160733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ferritek előállítására

5 160733 6 -cianid oldatában szuszpendáljuk. Az alkáli­-cianid oldathoz még szabad bázist vagy ammó­niát is adunk, az oldat pH-jának 8 felettinek kell lennie. A mangánferritdk előállításánál szokás sze­rint arra is ügyelni kell, hogy a kétértékű mangánsó ne érintkezzen levegővel vagy oxi­dálószerrel és ne oxidálódhasson magasabb vegyértékűvé. A cink és az ólomferritek gyártásánál leg­előnyösebb az 1 normál szódaoldatban felszusz­pendált oxidok felhasználása. A báriumferrit előállításánál célszerűbb a báriumhidroxid vizes oldatát használni, mivel ez elegendő mértékben oldódik vízben. Általában elmondhatjuk, hogy a felhasznál­ható kétértékű fémvegyületek választéka igen nagy. Olyan vizes-lúgos szuszpenziót kell elő­állítani, melynek pH-ja legalább 8 vagy annál magasabb, melyben a kation oldhatósága leg­alább 0,005 g-atom fém literenként. Az old­ható fémvegyület szükséges koncentrációja elő­állítható akár egy olyan vegyület felhasználá­sával, melynek megfelelő oldhatósága van, akár egy szolubilizálásra képes oldhatatlan vegyület­ből kiindulva, melyhez a megfelelő mennyiségű komplexképző vegyületet adjuk. A felhaszná­landó vegyszereknél ügyelni kell arra, hogy ne rontsák a lecsapott ferrit tisztaságát és ne módosítsanak a reakcióba vitt fémkationok vegyértékén. Az egyszerű ferritek előállításánál a kétér­tékű fém vegyületéből többet is felhasználha­tunk, mint amennyi a bevitt ferrihidroxid mennyiségéből számítva elméletileg szükséges. Mégha a számítottnál 15%-kal több kétértékű fémvegyületet is veszünk, a keletkezett ferrit összetétele megfelel a sztöchiometrikusnak, te­hát a Me Fe204 összetételéneik, ha lágy ferritet és az Me Fej^Oig összetételnek, ha kemény ferritet állítunk elő. A vegyes ferritek előállí­tásánál ugyanilyen módon kell a ferrihidroxid szuszpenzióval reakcióba lépő kétértékű fém­vegyületek vizes szuszpenzióját összekeverni. Egy meghatározott összetételű kevert ferrit elő­állításához pontosan' ki kell számolni a reak­cióba beviendő vegyületek mennyiségeit. A fel­használásra kerülő kétértékű fémvegyületek mennyiségét a termék összetétele alapján szá­mítjuk ki, megnövelve azzal a mennyiséggel, amely a lecsapás után még az oldatban marad­hat. A vizes szuszpenzió készítésének módja nincs befolyással a találmányunk szerinti eljárás ki­vitelére, sem az így gyártandó ferritszemcsék jellemzőire. Nincs jelentősége pl. annak sem, hogy milyen sorrendben adagoljuk az egyes Vegyszereket. Megoldható pl. az, hogy először a vashidroxidot diszpergáljuk a vízbe és ehhez adjuk hozzá a kétértékű fémet, vagy a külön­böző kétértékű fémek vegyületeit, de eljárha­tunk fordított sorrendben is, vagy a hidroxido­kat helyben állíthatjuk elő. Ha a fémvegyüle­tet magában a szuszpanzióban állítjuk elő, azon­ban ügyelni kell arra, hogy a fémsó oldatából 9 ammóniával vagy nátriumhidroxiddal akkor csapjuk le a fémhidroxidot, ha már a ferri­hidroxid is le van csapva. Ez esetben a ferri­hidroxidot diszpergáljuk a megfelelő fémsó vizes oldatában, majd a szükséges vegyszer 10 hozzáadásával lecsapjuk a kívánt összetételű anyagot. A szuszpenziók előállításához nincs szükség különleges berendezésre. Megfelel bármely hen-15 geres tartály, mely el van látva jó keverővel. Abban az esetben, ha száraz ferrihidroxidot használunk, pl. a szintetikusan előállított goethit-et, mely szárítás közben összeáll, a ke­verést addig kell folytatni,, amíg a kristályok 20 tökéletesen diszpergálódtak. Szintetikus goethit felhasználása esetén ezért elönyösebbnek tart­jük a nuccsnedves anyag felhasználását, mert a szűrőről lekerült anyag pillanatok alatt disz­pergálható a vizes oldatban. 25 Az autoklávban való kezelés körülményei kü­lönbözőek, attól függően, hogy milyen ferritet kívánunk előállítani. Általában a kezelési idő annál hosszabb, minél alacsonyabb hőmérsék-30 léten autoklávozunk. E két paramétert tehát úgy választjuk meg, hogy az előállítási költség a legkisebb legyen. Alacsonyabb hőmérsékleten és hosszabb autoklávozási idővel tehát akkor dolgozunk, ha elegendő nagy autokláv-térfogat 35 áll rendelkezésre, vagy az autokláv nem bír el nagyobb nyomást. Fordítva, magasabb hőmér­sékleten és rövidebb autoklávozási idővel dol­gozunk, ha az autokláv térfogata kicsiny, de magasabb nyomáson is használható. Gyakorla-40 tilag a két szélsőséges hőmérsékleti érték 200 és 300 °C. 200 °C alatt a reakciósebesség na­gyon lassú, vagy egyáltalán nem megy vé?be reakció. 300 °C felett a nyomás nagyon gyorsan emelkedik, de ez nem jár együtt a szükséges _ reakcióidő csökkenésével, tehát emelkedni fog a berendezés költsége. A megfelelő kezelési idő­tartamok a szélső hőmérsékleti értékeknél át­lagban 6 és 2 óra. 5<J A találmányunk szerinti eljárás kiviteléhez bármely szokásos autokláv felhasználható. Az autokláv falvastagságát számítással ellenőrizni kell, hogy elbírja a legmagasabb kezelési hő­mérsékleten fellépő gőznyomást. Ez a gőznyo­más kissé eltérhet a tiszta víz gőznyomásától. Az autokláv legyen ellátva megfelelő fűtőberen­dezéssel: elektromos fűtéssel, hőközlő folyadék­kal való fűtéssel, vagy nagynyomású gőzzel való fűtésre alkalmas köpennyel. A fűtési mód­nak nincs befolyása a keletkezett anyag minő­ségére. Az autokláv legyen ellátva megfelelő keverőberendezéssel is. A keverők típusa kö­zömbös, de alkalmas legyen arra, hogy a folya­dékfázisban a szilárd anyagokat állandó szusz-65 „penzióban tartsa. 3

Next

/
Thumbnails
Contents