161080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatású bisz-kromon-vegyületek előállítására

3 161080 4 viteli módja szerint az (I) általános képletű ve­gyületek és ezek említett származékainak előál­lítására — amelyekben P, Q, P1 és Q 1 szubsz­tituens hidrogénatom, míg X szubsztituens —CHá—CHOH—CH2— csoport — úgy járunk el, hogy valamely (IIIA) általános képletű ve­gyület kumarin-gyűrűjét — amely képletben Rí, R.2 és R3 szubsztituens jelentése a fenti — felhasítjuk, majd minden egyes benzolgyűrű OH és RÍ szubsztituens párját vagy azok szár­mazékát —OC(D) = CH—CO— szubsztituens­sé vagy ezek származékává — amely képletben D szubsztituens karboxil- vagy ilyenné átala­kítható csoportot jelent —- átalakítjuk. Különö­sen előnyösnek bizonyult az, hogy az —OXO-csoport a kiindulóanyag benzolgyűrűihez az Rí szubsztituenshez képest szabad orto-helyzetben kapcsolódik. A (II) általános képletű vegyületek gyűrűha­sitása számos módszerrel megoldható. így pl. a gyűrű hasítását lúgos közegben valamely ma­róalkáli, pl. alkálifémhidroxid, mint nátrium­vagy káliumhidroxid felhasználásával végez­zük. A gyűrűhasítás végrehajtható hidrazin fel­használásával is. A gyűrűhasítást előnyösen vi­zes közegben melegítés közben végezzük, pl. at­moszférikus nyomáson iners atmoszférában, pl. nitrogéngázban, visszafolyató hűtő alatt történő forralással. A gyűrűhasítás lefolytatása után a képződő (III) általános képletű vegyületet a re­akcióelegy megsavanyításával izoláljuk és kí­vánt esetben a szokásos átkristályosítási tech­nológiával tisztítjuk. A (III) általános képletű vegyületek vágy ezek alkálifémsói számos ismert módszerrel ala­kíthatók át az (I) általános képletű vegyületek­ké vagy azok felsorolt származékaivá. Így pl. a (III) általános képletű vegyületet, ennek alkáli­fémsóját vagy a (IV) általános képletű közben­ső vegyületen T— amely képletben R1 szubszti­tuens 1—6 szénatomos alkoxi-csoport, míg M szubsztituens hidrogénatom, valamely alkálifém, kation vagy 1—6 szénatomos alkil-csoport — vagy az (V) általános képletű vegyületen ke­resztül alakítjuk át esetleges további művelétek­kel a kívánt (I) általános képletű termékké. A fenti intermedier vegyületek az (I) általános képletű vegyületek vagy ezek említett szárma­zékainak előállításánál használhatók. A (III) ál­•N talános képletű vegyületnek a kívánt végter­mékké történő átalakítása a kromanon-vegyü­leten vagy olyan kromon-vegyületen keresztül is történhet, amely a 2- és/vagy 2'-helyzetben olyan csoportokat tartalmaz, amely a kívánt karboxil-csoporttá vagy azok származékává át­alakítható. A (IV) általános képletű vegyületeket úgy ál­lítjuk elő, hogy a (III) általános képletű ve­gyületet vagy ennek alkálifémsóját — amely­ben P, Q, P1 és Q 1 egyaránt hidrogénatom, "1—6 szénatomos alku- vagy alkoxi-csoport, X szubsztituens alkilénlánc, célszerűen hidroxil­csoporttal helyettesítve, míg az —OXO-csoport helyzete a fenti Rí szubsztituens acetil-csopor­tot jelent — valamely R1 —CO—CO—R1 általá­nos képletű vegyülettel reagáltatjuk — amely 5 x utóbbi képletben R 1 szubsztituens 1—6 szénato­mos alkoxi-csoport. A (III) általános képletű vegyület acetilezés­sel előállítható olyan analóg származékból is, amelyben Rí szubsztituens hidrogénatomot je-10 lent. Az Ri—CO—CO—R1 általános képletű vegyületre példaként a dialkiloxalátésztereket, mint a dietiloxalátot említjük. Adott esetben a reakciót valamely iners ol-35 dószerben vagy hígítóközegben, mint dietiléter, dioxán, etanol, benzol, toluol, tetrahidrofurán egyikében vagy ezek elegyében végezzük. A reakciópartnereket előnyösen sztöchiomet­rikus arányokban kondenzáljuk. Adott esetben 40 azonban az egyik reakciókomponensből felesle­get, például 100—300 mól%-os felesleget alkal­mazunk. Kondenzálószerek alkalmazása esetén azokat a (III) általános képletű vegyületre szá­mítva 200—750 mól%, előnyösen pedig 200—500 45 mól% feleslegben alkalmazzuk. Megjegyezzük azt, hogy a kondenzációs reak­ciót előnyösen teljesen vízmentes körülmények között végezzük, vagyis reakció közben adagolt vagy kezdetben jelenlevő víz kizárásával. A (IV) általános képletű vegyület ciklizálása az (I) általános képletű vegyületté vagy ennek egy említett származékává in situ elérhető, ha a reakciókeveréket megsayanyítjuk. Általában előnyös az, ha a (IV) általános képletű vegyü­letet a reakciókeverékből elkülönítjük és azt valamely ciklizálószer, optimális módon kis­mennyiségű víz jelenlétében folytatjuk le. A kí­vánt végtermék a nyers reakciókeverékből a szokásos technológiával izolálható. A (IV) általános képletű vegyületek, ezek al­kálifémsói és fenoléterszármazékai könnyen cik­lizálhatók az (I) általános képletű vegyülettel vagy azokkal analóg vegyületekké, ha azokat Az Rj szubsztituenskent acetil-csoportot tar-15 talmazó (III) általános képletű vegyületet vagy ennek alkálifémsó-származékát akként konden­záljuk az előbbi reakciókomponenssel, hogy, a jreakciókomponenseket egyszerűen összekever­jük és melegítjük, adott esetben 25—150 C° kö-20 zötti, előnyösen pedig 70—80 C° közötti hőmér­sékleten. Oxalátészterek felhasználása esetén a kondenzációs reakciót előnyösen egy kondenzá­lószer jelenlétében hajtjuk végre. Megfelelő kon­denzálószerekként például a fémalkoxidok, mint 25 a nátriumetoxid, nátriumhidrid, nátriumamid vagy a fémnátrium említhető. A kondenzálószer in situ is képezhető például oly módon, hogy a reakcióközegként etanolt használunk és ebbe fémnátriumot adagolunk. Egyes esetekben a 30 (III) általános képletű vegyületek alkálifémsói önmagukban is részben felhasználhatók a kí­vánt kondenzálószerként. 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents