160704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizálására
160704 23 24 öblítéssel kiszorítjuk. A berendezés tartalmát 80—85 °C-ra melegítjük fel, majd 3,4 g (400 millimól) dietilalumíniumhidrid 500 ml Dieselolajban készült szuszpenzióját és 60 ml 17. példa szerint előállított hordozós katalizátort tartalmazó szuszpenziót adagolunk a készülékbe. A polimerizációt 85 °C-on valósítjuk meg. Az üstbe óránként 5 kg etilént és annyi hidrogént adagolunk be, hogy a hidrogén aránya 25 térfogat% legyen. A nyomás a polimerizáció során kb. 8 atmoszférára nő. 8 órai reagáltatás után a kapott polietilént a diszpergálószerből kiszűrjük, majd megszárítjuk. Dy módon kb. 40 kg polietilént állítottunk elő; az anyag viszkozitása, rjspeclv= 2,35 volt.(0,l%-os dekahidro-naftalinos oldatban mérve 135 °C-on.) A kapott polietilén kiválóan színezhető és csak igen kevéssé korrózív. A reakcióba bevitt hidroxil-és acetát-tartalmú magnéziumvegyület 1 g-jára vonatkoztatott termelés kb. 6,5 kg polietilén volt. A fentiek szerint előállított polietilén moleku-Mw lasúlyeloszlása igen kicsi. (—— = 3,9). Az Mw -•»yf— -értékeket a Waters cég (USA) gélkromatográfján kapott frakció-adatokból számoltuk ki. A kromatografálás hőmérséklete 130 °C volt, oldó- és eluálószerként 1,2,4-triklórbenzolt alkalmaztunk. b) Etilén-butén kopolimerizálása 150 literes üstbe beadagolunk 100 liter 140— 200 °C forrpontú Diesel-olajat, majd a készü-5 lékből a levegőt tiszta nitrogénnel történő átöblítéssel kiszorítjuk. A berendezés tartalmát 80—85 °C-ra melegítjük fel, majd 79,2 g (400 millimól) triizobutilalumínium 500 ml Diesel-olajban készült szuszpenzióját és 70 ml 10 a) pont szerint előállított hordozós katalizátort tartalmazó szuszpenziót adagolunk a készülékbe. A polimerizációt 85 °C-on valósítjuk meg. Az üstbe óránként 6 kg etilént, 180 g butén-1-t és annyi hidrogént adagolunk be, hogy a 15 hidrogén aránya 15 térfogat% legyen. A nyomás a polimerizáció során 7 atmoszférára nő. 7 órai reagáltatás után a kapott etilén-butén kopolimert a diszpergálószerből kiszűrjük, majd megszárítjuk. Ily módon kb. 43 kg etilén-butén 20 kopolimert állítottunk elő; az anyag sűrűsége 0,31 g/cm3 , viszkozitása, rispecfc = 3,1 volt. (0,1 %rOs dekahidronaftalinos oldatban mérve 135 °C-on.) 25 A reakcióba bevitt hidroxil- és propionát-tartalmú magnéziumvegyület 1 g-jára vonatkoztatott termelés kb. 7,1 kg kopolimer volt. 3D 19. példa: a) A katalizátor felvitele a hordozóra 18. példa: a) A katalizátor felvitele a hordozóra 200 ml 39 súly%-os vizes propionsav-oldathoz keverés közben hozzáadunk 115 g Mg(OH)2 -t. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet vízfürdőn szárazra pároljuk, majd a visszamaradt reakcióterméket 100 °C-on szárítószekrényben megszárítjuk és a szárítás után finomra őröljük. A megőrölt anyagot végül 20 órán keresztül 140 °C-on hevítjük. 100 g fentiek szerint 140 °C-on kezelt magnézium-vegyületet nitrogén atmoszférában keverés közben 24 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forralunk 1000 ml n-dekánban készült 1 mólos TiCl2 (0—i—C 3 H 7 ) 2 oldattal. A kivált csapadékot 10X500 ml n-dekánnal mossuk: a csapadékot n-dekánnal kikeverjük, majd az n-dekánt dekantáljük. A mosás befejeztével a szilárd anyag felett levő n-dekán-rétegnek nem szabad titánvegyületet tartalmaznia. Az utolsó mosás után a szuszpenzió térfogatát 1000 ml-re töltjük fel. A szuszpenzió titántartalmát kolorimetriás úton, hidrogénperoxiddal határoztuk meg. 10 ml szuszpenzió 2,7 milliatom titánvegyületet tartalmazott. 40 90 g oxálsav 400 ml vízben képzett szusz-35 penziójához keverés közben 175 g Mg(OH) 2 -t adunk. Az adagolás befejeztével a szuszpenziót vízfürdőn szárazra pároljuk, majd a kapott fehér masszát szárítószekrényben 100 °C-on megszárítjuk és finomra őröljük. Az őrölt magnéziumvegyületet végül 20 órán keresztül 150 °C-on hevítjük. A 150 °C-on kezelt magnéziumvegyületből 100 g-ot nitrogén atmoszférában keverés közben 7 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forralunk 1000 ml ciklohexánban készült 1 mólos TiCl2 (0—iC 3 H 7 ) 2 oldattal. A kivált csapadékot 10X500 ml ciklohexánnal mossuk: a csapadékot ciklohexánnal kikeverjük, majd a ciklohexánt dekantáljük. A mosás befejeztével a szilárd anyag felett levő ciklohexán-rétegnek nem szabad titánvegyületet tartalmaznia. Az utolsó mosás után a szuszpenzió térfogatát 1000 ml-re töltjük fel. A szuszpenzió titántartalmát kolorimetriás úton, hidrogénperoxiddal határoztuk meg. [G. O. Müller: Praktikum der quantitativen chemischen Analyse, 4. kiadás, (1957), p. 243]. 10 ml szuszpenzió 3,1 milligatom titán-vegyületet tartalmazott. 45 50 53 60 b) Etilén polimerizálása gázfázisban Falig nyúló keverővel ellátott, fekvő helyzetű S5 10 literes reaktorba beadagolunk 500 g poli-12
