160813. lajstromszámú szabadalom • Eljárás PGA-típusú prosztaglandin-analógok előállítására
160813 51 52 keverés után 35 ml izopropilalkoholt adunk hozzá 5 perc alatt, majd a keverést még 10 percig folytatjuk. Ezután a reakcióelegyet 8 liter jégvíz keverékre öntjük. A kapott elegyet diklórmetánnal hat ízben extraháljuk. Az egyesített kivonatokat vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk, így az endo-biciklo [3.1.0] hexan-3-ol-6 ^karboxialdehid-és az endo-biciklo [3.1.0] hexan-2-ol-6-ka1 rboxaldehid-tetrahiaropiraniléterből álló 27 g elegyet kapunk. 27. példa Endo-6-(cisz-és transz-l^heptenil)-bicikIo-[3.1.0]hexan-3-ol-3-tetrahidropiraniléter. 100 g hexilbromid, 160 g trifenilfoszfin és 300 ml toluol elegyét 7 órán keresztül keverés és visszafolyatás közben forraljuk. Az elegyet ezután 10°-ra hűtjük, a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük, toluollal mossuk és szárítjuk. Így 147 g nexiltrifenilfoszfóniumbromidot kapunk; o. p. 197—200°. 102 g hexiltrifenilfoszfóniumbromid és 1200 ml benzol elegyét nitrogén alatt keverjük, miközben 146 ml 15%-os (súly/térfogat) hexános butillitium-oldatot adunk hozzá. A kapott elegyet 30 percig keverjük. Ezután a 26. példa szerint kapott 27 g termék-elegynek 300 ml benzollal készült oldatát adjuk hozzá keverés közben, cseppenként, 30 perc leforgása alatt. Az elegyet 70°-ra melegítjük és 2,5 órán keresztül keverjük, majd 25°-ra lehűtjük. A kapott csapadékot szűréssel elkülönítjük és benzollal mossuk. A szűrletet egyesítjük a mosásira használt benzollal, majd ezt vízzel mossuk és szárítjuk. így 58 g mennyiségben az endo-6-(cisz- és transz-1-heptenil)-biciklo[3.1.0]-hexan-3-ol és az endo-6-(cisz-és transz-l^heptenil)-biciiklo [3.1.0]hexan-2-ol tetrahidropiraniléterénék elegyét kapjuk. 28. példa Endo-6-(cisz- és transz-l-heptenil)-biciklo-[3,1.0]-hexan-3-ol. A 27. példa szerint kapott 58 g térmékelegy 1500 ml metanollal készült oldatához 3 g oxálsavat adunk. Az elegyet 1,5 órán keresztül keverés és visszafolyatás közben forraljuk. Csökkentett nyomáson végzett bepárlással olajat kapunk, melyet diklórmetánban oldunk. Ezt az oldatot vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljük. A maradékot hexán-izomerek elegyében (Skellysolve B) oldjuk és 600 g Skellysolve B-vel megnedvesítve betöltött szilikagélen kromatografáljuk. Az oszlopot élőbb 2 liter Skellysolve B-vel, majd-egymás után 1 liter 2,5%-nyi, 2 liter 5%nyi, 2 liter 7,5%-nyi, 5 liter 10%-nyi, és 3 liter 15%-nyr etilacetátot tartalmazó Skellysolve B-vel eluáljuk. A 10% és 15% etilacetátot tartalmazó frakciókat egyesítjük ' és bepároljuk. Így endo-6-(cisz- és transz-l-heptenil)-biciklo[3.1.0.J -3-olból és endo-6-(cász- és txamsz-l-heptenil)-bicikk>[3.1.0]hexa!n-2-olból álló elegyet kapunk, 16 g mennyiségiben. 29. példa Endo-^Kcisz- és transz-l-heptenil)-biciklo[3.1.0]-hexan-3-on. A 28. példa szerint kapott termékelegyből 15 g-ot feloldunk 450 ml acetonban, az oldatot —10°^ra lehűtjük és keverjük, miközben —10°-on 10 perc alatt cseppenként hozzáadunk 30 ml Jones-reagenst (lásd 26. példa). A kapott elegyet —10°-on 10 percig keverjük. Ezután 15 ml izopropilaikoholt adunk hozzá, és a keverést 10 percig folytatjuk. Az elegyet 2400 ml vízbe öntjük. A vizet öt ízben diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat vizes nátriumhidtrogénkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljük. így olajat kapunk, melyet hexán izomerekkel (Skellysolve B) megnedvesítve betöltött 500 g szilikagélen kromatografálunk. Az eluálást egymás után 2 liter Skellysolve B-vel, 2 liter 2,5% etilacetátot tartalmazó Skellysolve B-vel és 10 liter 5% etilacetátot tartalmazó Skellysolve B-vel kapott eluátum első 1,5 literjét bepárolva 5,9 g endo-6-(cisz- és transz-14ieptenil)-biciklo[3.1.0]<hexán-3-ont kapunk; szüibagél-lemezen végzett vékonyréteg-kromatográfia (előhívás 20 etilacetátot tartalmazó cilklohexánnal) szerint az R/=0,62. A 27., 28: és 29. példa szerinti eljárásit követjük, de a 27. példában a hexilbromid helyett butilbromidot, pentilbromidot, heptübromidot vagy oktilbromidot használunk. így a 29. példa termékének megfelelő 1-pentenil-, 1-hexenil-, 1-oktenil- és 1-nonenil-vegyületeket kapjuk. Ugyancsak a 27., 28. és 29. példa szerinti eljárást követjük, de a 27. példában a hexilbromid helyett a X—(CH2)Q— CH2 —Br képletnek — ahol d 1,2,3 vagy 4 és X izobutil-, terc.-butil-, 3,3-difluorbutil-, 4,4-difluorbutil- vagy 4,4.4-trifluorbutil-gyök — megfelelő primer bromidokat használjuk, így a 29. példa termékének megfelelő olyan Vegyületeiket kapunk, melvekben az 1-heptenil-gyök helyén X—(CH2) d —CH = CH— képletű gyök van. Továbbra is a 27., 28. és 29. példa szerinti eljárást valósítjuk meg, de a 27. példában a R3 I hexilbromid helyett az R2—CH—Br képletnek megfelelő egyéb primer és szekunder bromidokat — a képletben R2 és R3 jelentése a korábbiakban megadott — használjuk. így a 29. példa termékének megfelelő olyan vegyületeket kapunk, amelyekben az 1-heptenil-gyök helyén R3 ! ' ' R2—C=;CH—'• képletű gyök van. Végül ugyancsák a 27., 28. és 29. példa szerinti eljárást követjük, de a 27. példában az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 26
