160875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrofil antibiotikumok, (cefaloszporin C) izolálására
SZABADALMI 160875 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS ÉÉI Bejelentés napja: 1970. V. 12. (Cl—903) Nemzetközi osztályozás' C 07 d 99/24; B 01 d 15/04; 15/08 ^F Svájci elsőbbsége: 1969. V. 13. (7286/69) ,<r " ',.'«*•*ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1971. XI. 25. Megjelent: 1973. XII. 31. Feltaláló: Dr. Voser Walter vegyészmérnök, Allschwil, Svájc Tulajdonos: CIBA—GEIGY AG. cég, Basel, Svájc Eljárás hidrofil antibiotikumok, (cefaloszporin C) izolálására í Hidrofil antibiotikumok izolálása fermentlevekből sokszor nagy nehézséggel jár, főként aikkior, ha az antibiotikum mellett más, hasonló fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező anyagok vannak jelen.. Ilyen esetekben a gyen- 5 gén savanyú vagy gyengén bázisos antibiotikumok izolálására ismert módon pl, úgy járnak el, hogy az antibiotikumot ioncserélőkön abszorbeálják. Ezt a módszert alkalmazzák a cefaloszporin C izolálásánál is. Az ismert eljárás- 10 na!k az a hátránya van, hogy a felhasznált ioncserélőiknek gyenge abszorpciós kapacitása és szelektivitása van. Az ioncserélők a tiszta cefa^ loiszporin C-oldatokból az antibiotikumot nagy kapacitással abszorbeálják, ez a nagy kapacitás 15 azonban nem jut kifejezésre a fermentációnál kapott „szennyezett" oldatok feldolgozásánál. Így pl. poüamin, polisztriol vagy pohmetakrilsavbázisú ioncserélőik felhasználáséval nem sikerült feirmentlevekből a cefaloszporin C-t kielé- 20 gítő mórtékben abszorbeálni. A módszer nem vezet eredményre különböző, pl. savas és bázisos típusú ioncserélők kombinációjával sem, ment így sem sikerül a 'szennyezéseket leválasztani és az előtisztított oldatból az antibiotitku- 25 mot nagyobb veszteségek nélkül abszorbeálni. Azt találtuk, hogy a cefaloszporin C a fermentációnál keletkező szennyezéseket tartalmazó oldatokból makroporózus, nem-ionos nagy ^o fajlagos felületű adszorpciós gyantákíkial adszorbeálhiaító és ilyén módon a cefaloszporin C-tartalmú farmentievek kielégítő előtisztítása valósítható meg. Az említett gyanták meglepő módon az erősen hidrofil cefaloszporin C-t kvantitatív módon adszorbeálják a fermientlevekiből, míg a fermenitleveikben jelenlevő egyéb anyagok főtömegét nem adszorbeálják. Ezzel a mód^ szerrel 85%-ig terjedő arányban a cefaloszporin C szennyezései elválaszthatók és az adszorbeált oefaloszporiin C csaknem kvantitatív mértékben, pl. vizes alkoholokkal, eluálható. Az adszorpciós gyanta kapacitása a lipofil szennyezéseik előzetesen extrakeiós úton történő eltávolításával növelhető. Az exitrakciót előnyösein savanyú közegben, pl. 2 pH-értéken, valamely vízzel nem elegyedő oldószerrel vagy oldószerkeverékkel, vagy előnyösen valamely folyékony ioncserélővel, pl. „Amberliite" LA—2 felhasználásával valamely vízzel nem elegyedő oldószerben, vagy oldószerkeverékben kb. 2—7 pH-tartományban végezzük. Vízzel nem elegyedő oldószerlként pl. a következők jönnek számításba: alifás, cikloalifás, aromás és aralifás, legfeljebb 12 szénatomot tartalmazó szénhidrogének, amelyek adott esetben halogéraaitomoklkal, mint brómmal, fluorral, főiként azonban klórral helyettesítve vannak, ilyenek pl. a hexán, heptán, ciklohexán, benzin, petroléter, feerozén (forrpont 210—240 °C), széntetraklorjd, kloroform, metUériklarlid, 16087S
