161052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxi- és ariltio-alkánsavak, sóik és funkcionális származékaik előállítására

3 161052 4 A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek hipolipémiás hatásuk mértékéhez vi­szonyítva csak csekély hepatomegális hatást mu­tatnak. Az (I) általános képletű vegyületekben az Rí helyén álló legfeljebb 14 szénatomos alkilcsoport pl. metil-, etil-, propil-, butil-, izobutil-, pentil-, izopentil-, 2,2-dimetil-propil-, hexil-, izohexil-3,3-dimetil-butil-, heptil-, monil-, decil-, unde­cil-, dodecil-, tridecil, vagy tetradecilcsoport, az 5—7 szénatomos cikloalkil-csoport pedig pl. cik­lopentil-, ciklohexil- vagy cikloheptil-csoport le­het. Az új'(I) általános képletű vegyületek előállí­tása a találmány értelmében oly módon történik, hogy valamely (II) általános képletű fenol, ill. Tiofenol — e képletben X és Y jelentése meg­egyezik az (I) általános képlet alatt adott meg­határozás szerintivel — alkálifémsóját valamely (III) általános képletű vegyülettel — e képletben Rí, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) álta­lános képlet alatt adott meghatározás sze­rintivel és A halogénatomot, alkilszulfoniloxi- vagy aril­szulfoniloxi-csoportot képvisel — reagáltatunk. Ezt a reakciót előnyösen valamely oldószer vagy hígítószer jelenlétében folytatjuk le. Oldó­szerként, ill. hígítószerként pl. rövidszénláncú alkanolok, mint etanol, vagy hidroxilmentes ol­dószerek, mint N,N-dimetilformamid, N,N-dime­til-acetamid vagy N,N,N',N',N",N"-hexametil­-foszforsav-triamid alkalmazhatók. A reakcióhőmérséklet 50 C° és 150 C° között lehet; előnyösen az alkalmazott oldószer forrás­pontjának megfelelő hőmérsékleten dolgozunk. Az oldószer légköri nyomáson mutatott forrás­pontját kívánt esetben zárt edényben, nyomás alatt történő melegítéssel növelhetjük. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő (II) általános képletű fenolok, ill. tiofenolok alkáli­fémsói, valamint a (III) általános képletű kar­bonsavak alkálifémsói előnyösen „in situ" ké­pezhetők, pl. valamely alkálifém-alkoholát, hid­roxid vagy -hidrid segítségével, attól függően, hogy reakcióközegként valamely vízmentés al­kanol vagy hidroxilmentes oldószer kerül-e al­kalmazásra. Alkálifémhidrid helyett egy megfe­lelő amid, pl. nátriumamid is felhasználható erre a célra. A találmány szerinti eljárásban kiinduló­anyagként felhasználásra kerülő (II) általános képletű fenolok, ill. tiofenolok, nevezetesen a 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzofurán-2-ol, 6,7,8,9-tet­rahidro-dibenzófurán-3-ol, 6,7,8,9-tetrahidro-di­benzofurán-2-tiol, 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzofu­rán-3-tiol, 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzotiofén-2-ol, 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzotiofén-3-ol, 6,7,8,9-tet­rahidro-dibenzotiofén-2-tiol és 6,7,8,9-tetrahid­ro-dibenzotiofén-3-tiol különféle módszerekkel állíthatók elő. így pl. a 6,7,8,9-tetrahidro-diben­zofurán-2-ol egyszerű módon előállítható, 1-mor­folino-ciklohexén-(l) p-benzokinonnal metilén­kloridban, szobahőmérsékleten történő reagálta­tása és a közbenső termékként kapott 5a,6,7,8,9,-9a-hexahidro-5a-morfolino-dibenzofurán-2--olnak vizes sósavoldattal való forralással 6,7,8,-9-tetrahidro-dibenzofurán-2-olt és morfolin-5 -hidrokloridot eredményező hasítása útján. (Vö. G. Domschke, J. Prakt. Chem. 32, 144—157 [1966]). A 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzofurán-2-ol előállí­tásának egy további lehetősége, amely egyidejű-10 leg kiterjed a 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzofurán-3--ol előállítására is, abból áll, hogy 2-klór-ciklo­hexanont vagy 2-bróm-ciklohexanont hidroki­non-monometiléter vagy rezorcin-monometiléter alkálifémsójával reagáltatunk, majd a közbenső' 15 termékként kapott 2-(4-metoxi-fenoxi)-ciklohe­xanont, ill. 2-(3-metoxi-fenoxi)-ciklohexanont savas katalizátor, pl. foszforsav vagy kénsav je­lenlétében 2-metoxi-6,7,8,9-tetrahidro-dibenzo­furánná, ill. 3-metoxi-6,7,8,9-tetrahidro-dibenzo-20 furánná alakítjuk, azután pedig a metilcsoportot lehasítjuk. A metilcsoport lehasítása pl. a ve­gyület tömény brómhidrogénsav és jégecet ele­gyében történő forralása vagy piridin-hidroklo­riddal történő melegítés útján folytatható le. 25 A 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzofurán-2-tiol, vala­mint a 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzofurán-3-tiol egyszerű módon előállítható á megfelelő. 2-, ill. hogy ezt valamely N,N-dialkil-tiokarbaminsav-30 kloriddal reagáltatjuk és a 2-, ill. 3-helyzetben levő N,N-dialkil-tiokarbanoiloxi-csoportot N,N­-dialkil-karbamoiltio-csoporttá rendeztetjük át, majd hidrolizáljuk. Az átrendeződési reakció előnyösen a vegyület 250—300 C° hőmérsékleten 35 történő többórai hevítésével folytatható le (vö. pl. M. S. Newman és H. A. Karnes, J. Org. Chem. 31, 3980—3984 [1966]). A 6,7,8,9-tetrahidro-dibenzotiofén-2-ol,és 6,7,-40 8,9-tetrahidro-dibenzotiofén-3-ol előállítása cél­jából pl. 2-klór-, ill. 2-bróm-ciklohexanont a 4--metoxi-, ill. 3-metoxi-tiofenol valamely alkáli­fémsójával reagáltatunk és a kapott 2-(4-met­oxi-feniltio)-ciklohexanont, ill. 2-(3-metoxi-fe-45 niltio)-ciklohexanont foszforsavval lefolytatott gyűrűzárás és piridin-hidroklorid segítségével történő éter-hasítás útján 6,7,8,9-tetrahidro-di­benzotipfén-2-, ill. -3-ollá alakítjuk át. Ezekből a vegyületekből azután a 6,7,8,9-tetrahidro-di--50 benzotiofén-2-, ill. -3-ollá alakítjuk át. Ezekből tiofén-3-tiol ismét N,N-dialkil-tiokarbaminsav­-kloriddal való reagáltatás, a 2-, ill. 3-helyzetű N,N-dialkil-tiokarbamoiloxi-csoport N,N-dialkil­-karbamoiltio-csoporttá történő átrendezése és 55 ezt követő hidrolízis útján nyerhető (vö. 1VL S. Newman és H. S, Karnes J. Org. Chem. 31. 3980—3984 [1966]). Az előzőkben említett (II) általános képlet kö­rébe tartozó, kiindulóanyagként felhasználásra 60 kerülő (Ha), ill. (IIb) általános képletű fenolok és tiofenolok — ahol X és Y jelentése megegye­zik az (I) általános képlet alatt adott meghatá­rozás szerintivel — valamint a 6,7,8,9-tetrahidro­-dibenzofurán^2-tiol eddig nem voltak ismerete» 65 sek. 2

Next

/
Thumbnails
Contents