161100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofénéterek előállítására

161100 10 138 g 2-karbometoxi-3-hidroxitiofént 600 ml epiklórhidrinben 140 C°-on melegítjük. Az oldathoz keverés közben 2,5 óra leforgása alatt 40 g nátriumhidroxid 40 ml vízben készített oldatát 5 csepegtetjük és egyidejűleg vízleválasztó feltét alkalmazásával a vizet eltávolítjuk. Végül körülbelül 400 ml epiklórhidrint ledesztillálunk. A maradékhoz benzolt adunk és a maradék epiklórhidrint esetleg újabb benzol hozzáadásával 10 teljesen eltávolítjuk. A desztillációs maradékot benzolban oldjuk, leszűrjük, majd az oldatot bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. Hozam: 120 g, forrpont 0,1 Hgmm nyomáson 155—158 C°. A terméket végül etil-15 acetátból átkristályosítjuk. A hozam 92 g, olvadáspontja 71,5—72,5 C°. 3. példa 3- [3-(4-o-tolil)-piperazinil-( 1)] -propoxi-tiofén-2-karbonsavas metilészter-dihidroklorid 15,8 g 2-fearbometoxi-3-hidroxitiofént (olvadáspontja: 45 G°) olyan oldatban feloldunk, amely 100 ml vízmentes etanolban 2,3 g fémnátriumot tartalmaz. A keverékhez 26,4 g 1-o-tolil-4-(2-klóretil)-piperazin 400 ml vízmentes toluolban készített oldatát keverés közben hozzácsepegtetjük. A reakcióelegyet 8 óra hosszat 80 C°-on melegítjük. Szobahőmérsékletre való lehűtés után a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk. A maradéknak éterrel és vízzel való kezelése után a szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A hozam 24 g bázis, a dihidroklorid olvadáspontja izopropanolos átkristályosítás után 175—176 C°. 4. példa a) 3-[3-(4-fenil)-piperazinil-(l)-2-hidroxi]-propoxi-(l)-tiofén-2J

karbonsavas metilészter maleinát-sója a) 24,3 g 1-fenilpiperazint és 21,4 g 3-[2,3-oxidi-propoxi-(l)] -tiof én-2-karbonsavas metilésztert 2 óra hosszat 60 ml petroléterben (forrpont 100—140 C°) 100 C°-on melegítünk. A reakciótermék lehűtéskor kikristályosodik. Szűrés után azt etanolból átkristályosítjuk. Hozam: 18 g, olvadáspont 125—126 C°. 17 g bázist metanolban oldunk, az oldathoz etanolban feloldva 5,75 g maleinsavat adunk. A reakcióelegy részleges bepárlása és éteres kezelése után a melainátsó kiválik, amelyet leszűrés után izopropanolból átkristályosítunk. Hozam: 20 g, olvadáspont 140—141,5 C°. A fentiekkel azonos eljárással kapjuk a következő vegyületeket: b) kiindulóanyag: 1-o-tolil-piperazin és 3--[2,3-oxidopropoxi-(l)]-tiofén-2-karbonsavas metilészter termék: 3- [3-(4-o-tolil)-piperazinil-(l)-2-hidroxi] -tiofén-2-karbonsavas metilészter-maleinát, olvadáspont 199,5 C°, c) kiindulóanyag: 1-m-tolil-piperazin és 3--[(2,3-oxidopropoxi-(l)]-tiofén-2-karbonsavas metilészter termék: 3-[3-(4-m-tolil)-piperazinil-(l)-2-hidroxi] -tiofén-2-karbonsavas metilészter-maleinát, olvadáspont 138—139 C°. d) kiindulóanyag: 1-p-tolil-piperazin és 3-- [2,3-oxidopropoxi-(l)] -tiof én-2-karbonsavas metilészter termék: 3-[3-(4-p-tolil)-piperazinil-(l)-2-hidnát, olvadáspont 181 C°. e) kiindulóanyag: l-piridil-(2)-piperazin és 3-- [2,3-oxidopropoxi-(l)] -tiof én-2-karbonsavas metilészter termék: 3- [3-(4-piridü-2-piperazinil-(l)-2-hidroxil]-tiofén-2-karbonsavas metilészter-maleinát, olvadáspont 116—117 C°. A 3- [2,3-oxido-propoxi-(l)] -tiof én-2-karbonsavas metilészter kiindulóanyag előállítása: 5. példa Az 1. példával analóg módon l-[4,6-dimetil-pirimidinil-(2)]-piperazin (olvadáspontja 84 C°) és 3-[2-brómetoxi-(l)-tiofén]-2-karbonsavas metilészter reagáltatásával a 2-[2-(4-(4,6-dimetil)-pirimidinü)-2)]-piperazinil-(l)-etoxitiofén-2-karbonsavas metilészter-hidrokloridot állíthatjuk elő. Olvadáspont 238—239 C°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az I általános képletű tiofénéterek, valamint savaddíciós sóik előállítására — amely képletben Rí szubsztituens tioféngyűrű, amely adott esetben kis molekulasúlyú alkil-, hidroximetil-, karboxil-, esetleg észterezett karboxil-csoporttal, klór- vagy bróm-atomokkal, valamint a felsoroltak kombinációjával kelyettesítve lehet, R,2 szubsztituens adott esetben kis molekulasúlyú alkil- vagy alkoxi-csoportokkal, klórvagy bróm-atomokkal helyettesített fenilgyök, amely 1-2 gyűrűbeli nitrogénatomot is tartalmazhat, A szubsztituens egyenes vagy elágazó szénláncú, 2—6 szénatomos alkilén-gyök vagy olyan propilén-gyök, amely a középső szénatomon hidroxil-csoportot tartalmazhat, azzal jellemezve, hogy a) valamely II általános képletű vegyületet — amelyben X szubsztituens halogén-atom vagy egy hidroxiszulfoniloxi-, alkilszulfoniloxi- vagy arilszulfoniloxi-csoport és Rí szubsztituens jelentése a fenti — valamely III általános képletű vegyülettel —, ahol R2 szubsztituens jelentése a fenti — reagáltatunk, vagy b) valamely IV általános képletű vegyületet, előnyösén alkálifém vagy alkáliföldfém-sója alakjában valamely V általános képletű vegyülettel — ahol Rí, R2, X és A szubsztituensek jelentése a fenti reagáltatunk, vagy c) valamely VI általános képletű vegyületet valamely III általános képletű vegyülettel — ahol Rí és R2 szubsztituensek jelentése a fenti — reagáltatunk, vagy d) valamely VII általános képletű vegyületet 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5