160686. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés rádiófrekvenciás hírösszeköttetéseknél az antenna csatorna - kapacitásának bővítésére
3 160686 dítva, az adásirányú csatornák helyezkednek el a felső és a vételirányú csatornák az alsó sávban. A frekvenciaosztásos mikrohullámú rendszerekben az egy állomásban üzemelő RF-csatornákat az antennára való csatlakoztatás tekintetéiben több szempontból csoportosítják: a) irányuk szerint (adásirány, vételirány), b) frekvenciasáv szerint (alsó vagy felső sáv), c) polarizáció szerint (vízszintesen vagy függőlegesen polarizált hullámokként terjed-e a csatorna). Információelméleti, konstrukciós és technológiai meggondolásokból kiindulva a mikrohullámú csatornákban közvetlenül szomszédos RF-csatornák nem csatlakoztathatók ki- illetve bemeneteikkel közvetlenül közös antennára. Ennék legfőbb oka, hogy a multiplex-szűrők megvalósítási lehetőségei korlátozottak. így pl. az említett GTT 4000 rendszerben a csatornaköz kb. 29 MHz, az RF-csatorna szélessége ±12 MHz, a mikrohullámú rendszer névleges fo frekvenciája 3,6 GHz feletti érték. A i szomszédos RF-csatornák közötti átmeneti tartomány a névleges frekvenciának alig több mint 1,4 ezreléke. Ha viszont az RF-csatornák kettes ugrásokkal vannak egymás mellett az antennára csatlakoztatva, akkor a multiplex szűrők áteresztési, illetve zárósávjai közötti átmeneti tartomány a névleges frekvencia több mint 9,5 ezrelékére nő meg. Ezért közös antennára azonos polarizációban csak vagy a páros sorszámú, vagy a páratlan sorszámú csatornákat szokás bocsátani. A GTT 4000 rendszerben pl. azonos polarizációs síkban egy antennára három szélessávú RF-csatorna jelét csatolták, az AEG-Telefunken cég FM 1800/6000 rendszernél négy szélessávú RF-esatornát. Üj RF-hírösszéköttetések megtervezésekor figyelembe veszik a forgalomhoz szükséges csatornaszámot és ennék megfelelően alakítják ki az antennarendszert. A követelmények kielégítésére többféle megoldás ismert. Leggyakrabban még ma is egymás közelében elhelyezett két A és B antennát alkalmaznak. Az egyik változat szerint a hírösszeköttetés valamennyi adóját csatolják az egyik — pl. A — antennára, oly módon, hogy az egyik polarizációs síkban a páros, a másikban a páratlan csatornák adói táplálnak az antennára, míg az adott állomás valamennyi vevőjét csatolják a másik •— pl. B — antennára oly módon, hogy az egyik polarizációs síkban a páros, a másikban a páratlan csatornák vevői csatlakoznak: A másik változat szerint az állomás páros sorszámú csatornapárjait csatolják az egyik — pl. A — antennára oly módon, hogy az egyik polarizációs síkban a párosszámú vevők (pl. az alsó sávban) és a másik polarizációs síkban a párosszámú adók (pl. a felső sávban) csatlakoznak az antennára, míg a páratlan sorszámú csatornapárokat csatolják a másik — pl. B — antennára hasonló megosztásban. ismeretes mar olyan eljárás, mellyel a nagyobb csatornaszámú átvitelt egyetlen antenna alkalmazásával biztosítják, Ebben az esetben az egyik polarizációs síkban csatlakoznak az antennára a ,5 páros sorszámú RF-csatornapárok pl. úgy, hogy az adásirány az alsó sávban, a vételirány a felső sávban helyezkedik el, s a másik polarizációs síkban hasonló elosztásban a páratlan sorszámú RF-csatornapárok. Ehhez az szükséges, hogy 10 mindkét polarizációs síkban az előzetes multiplex-szűrőkkel csoportosított adó-, illetve vevője, leket alkalmas összekapcsoló elem segítségével közösítik és így kerülnek az egymásra merőleges két polarizációs síkban egyfelől a páros, másfe-15 lől a páratlan csatornapárok a közös antennára. Ilyen/összekapcsoló elemként a mikrohullámú technikában használatos elágazásod (lényégében hatpólusok) szolgálhatnak, melyek egyik póluspárja az antenna felé menő tápvonalhoz, illetve 20 a polárváltóhoz csatlakozik, míg további két póluspárja alul —, illetve felüláteresztő szűrőn át az alsó sávú (pl. vevő), illetve a felső sávú (pl. adó) csatornák multiplex-^szűrőjéhez csatlakozik. Az utóbbi években összekapcsoló elemként elő-25 nyösen ferrit cirkulátorok használatosak. Míg újonnan kiépítendő rendszerek tekintetében a fent leírt megoldás lehetővé teszi az egy antennás kialakítást, addig a nagy számban lé-30 tező, már üzemelő, kisebb csatornaszámra kiépített rendszereknél a csatornakapacitás bővítése esetén az egyantennás kialakítás nem megoldott. Mint már említettük, ezeket a hosszú élettartamra tervezett, rendkívül költséges berendezé-25 seket még sokáig kellene úgy üzemeltetni, hogy a korszerűbb berendezésekkel együttműködjenek. Ehhez pedig a osatornaszáin megfelelő bővítése elengedhetetlen. Ha ez £ bővítés csak újabb antenna árán lenne megvalósítható, akkor 40 egyrészt az antenna és a hozzá tartozó tápvonal — igen jelentős — költségei merülnék1 fel, másrészt többnyire ez sztatikái okokból a még költségesebb antennatornyok újraépítését is megkívánja. A megoldás természetesen az lenne, hogy 45 a járulékos csatornák is a meglevő antennára lennének csatolva, hiszen az antennák képesek a teljes frekvenciatairtomány kisugárzására, illetve vételére. Ennek azonban az az akadálya, hogy ezeknél a korábban kisebb csatornaszámra ki„ épített rendszereknél a csatornák kialakítása nem igazodik a fent leírt kiosztáshoz. Mint fent látható volt, valamennyi ismert rendszertervezési módszernél abból indultak ki, hogy azonos polarizációs síkban csak vagy a 55 páros, vagy a páratlan sorszámú csatornák esatlakoztaitihafók közös antennára. A GTT 4000 rendszer régebben kiépített állomásainál pl. az antennára az egyik polaritással a három adásirányú csatorna —r pl. a 2., 4., 6. sor-60 számú csatornák — került az 'alsó sávban és a másik polarizációs síkban a három vételirányú csatorna — pl. a 2'., 4'., 6'. sorszámú csatornák — a felső sávban. Ahhoz, hogy a bővítést elvégezzük, az ismert tervezési elv szem előtt tartása IBS mellett pl. be kellene forgatni az alsó sávban fi» 2
