160908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5H-dibenz[b,f]azepin- származékok előállítására

160908 len vagy szerves bázissal sóvá alakítjuk. Például a H. Gross és B. Costisella, Angew. Chem. 80, 364 — 365 (1968) szerint egy mól dimetilforma­mid-dimetilacetálnak két mól dietilfoszfittal való melegítése útján kapható [(dimetilamino)-meti- 5 lén]-difoszforsav-tetraetilésztert dioxánban ol­dott nátriumhidriddel vagy más alkálifémvegyü­lettel szobahőmérsékleten reagáltatjuk és a reak­cióterméket ugyanabban a közegben valamely (II) általános képletű vegyülettel szobahőmérsék- 10 let és kb. 60°-ig terjedő hőmérséklet között át­alakítjuk, a reakcióelegyet vízzel bontjuk és a keletkező (III) általános képletű közbeeső termé­ket pl. valamely szerves oldószerben, mint pl. éterben, való felvétel útján leválasztjuk. A köz- i5 beeső termék bontása az (I) általános képletű karbonsav felszabadítása végett például tömény sósavval való rövid főzés vagy tömény brómhid­rogénsavval kb. 80—110°-on történő melegítés út­ján megy végbe. Ezek között a körülmények kö- 20 zött a mindenkori R' benzil-csoport egyidejűleg lehasad és reakciótermékként R gyökként hid­rogént tartalmazó (I) általános képletű vegyüle­tet kapunk. 25 Egy második eljárásváltozat szerint úgy állí­tunk elő (I) általános képletű vegyületeket — e képletben R metil- vagy etil-csoportot jelent — és ezek szervetlen vagy szerves bázisokkal alko- 30 tott sóit, hogy valamely (V) általános képletű azlaktont — e képletben R" metil- vagy etil-csoportot jelent — alkálhidroxid-oldattal forralunk és a kapott reakcióelegyet lehűlés után vizes hidrogénper- 35 oxid-oldattal reagáltatjuk, a keletkezett (I) kép­letű vegyületet leválasztjuk és kívánt esetben valamely szervetlen vagy szerves bázissal sóvá alakítjuk. Elsősorban például valamely (V) álta­lános képletű azlaktont feleslegben levő, azaz a 40 moláris mennyiség kétszeresénél több, előnyösen kb. 2—4 normál vizes vagy vizes-alkoholos nát­rium- vagy káliumhidroxid-oldattal addig fő­zünk, amíg az ammóniafejlődés megszűnik. A kapott reakcióelegyet, adott esetben a benne le- 45 vő rövidszénláncú alkanol lepárlása után, le­hűtjük és adott esetben további alkálihidroxidot adunk hozzá vizes oldat alakjában. Ezután a lú­gos oldathoz hidegen, pl. —5° és 0° között, las­sankint feleslegben levő hidrogénperoxidot 50 adunk vizes, előnyösen 10—15%-os oldat alak­jában és ezt követően a reakciót szobahő­mérsékleten való hosszabb állás vagy gyen­gén megnövelt hőmérsékleten történő melegítés útján fejezzük be. Savval való kezelésnél a ki- 55 vánt (I) általános képletű sav az azlaktonból fel­szabadult benzoesavval, valamint a mellékter­mékként keletkezett, megfelelő 5-alkil-10,ll-di­hidro-5H-dibenz[b,f] azepinkarbonsavval együtt kiválik. A kívánt sav elválasztása végett például 50 a nyers sävelegyet valamely szerves oldószerben, mint pl, etilacetátban oldjuk és hígított, pl 0,1 normál, vizes káliumhidrogénkarbonát-oldattal elsősorban a benzoesavas és az említett mellék­terméket extraháljuk és ezután vizes nátrium- 65 karbonát-oldattal a kívánt (I) általános képletű savat kivonjuk, amelyet azután sav hozzá adásá­val felszabadítunk és pl. éter-petroléter vagy etilacetát-petroléter elegyből átkristályosítunk. A (II) általános képletű kiinduló anyagok kö­zül az S-metil-lO.ll-dihidro-öH-dibeiizfb^laze­pin-2-karboxaldehid ismert [B. A. Porai-Eoshits, I. Ya. Kvitko és O. V. Favorskii, Zh. Organ. Khim. 1 (8), 1516—1517 (1965), CA 64, 698d]. A két másik (II) képletű kiinduló anyag az ismert, azaz Vilsmeier módszere szerint formilezéssel 5-etil, illetve 5-benzil-10,ll-dihidro-5H-di­benz[b,f]azepinből állítható elő. Az (V) általános képletű azlaktont például a (II) általános képletű 5-alkil-10,ll-dihidro-5H-di­ben [b,f ] azepin-2-karboxaldehidnekecet savanhid­ridben oldott hippursavval nátriumacetát jelen­létében kb. 110°-on történő kondenzálása útján állítjuk elő. Gyógyászati felhasználásra alkalmas sókként olyan gyógyszerészetileg elfogadható szervetlen és szerves bázisokkal, azaz olyan bázisokkal al­kotott sók alkalmasak, amelyek a szóba jövő adagolás során semmiféle saját fiziológiai hatást nem mutatnak vagy valamely kívánt hatással, pl. parenterális felhasználásnál különösen helyi érzéstelenítő hatással rendelkeznek. Alkalmas sók, pl. nátrium-, kálium-, litium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsók, valamint etilaminnal, trietilaminnal, 2-amino-etanollal, 2,2'-imino-di­etanollal, 2-(dimetilamino)-etanollal, 2-(dietilami­no)-etanollal, etiléndiaminnal, benzilaminnal, p­aminobenzoesav-2-dietilamino-etilészterrel, prcn kainnal, pirrolidinnel, piperidinnel, morfolinnal, 1-etil-piperidinnel vagy 2-piperidino-etanollal vagy bázisos ioncserélőkkel alkotott sók. A sók előállítása önmagában ismert módon történik, például az (I) általános képletű vegyületek szer­ves oldatainak szervetlen bázisokkal való semle­gesítése, illetve ekvivalens mennyiségű szerves bázis hozzáadása és ezt követő bepárlása útján. A következő példák a találmány szerinti eljá­rást közelebbről megvilágítják, a találmány ol­talmi körét azonban semmilyen módon nem kor­látozzák. A hőmérsékletértékek Celsius-fokok­ban vannak megadva. 1. példa a) 5-metil-l 0,11 -dihidro-5H-dibenz [b,f] azepin­-2-karboxaldehid 120 ml dimetilformamidba 10°-on 10 perc alatt belecsepegtetünk 61 g desztillált foszforoxiklori­dot. A reakcióelegyet ezután 0°-ra hűtjük és egy óra alatt alapos keverés közben legfeljebb 10°­on hozzácsepegtetjük 28,0 g 5-metil-10,ll-dihid­ro-5H-dibenz[b,f]azepin 160 ml dimetilformamid­dal készített oldatát (Op: 106—107° etanolból, előállítása 10,11 -dihidro-5H-dibenz [b,f ] azepin­nek metiljodiddal nátriumhidrid segítségével di­metilformamidban való kondenzálása útján tör­tént). A reakcióelegyet ezután 2 óra hosszat szo-2

Next

/
Thumbnails
Contents