161162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-dialkil-4,6-dihidro-8-fenil-pirazolo-[4,3-e] - [1,4] diazepin- 1H-5-on származékok előállítására

161162 8 szulfoxid és ezek elegye. Előnyös oldószer az N,N-dimetilformamid és a dimetilszulfoxid. A reakció hőmérséklete és ideje nem kritikus és az széles határok között váltakozhat, mégpedig a reakcióhőmérséklet 0 C°-tól 100 C°-ig és a re­akcióidő 1 órától kb. 48 óráig. A reakciót ké­nyelmesen megvalósíthatjuk szobahőmérsékle­ten, vagyis külső fűtés vagy hűtés nélkül, és ezen a hőmérsékleten a reakció lényegében vé­ve teljessé válik kb. 4 óra múlva, de azt tetszés szerint 16 óráig folytathatjuk a teljesség biztosí­tása céljából. A reakciópartnerekből és a bázis­ból ekvimoláris mennyiségeket alkalmazhatunk, de kis felesleg hasznalata bármelyikből nem ár­talmas. Optimális kitermelés céljából kívánatos mind a metilezőszerből, mind a bázisból csekély felesleget alkalmazni. A találmány szerinti vegyületek vagy a fenti I. általános képletű szabad formában, vagy sav­addíciós sók formájában léteznek. A gyógysze­részeti szempontból elviselhető savaddíciós só­kat a szabad pirazolodiazepinon-származékok­nak szervetlen savakkal, mint pl. sósavval, hid­rogénbromiddal, hidrogénjodiddal, salétromsav­val, kénsawal és foszforsavval, továbbá bizo­nyos erős szerves savakkal, így pl. metánszul­fonsavval, benzolszulfonsayval és p-toluolszul­fonsavval való reakció útján lehet előállítani. Azok az I. általános képletű szabad pirazolo­diazepinon-származékok, melyekben R3 hidro­génatom, erős bázissal reagáltatva ugyancsak gyógyszerészeti szempontból elfogadható sókat képeznek. Alkalmas erős bázisok erre a célra az alkálifém-hidroxidok, így a nátriumhidroxid, a káliumhidroxid és a lítiumhidroxid; az alkáli­fém-hidridek, így pl. a nátriumhidrid; az alkáli­fém-alkoxidok, és az alkáliföldfém-hidroxidok. A szabad pirazolodiazepion-származékok és sóik bizonyos fizikai tulajdonságaikat illetően, így Pl poláris oldószerekben való oldhatóságu­kat tekintve .kismértékben eltérhetnek egymás­tól, de egyébként a találmány céljai szempontjá­ból egyenértékűek. A találmány szerinti vegyü­letek új vegyi anyagok, amelyek farmakológiai hatással rendelkező szerként használhatók. Mint ilyenek a központi idegrendszerre csillapítólag hatnak, ami abban mutatkozik meg, hogy képe­sek a pentametilénteitrazollal kezelt kísérleti ál­latoknál a konvulziók létrejöttét megakadályoz­ni, továbbá félelmet, szorongást és nyugtalansá­got (anxietást) eredményező helyzetbe hozott ál­latok gátlásos viselkedését feloldani. A találmány szerinti vegyületek antikonvulzív hatékonyságát lényegében véve a Chen és szer­zőtársai által leírt standard kísérlettel mérjük, v.o. A.M.A. Archives of Neurology and Psychi­atry, 66, 329—337. oldal (1951) és 68, 498—505. ol­dal, továbbá ugyancsak Chen és szerzőtársai Journal of Pharmacology and Experimental The­rapeutics, 103, 54—61. oldal (1951). Ebben a kí­sérletben egy 5 patkányból álló csoport minden egyes tagjának a vizsgálandó vegyületből pero­rálisan meghatározott dózist adunk vízben old­va vagy arabgumi-oldatban szuszpendálva; 30 perccel ezután 93 mg/kg pentametiléntetrazolt adunk szubkután a kísérleti állatoknak. Ez a pentametiléntetrazol-mennyiség a kezeletlen kontroli-patkányok 98—100%-ánál gyorsan kon­vulziókat okoz. A kezelt állatokat a pentameti-5 léntetrazol alkalmazását követően 30 percig vi­zuálisan megfigyeljük, és az antikonvulzív ha­tékonyságot a klónikus konvulziós rohamok kezdetének ideje és súlyossága, továbbá a gör­csöktől teljesen megvédett állatok száma alap-10 ján értékeljük. A vizsgált vegyület hatásosságát valamennyi adagolási szinten az alábbiak sze­rint osztályozzuk: 4+ mind az 5 patkány védett a görcsöktől; 3+3 vagy 4 patkány védett a gör­csöktől; 2+1 vagy 2 patkány védett a görcsök-15 tői; 1+ késedelem a görcs fellépésében; 0 ha­tástalan. A fenti eljárással megvizsgáltunk néhánj ve­gyületet a jelen találmány szerinti vegyületek közül és az eredményeket a következő táblázat-20 ban mutatjuk be. A táblázatban a vegyületeket a későbbiekben következő azon kiviteli példára való hivatkozással határozzuk meg, melyben az egyes vegyületek előállítása le van írva. 25 ANTIKONVULZÍV HATÉKONYSÁG Vegyület Dózis mg/kg Osztályozás 30 35 40 45 1. Példa 32 4+ 16 4+ 8 4+ 4 0—1 + 2. Példa 32 4+ 16 4+ 8 4+ 4 4+ 2 0 3. Példa (a) 63 4+ 32 3—4+ 16 1 + 8 0 12. Példa* 63 4+ 32 4+ 16 2—3+ 8 0 * Hidroklorid-só formájában alkalmazva. 50 55 60 65 A találmány szerinti vegyületek szorongás-el­lenes hatékonyságát olyan kísérlettel határoz­zuk meg, melynek során félelmet és szorongást okozó helyzetbe hozott patkányok táplálékfelvé­telét mérjük. Ebben a kísérletben az újonnan érkezett hím albino Holtzman-patkányokat a vizsgálat előtt legalább 3 napig a laboratóriumi környezethez szoktatjuk. A vizsgálat idején az állatok kísérleti szempontból gyanútlanok, nin­csenek táplálékhiányos állapotban és súlyúk kb. 230 gramm. A szokásos laboratóriumi környe­zethez történő szoktatás után 8 patkányból álló csoportok minden egyes tagjának a vizsgálandó vegyületből vízben oldva vagy 0,2ü/o-os vizes methocelben szuszpendálva meghatározott ada­got adunk orális intubáció útján, majd az álla­tokat azonnal egyedi anyagcsereketrecbe he­lyezzük. A vizsgálni kívánt vegyületet hagyjuk 4

Next

/
Thumbnails
Contents