161143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (+-)-(cisz-1,2-epoxipropil)-foszfonsav származékai előállítására
161143 31 32 A cisz-propenilfoszfonsavat di-t-butil-foszforokloriditből állíthatjuk elő az alábbi eljárással: Mechanikus keverővel, hőmérővel, csepegtető tölcsérrel és szárítócsővel felszerelt 2 literes, 3 nyakú gömblombikba 68,7 g (0,5 mól) foszfortrikloridot és 750 ml vízmentes benzolt mérünk be. Az oldatot 5 C°-ra hűtjük és 5—10 C°-on, 20 perc alatt 50,6 g (0,5 mól) trietilamint adunk hozzá, majd a benzolos oldatot 20 percig keverjük. Az elegyhez keverés" közben, 5—10 C°-on, 20 perc alatt 50,6 g (0,5 mól) trietilamin és 37,06 g (0,5 mól) t-butanol oldatát adjuk, és az elegyet további 20 percig keverjük. Ezután újabb 37,06 g (0,5 mól) t-butanolt adunk az elegyhez 20 perc alatt 5—10 C°-on, és a kapott, di-t-butil-foszforokloriditet tartalmazó reakcióelegyet 90 percig 5—10 C°-on keverjük. 40 ml vízmentes benzolban 50,6 g (0,5 mól) trietilamint és 28,03 g (0,5 mól) propargilalkoholt oldunk, és az oldatot keverés közben, 25 perc alatt a fenti elegyhez adjuk, miközben a hőmérsékletet külső hűtéssel 5—10 C° között tartjuk. A kapott, di-t-butil-2-propinilfoszfitot tartalmazó reakcióelegyet 1 órán át 5—10 C°-on keverjük. A di-t-butil-2-propinilfoszfitot tartalmazó reakcióelegyet ezután visszafolyasig melegítjük, és az elegyet 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot vízfürdővel szobahőmérsékletre hűtjük, és részletekben 185 ml vízzel elegyítjük. A trietilamin-hidroklorid a vizes rétegben oldódik, és a szerves réteg elválik a vizes fázistól. A benzolos oldatot atmoszférikus nyomáson melegítjük, és a vizet azeotrop desztillációval eltávolítjuk. A visszamaradó benzolos oldat di-t-butilpropadienilfoszfátot tartalmaz. Kívánt esetben a nyers észtert az oldószer elpárologtatósa, és a maradék finomvákuumban végrehajtott desztillációja útján különíthetjük el. A terméket IR- és NMR-spektrum alapján azonosítjuk. A di-t-butil-propadienil-foszfonát száraz benzolos oldatát 5,0 g 5%-os palládium/csontszén katalizátor jelenlétében, 20—25 C°-on a hidrogénabszorpció megszűnéséig hidrogénezzük. A katalizátort szűréssel eltávolítjuk és 2X50 ml benzoUal mossuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk. Maradékként di-t-butíl-cisz-propenilfoszfonátot kapunk, amelyet NMR- és IR-spektrum alapján azonosítunk. A nyers észtert nagy vákuumban desztillálva tisztíthatjuk. 235 ml benzolban 1,0 mól di-t-butil-cisz-propenilfoszfonátot és 0,005 mól p-toluolszulfonsavat oldunk, és az oldatot a számított mennyiségű izobutén keletkezéséig visszafolyatás közben forraljuk. Az izobutént gázmérő berendezéssel mérjük. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. Maradékként cisz-propenilfoszfonsavat kapunk. A cisz-propenilfoszfonsav sóit úgy állítjuk elő, hogy a szabad savat etanolban bázissal kezeljük. A fémsókat fémoxidok vagy hidroxidok alkalmazásával, míg az aminsókat a megfelelő aminokkal reagáltatva állíthatjuk elő. Mono-fémsók előállítása esetén az elegy pH-ját 4,8-ra, míg di-fémsók előállításakor 8,8-ra állítjuk be. Ha aminsókat kívánunk előállítani, az oldatot pH 5 4,2-re, ill. 8,2-re lúgosítjuk. A sókat az etanol vákuumban végzett lepárlása útján különíthetjük el. Így pl. 2 g cisz-propenilfoszfonsav 50 ml etanollal képezett oldatának pH-ját vizes nátriumhidroxid-oldattal 4,8-ra állítjuk. Az elegyet 10 vákuumban szárazra párolva mono-nátrium-cisz-propenilfoszfonátot kapunk. Ha a fenti oldat pH-ját vizes nátriumhidroxid-oldattal 8,8-ra állítjuk, és az elegyet vákuumban szárazra pároljuk, dinátrium-cisz-propenilfoszfonátot ka-15 punk. A mono- és dibenzilaminsókat hasonló módszerrel állíthatjuk elő úgy, hogy a cisz-propenilfoszfonsav etanolos oldatának pH-ját benzilaminnal 4,2-re, ill. 8,2-re állítjuk. A fenti módszerrel, a megfelelő bázisokból kiindulva 20 bármely egyéb sót is előállíthatunk. A cisz-propenilfoszfonsav diésztereit úgy állítjuk elő, hogy a szabad savat első lépésben cisz-propenilfoszfonsav-dikloriddá alakítjuk, majd a kapott terméket 2 mólekvivalens R—OH 25 képletű alkohollal reagáltatjuk, ahol R a képződő észter alkohol-gyökét jelenti. A mono-észtereket a diészterekből állíthatjuk elő oly módon, hogy az egyik észter-csoportot bázissal eltávolítjuk. Ezután a mono-észtert egy ekviva-30 lens bázissal reagáltatva a mono-észter-monosókat állíthatjuk elő. A felsorolt reakciótípusokat az alábbi példákkal illusztráljuk, az ott leírt eljárásokkal természetesen egyéb sókat és észtereket is előállíthatunk. 35 (a) 250 ml-es háromnyakú gömblombikba 60 ml száraz benzolt, 9,0 ml piridint és 6,1 g ciszr-propenilfoszfonsavat mérünk be. Az elegyet 50 C°-ra melegítjük, a fűtést eltávolítjuk és olyan ütemben csepegtetünk az elegyhez 13,2 g tionil-40 kloridot, hogy hőmérséklete 50 C°-on maradjon. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük és 2 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. Az elegyet szűrjük és a szűrletet vákuumban 35 C°on betöményítjük. 4,5 g zavaros olajat kapunk, amelyet desztillációval tisztítunk. A cisz-propenilfoszf onsav-diklorid forráspontja 67—69 C°/9— 10 Hgmm, nD20 = 1,4885. (b) 0,1 mól cisz-propenilfoszfonsav-diklorid, 0,2 mól trietilamin és 100 ml benzol elegyét ke-50 verés közben 5 C°-ra hűtjük. Az elegyhez olyan ütemben adunk 0,2 mól metanolt, hogy hőmérséklete 5—10 C° között maradjon. A beadagolás után az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kivált trietilamin-hidroklorid sót 55 kiszűrjük, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. Dimetil-cisz-propenilfoszfonátot kapunk. Ha a fenti eljárásban R helyén alkil-, alkenil-, alkinil-, aralkil-, aril-, helyettesített alkil-, -aril- vagy -alkenil-csoportokat tartalmazó 60 0,2 mól R—OH képletű alkoholból indulunk ki, a megfelelő di-OR-cisz-propenilfoszfonsavésztereket állíthatjuk elő. (c) 0,1 mól cisz-propenilfoszfonsav-diklorid, 0,2 mól trietilamin és 100 ml benzol elegyét keverés 65 közben 5 C°-ra hűtjük. Az elegyhez olyan ütem-45 16
