alkálialkoholáttal vagy alkáliamiddal reagáltatjuk és az a) vagy ß) sze­rint kapott VIII általános képletű észtert — ahol X" jelentése megegyezik a VII képletben meg­adottal és Z1 és Z 2 jelentése azonos az I képlet­nél megadottal — elszappanosítjuk. b) Valamely VI általános képletű vegyületet — ahol X', Hal és Z2 jelentése a már meg­adott jelentésű —•' ciánhidrogénnel reagáltatunk, a keletkező IX általános képletű ciánhidrin­vegyületet — ahol X', Z2 és Hal a VI általános képletű vegyületnél megadott jelentésű — hid­rolizáljuk, az így kapott X általános képletű Sav-származékot — ahol X', Hal és Z2 megegye-2

Next

/
Thumbnails
Contents