160835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izocianátok előállítására

3 1808-35 4 gyületek a szokásos foszgénezési eljárásokkal csak nehezen, vagy egyáltalán nem voltak elöállíthatóak. A találmány tárgya eljárás izocianátok előállítására. A találmány szerinti eljárás lényege 5 az, hogy primer aminokat szervetlen bázisok vizes oldata és hidrófób, közömbös oldószerek jelenlétében —30—35 °C közötti hőmérsékleten foszgénnel reagáltatunk. A reakcióhoz előnyösen —20— +10 °C közötti hőmérsékletet alkal- JQ mázunk, azonban magától értetődő, hogy szükség esetén az említett hőmérséklethatároktól felfelé, vagy lefelé eltérhetünk. Különösen kis reakcióképességű izocianátokat az említett határnál magasabb hőmérsékleten állíthatunk elő. 15 A találmány szerinti eljárásnál különösen jó termelés érhető el, ha a reakció során nem keletkeznek az alkalmazott oldószerben nehezen oldható termékek. 20 A találmány szerinti eljárásnál például az alábbi kiindulási anyagokat alkalmazhatjuk. Telített alifás, nyílt szénláncú és gyűrűs 25 mono- és ponaminokat, így: metilamint, etilamint, 2-klóretilamint, és i-propilamint, n-butilamint, terc. butilamint, n- és i-hexilamint, 2--etilhexilamint, i-nonilamint, i-dodecilamint, n-dodeeilamint, i-pentadecilamint, i-hexadecil- 35 amint, n-hexadecilamint, n-oktadecilamint, ciklohexilamint, dklododecilamint, 1,4-tetrametiléndiamint, 6-hexametiléndiamint, 1,8-diamino-p, l-aminometü-5-amino-l,2,3-trimetil-ciklohexánt, tetrahidro-triciklopentadieniléndi- g amint, 4,4'-áyami!tio-diciklohexilLmetáiiit, 1,4-diaminociklohexánt; telítetlen alifás aminokat, így allilamint, metallilamint, i-dodecenilamint; arilalifás aminokat és poliamúioikat, így benzilamint, m- és p-xililendiamínt; aromás aminokat és poliaminokat, így átültet, o-, m-, o-bróm és klóranilint, 3-klór-4-metil-anílint, 3,4--diklóranilirtt, o-, ni-, p-nítranilint, 4-fluor- és 4-trifluormetil-anüint, toluidint, xüidint, mesidínt, 2,6-izopropilanilint, i-dodecíl-attilint, 2--metil-4-ciklohexil-anilint, 0- és /?^aftilaimnt, 2.4-diammo-tűluolt, 2,6-diamino-toluolt, 4,4'-diamino-difenilmetánt, 1,3,5-tfiizöpropil-f enilén-diamin-(2.4)-t, 1,5-dianlino-naftalmt, trífenilmetán-4,4',4"-triamtnV M-(4-afflinoiettil)-tio-foszforsavésztert; továbbá éteraminökat és o0 diaminokat, így amino-propil-metilétert, aínind-própil-etilétert, diamiito-propií-étert, etilén-bis-ammo-pröpiléteTt, anízidint, fenetidínt, 4,4'-diamino-difenilétert; továbbá észter-csoportokat tartalmazó aminokat és poliaminokat, így amino-etilacetátöt, «-ammokapronsavas-metilésztert, p-aminobenzoesavas-etilésztert, bisz-amino-etilkatbonátot, bisz-antiroo-prcpil-karbonátot, akrilsaviäs- és inetakrilsavas amraoetilésztert. Kiindulási anyagként természetesen a 60 különböző aminők keverékei is alkalmazhatóak. A találmány szerinti eljárásnál vizes oldatban például az alábbi szervetlen bázisokat alkalmazhatjuk: nátrium- és káliumhidroxidot, nát- gs rium- és káliumkarbonátökat és bázikusan reagáló foszfátokat. Erre a célra azonban semleges sókat, így nátrium- vagy káliumkloridot tartalmazó lúgokat is használhatunk. Hidrófób, közömbös oldószerként például a következőket alkalmazhatjuk: szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt, xilolt, butánt, izobutánt, benzint, ciklohexánt; klórozott szénhidrogéneket, így metilén-klofidot, etilénkloridot, kloroformot, széntetirakloridot, 1,2-diklórpropánt, klórbenzolt, o-diklórbenzolt; észtereket, így etilaoetátot és butilacetátot; ketonokat, így acetofenont. Ha vízben oldódó aminokat kívánunk reagáltatni, oldószerként vizet is alkalmazhatunk; kiindulási anyagként használhatjuk az aminhidrokloridok vizes oldatát is; ekkor az oldathoz a hidrokloriddal ekvivalens mennyiségű lúgot kell adagolnunk. Hidrófób, közömbös oldószereket azonban ezekben az esetekben is kell alkalmazni. A reakciót általában úgy valósítjuk meg, hogy valamely közömbös oldószerben levő foszpénoldathoz keverés és hűtés közben egyedileg beadagoljuk az amint (lehetőleg ennék közömbös oldószerben készült oldatát) és a bázis vizes oldatát. Az adagolást úgy szabályozzuk, hogy az elegy pH-ja az amin-adagolás befejezésekor 1—7 köZott legyen, a reakció végén pedig az oldat lúgos kémhatású legyen. A reakcióelegy a reakció vesén vizes és szerves fázisra választható széjjel; az utóbbi tartalmazza az izoeianátot, melyet a szokásos módszerekkel, így például frakcionált desztillációval különíthetünk el. A találmány szerinti eljárás különösén akkor alkalmazható előnyösen, ha a primer amin és a foszgéti közötti reakció a szervetlen bázis oldata és á hidrófób, közömbös szerves oldószer jelenlétében 1 percén belül lejátszódik. A szöbanforgó reakcióhoz gyakran csak néhány másodperc, vagy egy másodperc törtrészé szükséges. Ez a kiviteli mód elsősorban a találmány szerinti elj áfás folyamatos megvalósítására alkalmas. A találmány szerinti eljárás folyamatos megvalósítási formája az izocianátok élőállítására alkalmazott szokásos eljárásokkal szemben számos előnnyel rendelkezik. Ilyen előny például az, hogy igén kis helyen, rövid idő -alatt nagymennyiségű anyagot állíthatunk elő, a reaktorok lényegesen kevésbé korrodeálódnak, s a rövid reakcióidő következtében a reakciópartnereket gyorsan elválaszthatjuk egymástól. A gyors elválasztási lehetőség sok esetben nagyobb termelést biztosit a találmány szerinti eljárás olyan kiviteli formáinak, ahol ä reagensek tartózkodási ideje nagyobb. A találmány szerinti eljárás folyamafos megvalósítási , formáiánál reaktorként minden olyan keverővel ellátott berendezés alkalmazható, melyben az amint, a foszgént és a szervetlen bázis vizes oldatát rövid idő alatt intenzíven össze tudjuk keverni. A készülék megválasztásánál figyelembe kell 2