161029. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrogranulátumok előállítására
3 polimerrel. Ezzel a módszerrel a két oldószer keveredése lelassul, és így a kapszulaképzés is lehetővé válik. Az eljárás során azonban a héjképző polimerrel szennyezett oldószer-elegyek képződnek melléktermékként, amelynek feldől- 5 gozása nehézkes. A jelen találmány szilárd, szabadon folyós gömbszemcsés mikrogranulátumok előállítására vonatkozik maganyagként eloszlatott szilárdvagy folyadékrészecskéket tartalmazó, szinteti- 1° kus szerves polimerek felhasználásával. A találmány szerinti eljárás azzal jellemezhető, hogy szilárd vagy folyékony anyagot cellulózészter glikoléteres oldatában diszpergálunk 15 vagy feloldunk, a képződött diszperzió vagy oldat különálló cseppecskéit vízbe visszük be, a részecskék a glikoléter eltávolítása által megkeményednek és a granulátumokká megkeményedett részecskék elkülöníthetők. 20 A találmány szerinti eljárásban felhasználható vízzel elegyedő glikoléterekre példaképpen a következőket említjük: alifás glikolok monoalkil-és dialkiléterei, mint az etilénglikol, propilénglikol vagy butilénglikol 1—6 szénatomot tártai- 25 mázó alkiléterei, pl. az etilénglikol monometiléter (CH3 O—CH 2 —CH 2 OH) dietilénglikoléter (HOCH2 CH 2 —OCH 2 CH 2 OH) és etilénglikol monoetiléter. A cellulózészterekre példaként a cellulózészter 3 ° egy vagy több alifás monokarbonsavval, célszerűen 1—6 szénatomos alifás monokarbonsavval vagy karbonsavakkal képzett észtereit említjük, pl. a cellulózacetátot, cellulózpropionátot, kevert észtereket, mint a cellulózpropionát-acetátot 36 vagy a cellulózbutirát-acetátot. A cellulózészterek acil-tartalma célszerűen 2,2—2,6 szubsztituciós foknak felel meg, ha egy anhidroglukóz egységre számítjuk az acilgyökök számát. 40 Meglepőnek minősíthető az, hogy a találmány szerinti eljárással szilárd héjat tartalmazó gömbszemcsés mikrogranulátumok képezhetők, vagy még általánosabban kifejezve, hogy szerves fázisban levő előre megformált részecskék a vizes 45 fázisba vihetők be. Az eljárás a glikoléter/cellulózészter rendszerre korlátozódik. Ha pl. cellulózészter helyett etilcellulózt használunk fel, akkor gömbszemcsés részecskék nem állíthatók elő még akkor sem, 50 hogyha az ezekből képzett vizes diszperziókat előre megformált részecskék alakjában alkalmazunk, mivel a részecskék duzzadnak és vízzel való érintkezéskor szálas anyagokká töredeznek szét. Hasonló tapasztalatunk van más oldó- 55 szerek, pl. ketonok alkalmazása esetén is, ha ezeket az előbb említett glikoléterek helyett próbáljuk felhasználni. A találmány szerinti eljárás kivitelezése a következőképpen történhet: a kiindulási anyag 60 előnyösen a cellúlózészter glikoléteres oldata, amely 2—30%, előnyösebben 3—15 súlyP/o cellulózésztert tartalmaz. A kapszulázandó vagy bevonandó maganyágot a szokásos keverőberendezések felhasználásával .ebben az oldatban disz- 65 4 pergáljuk vagy feloldjuk. Diszperziók előállítása esetén vibro-keverőket, nagy sebességű keverőket vagy más homogenizáló berendezést alkalmazunk. A diszpergált vagy feloldott maganyag mennyisége a polimer oldatra számítva előnyösen 30—90 súly%. A kvantitatív részarányokat általában a cellulózészter és a kapszulázott maganyag kívánt arányától függően állítjuk be, mivel sem a polimerből sem a maganyagból az eljárás folyamán veszteség nem lép fel. A mikrogranulátumokra számítva 5—70 súly% cellulózészter mennyiség a legtöbb alkalmazási esetben megfelelő. A találmány szerinti eljárás alkalmas szilárd vagy folyékony, hidrofob vagy hidrofil, szervetlen vagy szerves anyagok kapszulázására vagy bevonására. Példaképpen a széles anyagcsoportból a következőket említjük meg: gyógyszerek és növényvédőszerek, élelmiszerek és élelmiszeradalékok (pl. aromaanyagok vagy fűszerek), szagosítószerek, színezékek (pl. szervetlen vagy szerves pigmentek, színezékoldatok vagy paszták), vegyszerek, kenőanyagok és kenőzsírok (pl. olajok), ragasztó anyagok és kötőanyagok stb. Természetesen a felsorolt anyagok keverékei is kapszulázhatok. Az etilénglikoléter/cellulózészter oldatban előállított maganyagok diszperzióból vagy oldataiból álló előre megformált részecskéket lassú keverés mellett ismert módon vízbe keverjük be (pl. keverővel vagy keringtető szivattyúkkal). A diszperziókat vagy oldatokat kezdetben előnyösen levegőn porlasztjuk egykomponens vagy kétkomponens porlasztására alkalmas fúvókákon keresztül, így előre meghatározott részecske átmérőjű részecskéket képzünk, amelyeket ezt követően az adott esetben keverésben tartott vagy kevert vizes fázisba bevezetjük, mimellett ez utóbbi lehet egy áramló rendszer része is. A legegyszerűbb porlasztási esetben az anyagot egykomponens porlasztására alkalmas fúvókán keresztül víz felszínére porlasztjuk, ilyenkor szükséges a fúvóka és a víz-felület közötti kedvező távolság beállítása abból a célból, hogy gömbszemcsés részecskék képződjenek. Ha a fúvóka résnyílása túl keskeny, akkor túl nagy és csak részben összeálló részecskék képződnek, amelyek könnyen szétesnek a vízfelülettel való érintkezéskor, így a részecskék szemcseméret eloszlása is igen tág határok között ingadozik. Ha ellenkező esetben a fúvóka résnyílása túl nagy, akkor inkább deformált, mint gömbszemcsés részecskék képződnek. A primer részecskék méretét az előállításnál használt oldat vagy diszperzió viszkozitása (vagyis az oldószer, cellulózészter és héj anyag típusa és mennyisége), továbbá az előállításnál alkalmazott módszer, (porlasztás esetén pl. a fúvóka átmérő és a porlasztási nyomás) szabja meg. A vizes fázissal érintkező részecskék igen gyorsan elvesztik oldószer-tartalmukat, így a primer részecskék átmérője csökken. Általában 2
