160758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klinikai célokra alkalmas, infektálható inzulinkészítmény előállítására

3 " "'"•• 4 inzulin-koncentráció megnövekedése. A szérum­-inzulin egy részét az antitestek megkötik. Az inzulin össz-koncentrációja, sőt a szabad inzulin koncentrációja is elérheti a normális fiziológiás állapotnak megfelelő inzjulinkonoentráció 10— 100-szorosát, s ez a nagy inzulinkoncentráció szövetkárosító hatással jár, így pl. elősegítheti az atherosclerosis kifejlődését, és károsíthatja a még meglevő /S-sejteket. Megállapítottuk, hogy a nagy koncentrációban jelenlevő inzulin meg­gátolhatja a ^-sejtek kiválasztódását. Az inzulin-antitestek tulajdonságait, és kép­ződésük mechanizmusát az utóbbi 5—10 évben egyre fokozottabban tanulmányozták. Megálla­pították, hogy az antitest-képződésben az in­zulin minőségének döntő szerepe van. A marha­-inzulin, amely az emberi inzulintól a sertés­-inzulinnál nagyobb mértékben különbözik (3, ill. 1 aminosav helyzete), a várakozásnak meg­felelően a sertés-inzulinnál nagyobb mértékű antitest-képződést vált ki. Más részről a sertés­-inzulin még malacokon is sertésinzulin-anti­testek képződését okozza. A jelenséget mind­eddig nem sikerült megmagyarázni, azonban feltételezték, hogy az injekció beadásának he­lyén fellépő nagy sertésinzulin-koncentráció kö­vetkeztében az állatok immunanyagtsrmeléae úgy módosul, hogy saját inzulinjuk ellen is antitesteket termelnek. A találmány szerinti eljárás legfontosabb jel­iemjője tehát az, hogy az injektálható inzulia­-készítmények előállítása a fent meghatározott különleges tisztasági követelményt kielégítő mértékben tisztított inzulint használunk fel. Emellett annak érdekében, hogy a mono-dez­amido-inzulinnak a készítmény tárolása folya­mán bekövetkező képződését gátoljuk, előnyö­sen 7 körüli pH-értékű készítményeket állí­tunk elő. A különböző méretű fehérjemolekulákat is­mert módon úgy választhatjuk el, hogy a fe­hérje-elegyet olyan oldószerben oldjuk, amely­ben a molekulák disszociálnak, és az oldatot malekulaszitán, pl. meghatározott pórusméretű, három irányban keresztkötéseket tartalmazó szerves anyagból készült oszlopon bocsátjuk át. Azt találtuk, hogy az 1 M ecetsavoldatban ol­dott kristályos inzulint Sephadex G—50 oszlo­pon három komponensre, és pedig a kb. 6000 feletti molekulasúlyú, pancreas-eredetű fehérjé­ket egyaránt tartalmazó (a) és (b) komponen­sekre, továbbá egy (c) komponensre frakcio­nálhatjuk. A komponenseket ismert módon, pl. kisózással, cinksóval végzett kicsapással, liofili­zálással stb. különíthetjük el oldataikból. A kristályosított inzulin kb. 2—5 súly% (a) kom­ponenst, míg az átkristályosított inzulin 1 súly­%-nál kevesebb (a) komponenst tartalmaz. A (b) komponens mennyisége mindkét esetben kb. 4—8 súly%. A (b) komponens egy további mű­veletben közel azonos molekulasúlyú, azonban töltésük szempontjából eltérő fehérjékre bont­ható. A (b) komponens elemeinek szétválasztá­sát DEAE Sephadex A 50 anioncserélő gyantán végeztük, a (b) komponenst trisz-(hidroximetil)­aminoetánnal pufferolt, 7,7 pH-jú, 7 mólos karb­amid-oldatban vittük fel a gyantára. A kísér­let eredményét az 1. ábrán tüntetjük fel. A 4., 6. és 7. csúcs ismert anyagoknak, azaz proinzu­linnak, a közbenső terméknek, ill. a dimernek felel meg; a további csúcsoknak megfelelő anyagokat eddig nem azonosítottuk. Az anya­gokat ismert módon különíthetjük el oldataik­ból. A (c) komponens ioncserés kromatográfiával ugyancsak több frakcióra bontható. A (c) kom­ponens a tiszta inzulin főtermék mellett mono­-dezamido-inzulint, és egy harmadik vegyüle­tet tarta^az. Ezt a vegyületet — tekintettel arra, hogy arginin-tarta1ma nagyobb az inzuli­nénál — ,.ar»inm-inzulm"-nak nevezzük. A mo­no-dezamido-inzulin mennyisébe a (c) kompo­nensben az inzulin eredetétől és előzetes keze­lésétől függően változik, és általában 3—10 súly% lehet. Az arginin-inzulin mennyisége általában a (c) komponens 2—3 súly%-a. A 2. ábrán a szétválasztás eredménvét, és a komponensek elektroforetikus viselkedését mu­tatjuk be. A poliakrilamid-gél-elektroforé.zist Ornstein és Davis módszerével, 7,5% poliakril­amiddal, 8,9-es pH-jú közegben végeztük. A találmány szerint előállított inzulinkészít­mények alkalmazásával kiküszöbölhetjük az is­mert inzulinkészítmények felhasználásával járó inzulin-intoleranciát. A találmány szerint olyan új inzulin-készítményt állítunk elő, amely nem 5 tartalmaz bizonyos, az ismert inzulinkészítmé­nyekben mindig jelenlevő, az inzulinénál na-r­gyobb molekulasúlyú anyagokat. A? új inzulin­-ké3zítmény alkalmazása során a szervezetben egyáltalán nem, vagy csak rendkívül kis mér- 4Q tékben képződnek inzulin-antitestek. Ellentét­ben azzal a korábbi feltételezéssel, hogy az in­zulin-antitestek képződését maga az inzulin okozza, meglepő módon azt találtuk, hogy az antitest-képződés okozója nem az inzulin, ha- . nem az említett, inzulinnál nagyobb molekula­súlyú anyagok. A találmány szerint előállított inzulin-készít­mények mentesek a pancreas-eredetű, kb, 6000- fl nél nagyobb molekulasúlyú fehérjéktől; a ta­lálmány szerinti injektálható inzulin-készítmé­nyek cé'.jaira az inzulin olymértékben tisztí­tandó, hogy az egy különleges analitikai el­járással, az ismert nem-folytonos po^akri1 - rts amid-gél-elektrof orézissel (ez az ún. DISC PAGE eljárás, amelynek ez az elnevezése a „discon­tinuous Polyacrylamide gel electrophoresis" sza­vak kezdőbetűinek összeolvasásából származik) vizsgálva, egyetlen foltot mutasson, tehát egy­séfes anyagnak mutatkozzék, Ezt az analitikai módszert L. Ornstein [Ann. N, Y. Acad. Sei., 121, 321 (1964)1 és B. J. Davis [Ahn. N. Y Sei., 121, 404 (1964)] ismertetik; a vizsgálatot karbamid hozzáadásával folytatjuk le. «5 10 15 20 25 30 35 40 45 o0 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents