161162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-dialkil-4,6-dihidro-8-fenil-pirazolo-[4,3-e] - [1,4] diazepin- 1H-5-on származékok előállítására

5 161162 6 valamilyen vizes alkálifémhidroxid oldatot hasz­nálunk. A bázisból rendesen nagy felesleget al­kalmazunk, minthogy a gyűrűzárási reakció leggyorsabban akkor megy végbe, ha a reakció­elegy erősen alkalikus. A hőmérséklet nem kri­tikus és a reakciót kényelmesen megvalósíthat­juk szobahőmérsékleten, vagyis külső fűtés vagy hűtés nélkül. A rakcióidő függ az alkalmazott bázis mennyiségétől. A reakció előrehaladását ultraibolya-spektroszkópia segítségével könnyen követhetjük. A 4-(2-aminoacetamido)-5-aroil­-pirazol-só kiindulási anyag ultraibolya spekt­ruma oldatban abszorbciós maximumot mutat kb. 260 millimikronnál, amint ez a kiindulási anyag átalakul a pirazolodiazepinon termékké ez a maximum eltűnik, és ehelyett savas oldat­ban kb. 300 millimikronnál figyelhetünk meg maximumot. Egy másik módszer a gyűrűzáródás megvaló­sítására abból áll, hogy egy XVII. általános kép­letű 5-aroil-4-(2-azidoacetamido)-pirazol-szárma­zékot — e képletben Rt, R 2 , R 3 és Xj jelentése az előbbiekben megadottal azonos — semleges közegben katalitikusan hidrogénezünk, amikor is 4-(2-aminoacetamido)-5-,aroil-pirazol szabad bázis keletkezik és ez gyűrűt zár. A hidrogéne­zést előnyösen valamilyen rövidszénláncú alka­nol oldószerben, így metanolban valósítjuk meg. Előnyös katalizátor a Raney-nikkel, de az azidok redukálásánál szokásosan alkalmazott egyéb ka­talizátorokat is használhatunk. A hidrogénezést szobahőmérsékleten, vagyis külső fűtés nélkül valósíthatjuk meg oly módon, hogy a reakció­elegybe nyomás alatt álló hidrogént vezetünk be. Kb. 3,5 atmoszféra (50 lba/in.2 ) hidrogén­-nyomással kielégítő eredményeket lehet elérni. A hidrogénezést mindaddig folytatjuk, amíg a reakcióéi egy több hidrogént már nem vesz fel. A fentiekben leírt gyűrűzárási reakcióknál használatos 4-(2^aminoacetamido)-5-aroil-pir­azol-sókat különféle úton-módon lehet előállíta­ni, így pl. a dihidrobromidokat, amelyek a leg­előnyösebb sók, úgy állítjuk elő, hogy egy II. ál­talános képletű 4-amino-5-aroil-pirazolt N-(kar­bobenzoxi)-glicinnel reagáltatunk, N,N'-diciklo­hexilkarbodiimid jelenlétében, amikor is XVIII. általános képletű 5^aroil-4-[2-(karbobenzoxiami­no)-acetamido]pirazol-származékot kapunk, ame­lyet ecetsavban oldott hidrogénbromiddal rea­gáltatva a kívánt dihidrobromid-sóhoz jutunk. Másféle sókat kívánt esetben a dihidrobromidból állíthatunk elő, alkalmas ioncserélő gyantán végzett anioncserével. Más 4-(2-aminoacetamido)-5-aroil-pirazol-só­kat a XVII. általános képletű 5-aroil-4-(2-azido­acetamido)-pirazolok savas körülmények között végzett redukálásával állíthatunk elő, így pl. ón (Il)-kloriddal és sósavval, vagy hangyasavval palládium/szén katalizátor jelenlétében. Ha ilyen módon járunk el, úgy legalkalmasabban a köz­vetlenül kapott sót izolálás nélkül reagáltatjuk valamilyen bázissal, ahogy azt a fentiekben le­írtuk. A XVII. általános képletű 5-aroil-4-(2-azido­acetamido)-pirazolokat a XIV. általános képletű 5-aroil-4-(2-halogénacetamido)-pirazoloknak kö­zömbös oldószerben, mint pl. dimetiíszulfoxid­ban, nátriumaziddal való reagáltatásával állítjuk elő. 5 A találmánynak egy újabb változata értelmé­ben az I. általános képletű pirazolo-diazepinon­-származékokat még úgy is előállíthatjuk, hogy XIX. általános képletű 4-amino-5-benzimidoil­-pirazol-származékokat valamilyen bázis jelen-10 létében XV. általános képletű halogénacetilha­iogenidekkel reagáltatunk — ezekben a képle­tekben Rí, R2, R 3 , Xi, X 2 és X 3 jelentése az előbbiekben megadott. A reakciót legjobban va­lamilyen oldószeres közegben valósítjuk meg. 15 Az alkalmas oldószerekhez tartoznak az aromás szénhidrogének, így a benzol és a toluol; a kló­rozott szénhidrogének, így a diklórmetán és a klo­roform ; továbbá az éterek, mint a dioxán, a tetra­hidrofurán és a dietilénglikol-dimetiléter, vala-20 mint ezek elegyei. Előnyös oldószer a diklórme­tán. A reakcióban történő felhasználásra megfe­lelő bázisok az alkálifém-hidroxidok; a nátrium­hidroxid vizes oldata előnyös. A reakció —10 C° és 40 C° közötti hőmérséklettartományban köny-23 nyen végbemegy és ezen a hőmérsékleten körül­belül 2—5 óra elteltével lényegében véve teljes­sé válik. A reakciópartnerekből ekvimoláris mennyiségeket használhatunk, a legjobb ered­mények elérésére azonban mérsékelttől nagyig 30 terjedő feleslegben kell használni a bázist. A 4-amino-5-benzimidoil-pirazol kiindulási anyagokat úgy állítjuk elő, hogy XX. általános képletű 4-amino-5-ciano-pirazolokat valamilyen XXI. általános képletű szerves fémvegyülettel 35 reagáltatunk — ezekben a képletekben Rí, R2, R3 és Xi jelentése az előbbiekben már megadott, míg M lítiumatomot, vagy —MgBr képletű cso­portot jelent — és a reakcióterméket enyhe, semleges körülmények között hidrolizáljuk. A 40 XX. áltaíános képletű 4-amino-5-ciano-pirazolo­kat számos módszerrel állíthatjuk elő, ezeket részletesen a későbbiekben ismertetjük. A találmánynak egy még további eljárásvál­tozata szerint a XXII. általános képletű pirazo-45 lodiazepinon-származékokat úgy állítjuk elő, hogy a XXIII. általános képletű pirazolodiazepi­non-származékokat valamilyen bázis jelenlété­ben metilezőszerrel reagáltatjuk — az előbbi képletekben Rí, R2 és Xi jelentése az előbbiek-50 ben megadottal azonos. Az alkalmazható metile­zőszerekre példaképpen említjük a metilhaloge­nideket, különösen a metiljodidot, a metilszulfá­tot és a metil-szénhidrogén-szulfonátokat, mint pl. a metil-metánszulfonátot és a metil-p-toluol-55 szulfonátot. A használható bázisokhoz tartoznak az alkálifém-hidridek, így a nátriumhidrid és a lítiumhidrid, alkálifém-amidok, így a nátrium­amid és a káliumamid, valamint az alkálifém­-alkoxidok. Ezek közül előnyös a nátriumhidrid. 60 A reakciót legjobban valamilyen közömbös oldó­szerben valósítjuk meg, ez lehet egy tercier amid, így pl. N,N-dimetiIformamid, N,N-dimetil­acetamid és N-metil-2-pirrolidinon; éter mint pl. dietiléter, tetrahidrofurán és dioxán; aromás 65 szénhidrogén, mint pl. benzol és toluol; dimetil-3

Next

/
Thumbnails
Contents