161029. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrogranulátumok előállítására
161029 6 a tiszta vízben való 5—10 perces tartózkodási idő elegendő ahhoz, hogy az oldószer főtömege átkerüljön a vizes fázisba és a héj megszilárdulása megtörténjen. Az oldószert tartalmazó vizes közegbe való eloszlási sebesség csökken. 5 Elvben a fenti műveletek 5—90 °C közötti hőmérsékleten kivitelezhetők, általában azonban 15—40 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Miután a héj kellő mértékben megszilárdult, 1° a gömbszemcsés részeket a víztől elválasztjuk. Ezeket adott esetben további vízzel moshatjuk az esetleges oldószermaradványok eltávolítására. Az elválasztott részecskéket ezt követően 18 50—100 °C közötti hőmérsékleten pl. légáramban, sőt esetleg vákuumban szárítjuk. A szárítási körülményeket a kapszulák tartalmától függően (pl. forráspont vagy olvadáspont) állítjuk be abból a célból, hogy a részecskék 20 szétbomlását elkerüljük, miáltal a maganyag szabaddá válhat. A kapott gömbszemcsés részecskék a maganyagot kis cseppek vagy részecskék alakjában beágyazva tartalmazzák vagy olykor a mag- 25 anyag bizonyos mértékben az alkalmazott polimerben oldódik. A bezárt részecskék vagy cseppek méretét a diszpergálási műveletek beállításával változtathatjuk. A glikoléterben feloldott maganyag általában 30 igeii finom eloszlásban válik ki az oldószer eltávozása közben. A gömbszemcsés részecskék vagyis a mikrogranulátumok méretét az előbbi paraméterek szabják meg. 50 /u^tól néhány mm-ig terjedő 35 részecskeméret könnyen előállítható. A mikrogranulátumok külső héja teljesen bevonja a maganyagot, ez a külső héj porózussá alakítható át, ha a héj kevés polimert és több 40 oldószert tartalmaz. A találmány szerint előállított mikrogranulátumok jelentősége igen nagy olyan anyagok adagolásánál vagy felhasználásánál, amelyeknél az 45 anyag felszabadulását késleltetni kívánják (pl. gyógyszerek vagy növény védőszerek esetén), továbbá olyan anyagoknál is, amelyek felszabadulását speciális feltételektől, pl. nyomás vagy hőmérsékletnövekedéstől vagy oldószer hozzáadá- 50 sától teszik függővé. A találmány szerinti eljárás részleteit az alábbi kiviteli példákban ismertetjük: lyet keverővel lassú keverésben tartunk, emellett a fúvóka szájnyílását 15 cm távolságban helyezzük el a víz felszínétől. A vízzel érintkezésbe kerülő (kb. 1,5—2 mm átmérjű) cseppecskéket azonnal egy hártya vonja be és az oldószer eltávozik. 30 perc tartózkodási idő után a gömbszemcsés részecskéket szitával elkülönítjük és 40 °C-on levegőáramban szárítjuk. A fenti módon 25 súlyrész 0,8 mm részecskeátmérőjű mikrogranulátumokat kapunk, amelyek szilárd, nem áteresztő héjból állnak, ezek belsejében finomeloszlásban acetil-szalicilsav kristályok vannak, amelyeket a polimer választ el egymástól. 0,2 mm átlagos részecskeátmérőjű mikrogranulátumok 0,15 mm-es fúvóka átmérővel és 3 atmoszférás porlasztó nyomással készíthetők. 2. példa: Az 1. példa szerint készített oldatot fúvókán keresztül történő cseppenkénti adagolás helyett erős keverésben tartott vízre öntjük. A vízre öntéskor amorf csomók, szálak képződnek. Az acetilszalicilsav egy része átmegy a vizes fázisba. 3. példa: 8 súlyrész parafinolajat (cseppméret 10—20 fi) emulgeálunk gyors keverő segítségével 8 súlyrész cellulózpropionát-acetát és 92 súlyrész etilénglikol-monometiléter oldatában (a cellulózpropionátacetát molekulasúlya kb. 105 , propionát-tartalma propionsavra számítva 57%, acetil-tartalma ecetsavra számítva 5%). Az emulziót 350 súlyrész keverésben tartott víz felszínére porlasztjuk fúvókán keresztül, amelynek belső átmérője 0,2 mm, porlasztási nyomás 4 atmoszféra, a porlasztó szájnyílásának távolsága a víz felszíntől 20 cm. 30 perc eltelte után a gömbszemcsés részecskéket elkülönítjük és 40 °C-on levegőáramban szárítjuk. Ily módon 16 súlyrész mikrogranulátumhoz jutunk, amelynek átlagos részecske átmérője 0,4 mm. A részecskék polimer falhártyával egymástól elkülönített olajos cseppecskékből állnak. 55 1. példa: 20 súlyrész acetilszalicilsavat 5 sűlyrész acetilcellulóz és 95 súlyrész etilénglikol-monometiléter oldatában feloldunk (az acetilcellulóz 60 molekulasúlya 9.104 , szubsztituciós foka egy anhidroglukóz egységre 2,5 acetilcsoport). A kapott oldatot cseppek alakjában 0,2 mm belső átmérőjű fúvókán keresztül 1,5 atmoszféra . nyomással 300 súlyrész vízbe adagoljuk, ame- 65 4. példa: 12 súlyrész (20—40 /A részecske méretű) titándioxidot gyors keverővel 6 súlyrész cellulóz-butirátacetát és 96 súlyrész dietilénglikol (2,2--dihidroxi-dietiléter) oldatában diszpergálunk, (a cellulózbutirátacetát molekulasúlya 7—8-104 , butirát-tartalma vajsavban kifejezve 45%, acetil-tartalma ecetsavban kifejezve 20%). A diszperziót 200 súlyrész vízbe vezetjük be 0,5 mm-es résnyílású fúvókán keresztül 3 atmoszféra porlasztási nyomással, a porlasztó szájnyílása a víz felületétől 50 cm távolságban van. 20 perc tartózkodási idő után a kapott gömb-3
