161004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás PGF1 -típusú prosztaglandin-analógok előállítására
161004 5 6 biológiai hatás: a PGEi, PGFiyff és a PGAi szisztematikusan az artériás vérnyomást csökkenti, amely például anesztetizált (pantoibárbital-nátrium) és pentoliniummal kezelt patkányokon az aortában és a jobb szívfélben levő kanul segítségével mérhető; presszoraktivitäs a PGFia esetében, amely hasonlóképpen mérhető; a simaizmokat ingerlik, ami pl. izolált tengeri malac ileumon, nyúl doudenumon vagy egér kolonon (csipőbél, patkóbél, vastagbél) végzett kísérletekkel igazolható; fokozzák más simaizom ingerlők hatását; antilipolitikus aktivitás, ami a szabad zsírsavak epinefrin által okozott mobilizációjának antagonizálásábain, vagy izolált patkány-zsírszövetből a glicerin spontán felszabadulásának gátlásában mutatkozik meg; a PGEj és a PGAj a gyoimorszekréciót csökkenti, ezt olyan kutyákon lehet kimutatni, melyeknél a szekréciót táplálékkal vagy hisztamimnfúzióval stimulálják; hatásuk van a központi idegrendszerre; csökkentik a vérlemezkék összetapadási hajlamát, ami a vérlemezkék üveghez való tapadásán kimutatható; gátolják a vérlemezkék aggregációját és a vérrag-képződést, amit különféle fizikai ingerek, mint például artériális sérülések, továbbá biokémiai ingeranyagok, mint például ADP (adenozindifoszforsav), ATP (adenozintrifoszforsav), szerotomin, trombin és kollagén okoznak. Ezen biológiai tulajdonságaik alapján az ismert prosztaglandinokat a legkülönbözőbb betegségek és nem kívánt élettani állapotok tanulmányozásához, továbbá ezek megelőzésére, gyógyítására vagy enyhítésére használják mar daráknál, emlősöknél (az embert is beleértve), hasznos háziállatoknál, kedvtelésből tartott állatoknál és laboratóriumi kísérleti állatoknál, pl. egereknél, patkányoknál, nyulaknál és majmoknál. Így például ezek a vegyületek, de különösen a PGEi, emlősöknél (az embert is beleértve) mint nazális (orrbeli) vérbőséget csökkentő szerek használatosak. Erre a célra a szóbanforgó vegyületeket a farmakológiai szempontból megfelelő folyékony vivőanyag 1 ml-jére számítva 10 (ig—10 mg mennyiségben, vagy aeroszol spray formájában alkalmazzuk, mindkét esetben helyileg (topikálisan). a súlytol, a kezelt személy vagy állat állapotától, továbbá az alkalmazás gyakoriságától és módjától. A PGE!, a PGAi, a PGFia és a PGF^ használatosak, ha a vérlemezkék aggregációjának megakadályozása, a vérlemezkék adhezív tulajdonságának csökkentése és vérrögök eltávolítása illetve keletkezésük megelőzése kívánatos emlősöknél (az embert is beleértve), nyulaknál és patkányoknál." Így például ezeket a vegyületeket mioikardiális infarktusok és műtét utáni (posztoperatáv) trombózisok kezelésére és megelőzésére használják, alkalmazzák továbbá sebészeti beavatkozások után, az érillesztések nyiitvamaradásának elősegítésére, valamint az atheroszklerózis, az arterioszklerózis, a lipémia által okozott véralvadási zavarok és egyéb klinikai állapotok kezelésére, amelyek etiológiailag a lipidek egyensúlyzavarával vagy hiperlipidémiával kapcsolatosak. Erre a célra ezeket a vegyületeket szisztematikusan alkalmazzuk, pl. intravénásán, szubkután, intramuszkulárisan, vagy tartós hatás elérésére steril implantátum formájában. Gyors hatás elérésére, különösen veszély esetén az intravénás alkalmazásmód előnyös. Az adagolás 0,004—20 mg/ testsúly kg/ /nap,, a pontos dózis a kezelt személy vagy állat korától, súlyától és állapotától, valamint az alkalmazás gyakoriságától és módjától függ. A PGE1; a PGA 1; a PGF ia és a PGFjyS különösen hasznosak mint hozzátétanyagok vérhez, vértermékekhez, vérhelyettesítő folyadékokhoz és más folyadékokhoz, amelyek izolált testrészek (pl. végtagok, szervek) testen kívüli mesterséges keringésénél és perfúziójánál (átáramoltatásánál) használatosak, történjék ez akár az eredeti testhez kapcsolódva, vagy attól elválasztva tartós megőrzés vagy transzplantációra való előkészítés céljából, akár egy új szervezethez kapcsolódva. Ezen cirkuláltatás és perfúzió folyamán az aggregált vérlemezkék -hajlamosak eltömni a véredényeket és a cirkulációs berendezés részeit. Ezt az eltömődést el lehet kerülni a szóbanforgó vegyületek jelenlétében. E célból a vegyületet folyamatosan, vagy egyszerre vagy többszöri adagban hozzáadjuk a keringő vérhez. Vagy a donor állat véréhez, vagy a perfundált testrészhez, a trecipienshez kapcsolva vagy attól elválasztva, vagy pedig ezek közül kettőhöz vagy valamennyihez adjuk a vegyületet, a cirkuláló folyadék 1 literjére számítva mintegy 0,001—10 mg állandó menynyiséget biztosító adagban. Különösen hasznos ezen vegyületek alkalmazása laboratóriumi állatoknál, például macskáknál, kutyáknál, nyulaknál, majmoknál és patkányoknál abból a célból, hogy új módszereket és technikai megoldásokat fejlesszünk ki szervek és testrészek átültetésére. A PGEi különösen hatásosan ingerli a simaizmokat, továbbá az egyéb ismert simaizom ingerlők, mint például: Oxitocin hatású szerek, A PGEi-et és a PGAi-et emlősöknél (az embert is beleértve) és bizonyos hasznos állatoknál, mint például a kutyáknál és sertéseknél, a nagyfokú gyomorszekréció csökkentésére és szabályozására használják, és ezzel csökkentik vagy megelőzik a gyomor-bélhuzamban a fe'kélyképződést és a gyomor bélhuzamban már meglevő fekélyek gyógyulását meggyorsítják. Erre a célra ezeket a vegyületeket intravénásan, szubkután vagy intramuszkulárisan injektálják, vagy percenként 0,1 /xg—50 ^s/testsúly kg mennyiségben infundálják. A teljes napi adag injekcióban vagy infúzióban 0,1—20 mg/ /testsúly kg/nap;> a pontos adag függ a kortól, «s 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
