160678. lajstromszámú szabadalom • Eljárás A16884 jelzésű antibiotikum előállítására

16067,8 11 (V. táblázat folytatása) 12 Megfigyelt tulajdonság A». &16884 jellemző! tripton-élesztőextraktum agáron negatív Hamársékleti feltételek paradicsompöré-zabKszt agáron erős növekedés és spórázás 26 °C-on és 30 °C-on, 37 °C gyenge növekedés; 43 °C-on egyáltaMn nem nő. #. vegetatív szín pH-flíggése. 0,05 N HCl barnásszürke pigment vörösre változik 0*03 N> NáÖH nincs változás Zselatin elfolyósítás 100%. ',it.Ví. táblázatban. tóthatóTt az. NRRL 3584 törzzsel végzett széniorrá^-haszilosftási kísérlet erdedményei. A táblázatban a következő jelöléseket alkalmazzuk: -f- — nove&ecTés és. hasznosítás. — = sem növekedés, sem hasznosítás nincs. 10 15 20 Vegyület L-arabinóz szacharóz D-xilóz D-fruktóz glukóz ramnóz raffinóz i-inozitol D-mannitol kontroll (nincs szénforrás) + + 30 35 m. táB&zat Az NRRL 3584 torzs szénfórráshasznosítási 40 adatai Növekedési viszonyok _ 50 55 Mint a fentiekben, említettük,, az A16884 antibiotikum NRRL 3584 törzs tenyészetével állítható elő. Az A16884 antibiotikum fentiekben leírt mikroorganizmussal történő termelésére alkal- ** mas táptalaj a legkülönbözőbb lehet, mivel a fenti táblázatból látható, hogy az organizmus különböző energiaforrásokat, képes hasznosítani. Ipari termelésre azonban, a maximális antibio- gS tikumtermelés és a könnyű antibiotikum-izolálás szempontjából néhány viszonylag egyszerű tápanyagfoxrás előnyös. így pl. az antibiotikum termelésre alkalmazott táptalaj egy asszimilálható szénforrást, pl. glükózt, keményítőt, glicerint, melaszt, dextrint vagy ezekhez hasonló anyagokat tartalmaz. Előnyös szeniorrá» a glü*kés Ezenkívül a használható táptalaj asszimilálható nitrogénforrást, pl. szójaliszfcet, kukariea^ lekvárokat, élesztőt, gyapotmagiisztet, roarhahúsextraktumot, peptonafcat (hús- vagy szója* peptont), kazeint, aminosavkeverékeket, és, ilyen más anyagokat tartalmaz. Előnyös nitrogénforrások a peptonok, a szójaliszt, aminosarwkeve^ rékek stbk A táptalajhoz adható szervetlen sók, pl. nátrium-,, kálium'-, ammónium-,, kalciu-m-j foszfát-, szulfát^ klorid-^ karbonát* és hasonló ionokat tartalmaznak. Az A16884 antibiotikum termelésre használt organizmus optimális növekedéséhez és fejlő* déséhez szükséges nyomelemek ugyancsak adhatók a, táptalajhoz. Ilyen, nyomelemek a többi táptalajösszetevő szennyezéseiként rendszerint elegendő mennyiségben vannak jelen a táptalajban ahhoz, hogy kielégítsék a találmány szerinti eljárás során alkalmazott Actinomyces növekedési igényeit. A táptalaj kezdeti pH-értéke változhat ©gy találtuk azonban, hogy a legjobb, ha a kezdteti pH 6,5 és 7,2 között van. Mint az más Actinomyces-ek esetén megfigyelhető volt, a táptalaj pH-ja az organizmus növekedésével párhuzamosan fokozatosan növekszik, mialatt antibiotikum termelő'dlk, &,T—7,5, vagy ennél magasabb értéket érhet eí, és a. végső pH legalábbis részben a táptalaj kezdeti pH*jától a táptalajban jelenlevő puffertől és a. tenyésztett organizmus növekedési idejétől, függ. Az ÄI68&4 antihibtfküs termelese. süllyesztett, aerob kőrülmé'nyek között történik. Viszonylag kis mennyiségek termeléséré rázólombikok vagy üvegekben felületi tenyészet alkalmazható; nagy tételek gyártására azonban süllyesztett aerob tenyészet előnyös, steril fermentorokban. A steril fermentorban levő táptalajt spóraszuszpenzióval inokuláljuk; azonban az inokulumként használt spóraszuszpenziő miatt fellépő, növekedési lagrszakasz miatt előnyösebb inokulumként a Vegetatív alakot használni, fgy a Eag-szakaszt kiküszöbölve, a fermentációs berendezéseket gazdaságosabban lehet kihasználni. Énnek megfelelően először célszerűbb egy vegetatív inokulumot készíteni, mely úgy történik,, hogy egy viszonylag kis mennyiségű táptalajt inokullalunk az organizmus spórás alakjával, majd mikor fiatal vegetatív inokulum keletkezett, ezt steril körülmények között, átoltjuk a nagy fermentorba. A vegetatív inokulum előállítására használt táptalaj megegyezhet az A16884 antibiotikum nagytömegű előállítására szolgáló táptar. lajokkal, de más összetételű is lehet. Az A16884 antibiotikumot termelő organizmus széles hőmérsékleti határok, azaz 25 és 37 °C között növekedik. Az optimális A16884 ter-5