161115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilidén-vegyületek előállítására

161115 5 6 pKA -értéke kisebb 23-nál, akkor egyszerre re­dukálhatjuk a molekulában jelenlevő egyéb re­dukálható csoportokat is. A további redukciós lépéseket az ún. egykészülékes eljárásmóddal egymás után is végrehajthatjuk: ekkor úgy já­runk el, hogy a különböző protondonorokat egy­más után adjuk a reakcióelegyhez. Így például a különböző erősségű protondonorok alkalmazásá­val a 17a-etinil-3-metoxi-17/?-trimetil-szililoxi­ösztra-1, 3, 5 (10), 8-tetraén redukciója során az alábbi vegyületeket állíthatjuk elő: anilin alkal­mazása esetén 3-metoxi-19-nor-pregna-l, 3, 5 (10), 17 (20)-tetraént; alkohol alkalmazása esetén 3-metoxi-19-nor-pregna-2, 5 (10), 17 (20)-triént; anilin és alkohol együttes alkalmazása vagy acetamid használata esetén a 3-metoxi-19-nor­pregna-1, 3, 5 (10), 17 (20)-tetraénen keresztül (el nem különíthető közbenső termék) 3-metoxi-19-nor-pregna-2, 5 (10), 17 (20)-triént. Az olyan kiindulási anyagok esetén, amelyek nem tartalmaznak további redukálható csopor­tokat — így például az etinil-ciklohexanol-szilil­éter esetében — bármilyen ismert protondonort alkalmazhatunk. Az etilidén-származékká törté­nő teljes mértékű átalakuláshoz azonban ele­gendő már az anilin alkalmazása is. A redukció során a molekulában levő egyéb hidroxil-csopor­tok változatlanok maradnak; ha a hidroxil-cso­portok a vegyületben szililéter formájában for­dulnak elő, akkor a szililéterből a redukció so­rán ismét kialakul a hidroxil-csoport, miközben protondonor és alkálifém használódik fel. Azt találtuk, hogy az etinilkarbinol-éterek etilidén-származékokká történő teljes mértékű redukciójához 1 mól etinilkarbinol-éter-szárma­zékra vonatkoztatva 4 mól alkálifémre van szük­ség. Ez a mólarány a sztöchiometrikus mennyi­ségnek felel meg. Általában csekély — kb. 0,1 mólos — alkálifém-felesleget alkalmazunk. Az aromás rendszerhez konjugáltán kapcsolódó ket­tőskötéssel rendelkező etinil-karbinoléter-szár­mazékok redukciójához 1 mól kiindulási vegyü­letre számítva 6 mól alkálifém szükséges; ez a mólarány ugyancsak a sztöchiometrikus mennyi­ségnek felel meg. A kis alkálifém-felhasználás, a szelektív redukció és a teljes mértékű átalakulás következtében a találmány szerinti eljárás a szabad etinilkarbinolok redukciójára alkalma­zott minden eddig ismert módszernél előnyöseb­ben alkalmazható. A találmány tárgyát képező eljárás további jelentős előnye, hogy a reakció biztonságosan végrehajtható, így egyszerű módon ipari mére­tekben is jó hozammal, egységes végtermék for­májában állíthatunk elő etilidén-származékokat, különösen transz-17-etilidén-szteroidokat. Tekintettel arra, hogy a reakció rendkívül sze­lektíven megy végbe, a találmány szerinti eljá­rás a szteroidkémia szempontjából rendkívül jelentős. A találmány szerinti eljárással pl. 19-nor-1, 3, 5 (lO)-pregna-trién-származékokat állít­hatunk elő 17a-etinil-17^-(trimetil-szililoxi)-l, 3, 5 (lO)-ösztra-trién-származékokbóT úgy, hogy a jelenlevő aromás rendszer változatlan marad. A kiindulási anyagként felhasznált szililoxi­vegyületek előállítását a 74 032 sz. Német De­mokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírás ismerteti. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részlete­sen ismertetjük. 1". példa: d-3-Metoxi-19-nor-pregna-l, 3, 5 (10), 17 (20)­tetraén 15 g d-17a-etinil-3-metoxi-17/?-(trimetil-szilil­oxi)-l, 3, 5 (lO)-ösztratriént tetrahidrofuránban oldunk, majd az oldatot keverés közben 105 ml folyékony ammónia, tetrahidrofurán és anilin elegyéhez adjuk. A szteroid-oldat beadagolása előtt és közben kis részletekben 3,7 g fémnát­riumot adunk az elegyhez, úgy, hogy a reakció­elegy színe állandóan mélykék legyen. A szte­roid-oldat és a fémnátrium beadagolása után a reakcióelegyet kis ideig (a redukció teljes mér­tékű lezajlásáig) keverjük, majd az oldatot ke­vés ammóniumklorid hozzáadásával elszíntele­nítjük. Végül az ammóniát elpárologtatjuk, a tetrahidrofurán nagy részét vákuumban lepárol­juk, majd a maradékot víz és híg sav hozzáadá­sával kristályosítjuk. A kristályos terméket le­szűrjük, vízzel savmentesre mossuk és szárítjuk. Termelés: 11,4 g (az elméleti mennyiség 98%-a). A terméket hexánból átkristályosítva 90—92 C°-on olvadó anyagot kapunk. 2. példa: dl-3-Metoxi-19-nor-pregna-l, 3, 5 (10), 27 (20)­tetraén 50 ml folyékony ammóniához keverés közben 5 g dl-17a-etinil-3-metoxi-17/?-(trimetil-szililoxi)-1, 3, 5 (lO)-ösztratrién 3,5 ml anilinnel és tetra­hidrofuránnal készített oldatát adjuk. Az elegy­hez kis részletekben 1,3 g fémnátriumot adunk, majd a kapott mélykék színű oldatot 1 órán ke­resztül keverjük. Ezután a reakcióelegyet ammó­niumklorid beadagolásával elszíntelenítjük, az ammóniát elpárologtatjuk, és a tetrahidrofuránt vákuumban lepároljuk. A kapott maradékhoz lassú ütemben híg savat adunk, ekkor a reakció­termék kristályos formában kiválik. Az elegyet rövid időn keresztül keverjük, majd a terméket leszűrjük, vízzel savmentesre mossuk és szárít­juk. Termelés: 3,54 g (az elméleti mennyiség 91%-a). A termék hexános átkristályosítás után 90— 92 C°-on olvad. 3. példa: dl-3-Metoxi-19-nor-pregna-l, 3, 5 (10), 17 (20)­tetraén 5 g dl-17a-etinil-3-metoxi-17^-(trimetil-szilil­oxi)-l, 3, 5 (lO)-ösztratriént 35 ml tetrahidro­furánban oldunk, a kapott oldathoz anílint adunk, majd az oldatot 30 perc alatt, keverés közben folyékony ammónia, anilin és litium ele-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents