160810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-aminoalkilamino- tieno-[3,2-d]pirimidin-származékok előállítására
160810 Abban az esetben, ha Z' halogénatoimot jelent, hidrogénhalogenidet megkötő szerre van szükség. A reakciót 20 és 2,00 °C között, előnyösen szerves oldószerben végezzük. Hidrogénhalogenidet megkötő szerként szervetlen vagy tercier szerves bázis használható, de megfelel a használt amin legalább egy mólnyi feleslege is. Ennek az aminnak további feleslegét oldószerként használhatjuk. Abban az eseteben, ha X védőcsoportot jelent, azt utólag, például hidrolízissel lehasítjuk. c) Egy VI általános képletű vegyületet — ebben a képletben Rí, R2, R3, R4 és A a fenti jelentésűek, és Z" halogénatomot jelent — ammóniával vagy egy tetszőleges karbonsavamiddal, illetve karbonsavimiddel, illetve fémsóikkal reagáltatunk, és az így keletkező karbonsavszármazékból a savmaradékot utólag leihasítjuk. A reakciót 20 és 200 °C között, előnyösen szerves oldószerben végezzük. Ha a reakciót ammóniával végezzük, azt feleslegben alkalmazzuk, és a műveletet zárt edényben hajtjuk végre. Karbonsavamid, illetve -imid használata esetén a keletkező karbonsavmaradékot savakkal vagy bázisokkal hasítjuk le. Bázisként különösen hidrozin és hidroxilamin alkalmas. d) Egy VII általános képletű nitrilt — ebben a képletben Rí, R2, R3, R4 a fenti jelentésűek, és A' az A képletű csoportot jelenti azzal a különbséggel, hogy egy ímetiléncsoporttal kevesebbet tartalmaz — katalikusan redukálunk. A redukciót előnyösen Raney-nikkel, palládium vagy platina jelenlétében aktivált hidrogénben, magasabb hőmérsékleten és nyomáson végezzük. Általában elég 30—,1,00 °C hőmérséklet és 20—150 att nyomás. e) Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Rt és R2 a közöttük levő nitrogénatommal együtt egy adott esetben alkilcsoporttal szubsztituált morfolingyűrűt jelent, egy VIII általános képletű vegyületet — ebben a képletben X, R3, R4 és A a fenti jelentésűek, és R5 és R e hidrogénatomot vagy az R5 vagy R<5 közül az egyik alkilcsoporfcot, a másik hidrosénatamot jelent — savas kondenzálőszer jelenlétében — molekulán belül ciklizálunk, és adott esetben az X védőcsoportot lehasítjuk. A reakciót savas komdenzálószer jelenlétében és adott esetben oldószerben és 0 és 175 °C között végezzük. Kondenzálószenként savak, például kénsav, foszforsav, perklórsav, sósav, hidrogénbromid, toluolszulfonsav, vagy vízmentes fémsók, például cinkklorid,' vagy egy kationcserélő gyanta jöhetnek számításba. Oldószerként több szénatomos szénhidrogéneket, például tetralint vagy a kondenzálószerként használt savakat, például kénsavat vagy foszförsavat, használhatunk. A reakciót olvadékban is végezhetjük; ezenkívül előnyös lehet a 10 15; 20 25 20 40 45 50 55 60 ciklizálást védőgázban végezni. Az X védőcsoportot szükség esetén utólag, például hidrolízissel, lehasíthatjuk. Az I általános képletű vegyületeket adott esetben utólag, ismert módon, fiziológiailag elviselhető szervetlen vagy szerves savakkal savaddiciós sóikká alakíthatjuk át. Alkalmas savak például a sósav, kénsav, foszforsav, borostyánkősav, borkősav, citromsav, maleirisav és fumársav. A kiindulási anyagként használt II általános képletű vegyületek előállítását a 14 70 358 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat ismerteti. Eszerint egy IX általános képletű 3-aminotiofén-2-karbonsavat, illetve reakcióképes származékát karbamiddal vagy tiokarbamiddal, illetve cián- vagy tiociánsavval reagáltatunk. A 3-aminotiofén-2-karbonsarv reakcióképes származékaiként különösen észterei és amidjai jönnek számításba. így X általános képletű vegyületek keletkeznek — ebben a képletben R4 a fenti jelentésű, és B szabad hidroxil- vagy merkaptocsoportot jelent —. A karbatmidot vagy ciánsavat egy IX általános képletű vegyülettel reagáltatva olyan X képletű vegyület keletkezik, amelynek képletében B szabad hidroxilcsoportot jelent —. Ha tiokarbamidból vagy tiociánsaivból indulunk ki, olyan X képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében B szabad merkaptoesoport. Ezeket a reakciókat általában magasabb hőmérsékleten, előnyösen 20 és 200 °C között végezzük, éspedig ha cián- vagy tiociánsavat használunk, adott esetben víz jelenlétében, egyébként magas forráspontú iners oldószer, például toluol, xilol vagy tetrahidronaftalin jelenlétében. Olyan II általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében . Z halogénatomot jelent, olyan X általános képletű vegyületekét, amelyek képletében B szabad hidroxilcsoportot jelent, ismert módszerekkel, például foszforba^ logeniddel való melegítéssel, először XI álta^ lános képletű vegyületté alakítunk át, — ebben a képletben Hal halogénatomot jelent —. Ezeket a vegyületeket szobahőmérsékleten vagy kissé magasabb hőmérsékleten oldószerben, például etanolban, V képletű vegyületekkel reagáltatjuk. Ekkor a II általános képletű kiindulási vegyületek keletkeznek — ebben a képletben Rí, R2 és R4 a fenti jelentésűek, és Z halogénatoimot jelent —. Olyan II általános kéDletű vegyületek előállítására, amelyek képletében Z alkilmerkaptovagy alkilszulfonilcsoportot jelent, olyan X általános képletű vegyületeket, amelyek képletében B szabad merkaptocsoportot jelent, alkilezőszerekkel, például dialkilszulfátokkal vagy alkilhalogenidokkal ismert módon a me^elelő 2-alkilmerkapto-4-hidroxi-tienoi[3.2-dl'DÍrimidinekké alakítunk át. Ezeket a vegyületeket ismert módszerekkel. Déliául foszförhalogéniddel való melegítéssel XII általános' kénletű vegyületekké — ebben a képletben Alkil- tetsző-2
