160659. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vizes készítmény poliészter-tartalmú rostkeverékek szinezésére
3 4 leg történik. Az ilyen rostkeverékékben a gyapjú és a poliészter-rostok keverési aránya pl. 40:60 és 60:40 között lehet és az egyes rostanyagok a legkülönfélébb feldolgozási állapotokban, pl. laza rostok alakjában, fésültszalag, fonal vagy akár kevert anyagú szövet alakjában alkalmazhatók ehhez az eljárásihoz. A gyapjút ebben az eljárásban oly gyapjúszínezékeket tartalmazó készítménnyel színezzük, amelyek a színezendő anyaggal szemben reaktívak vagy nem-reaktívak lehetnek és a legkülönfélébb színezékosztályokhoz, különösen a savas azo-színezékek, az antrakinonszínezékek, vagy akár az azometin-színezékek osztályához tartozhatnak. Különösen előnyöseknek bizonyultak erre a célra a monoazoszínezékek króm- és kobaltkomplexei, amelyek a komplex kötésben levő fém egy atomjára egy molekulánál több színezéket tartalmaznak, mimellett legalább egy színezékmolekula mentes a szulfonsavcsoportoktól és a komplexképzésben részt nem vevő karbonsavcsoportoktól. A nehézfématom két egymástól különböző vagy két egyforma színezékmolekulához kapcsolódhat. A színezékek komplezképző csoportja pl. egy o-oxi-o'-aminoazocsoport, egy o-oxi-o'-karboxiazo-csoport vagy előnyösen egy o,o'-dioxiazo-csoport lehet.1 Reaktív színezékek alatt az olyan színezékek értendők, amelyek a színezendő anyaggal kémiai, tehát kovalens kötésbe képesek lépni. Az ilyen színezékek reakcióképes csoportokként pl. etilénimid-, epoxi-, vinil-, vinilszulfon- vagy akrilsav-csoportokat, vagy halogénezett csoportokat, mint >a,i/?-dibrómpropionsav-, /J-klórpropionsav-, a- vagy !/?-brómakrilsav-maradékokat, mono- vagy trihalogénezett triazinil- vagy pirimidil-csoportokat tartalmazhatnak. A poliészter-rostokat diszperziós színezékekkel színezzük. Ezek a színezékek vizes diszperzióból vihetők fel hidrafób rostokraj az alkalmazható színezékek a legkülönfélébb színezék-osztályokhoz tartozhatnak, elsősorban azonban azo-és antrakinon-színezékek jöhetnek erre a célra tekintetbe. A vivőszer-készítményekhez hozzáadandó egalizálószerek pl. a hosszúláncú hidroxilvegyületek önmagukban ismert poliglikoléter-származékai, mint pl. a ricinusolaj ricinolsav-gyökével képezett ilyen származékok, továbbá a mono-és diaminok hasonló származékai lehetnek, mimellett az utóbbiaknál legalább egy nitrogénatom valamely hosszúláncú zsírsav szénhidrogén-gyökével van helyettesítve; az ilyen adduktok egy nitrogénatomon kvaternerezve va?y egy poliglikol-lánc végén egy többázisú savval észterezve, vagy pedig mind az említett módon kvaternerezve, mind észterezve is lehetnek. Kiindulóanyagokként vagy egységes nagyobbmolekulájú alkilaminokat vagy pedig aminelegyeket, pl. a természetes zsírsavelegyek, plfaggyú-zsírvas aminokká való átalakításakor nyerhető aminelegyeket alkalmazhatunk. Jól használhatók ilyen célra az oly 16—22 szénatomos aminők, amelyeltre legalább 5, legfeljebb 70 mól etilénoxid van addicionálva. Az e célra felhasználható aminők példáiként a következők említhetők: hexadecilamin, oktadecilamin, arachidilamin (CH3(CH2)i9—NH2 , behenilamin CH3 (CH 2 )2i—NH 2 , oktodecenllamin, valamint a megfelelő szénihidrogéngyökökkel képezett N-alkiLpropiléndiaminok. Rost-aktív gyapjúrezerválószerként pl. formaldehidből és a) az SO2 csoporthoz kötve két fenolgyököt és ezeken esetleg további helyettesítőket hordozó szulf ónokat és b) monociklusos hidroxiarilszulfonsavakat vagy biciklusos arilszulfonsavakat tartalmazó elegyekből képezett vízben oldható kondenzációs termékek alkalmazhatók. Előnyösen oly elegyeket alkalmazunk, amelyekben a szulfonok (a) és szulfonsavak (B) közötti mólarány 30:70 és 85:15 között van. Felhasználhatók azonban a szulfonokból és szulfonsavakból képezett elegyek egyes összetevői magukban is az említett kondenzációs termékek előállítására; így pl. képezhetünk vízben oldható kondenzációs termékeket formaldehidből és az SC>2-csoiporthoz kapcsolódó két, esetleg további helyettesítőket is hordozó fenolgyököt tartalmazó szulfonokból vagy formaldehidből és hidroxibenzol- vagy naftalinszulfonsavakból. Mind a szulfonok és szulfonsavak, mind ezeknek a formaldehiddel képezett reakciótermékei önmagukban ismert vegyületek. A szulfonok közül különösen előnyösek a csatolt rajz szerinti (I) általános képletű dihidroxidifenilszulfonok, amelyekben Rí és R2 egymástól függetlenül hidrogénatomot, metilcsoportot vagy szulfonsavcsoportot képvisel. A monociklusos hidroxiarilszulfonsavak példáiként a fenol- és krezolszulfonsavak említhetők-Az említett elegyek formaldehiddel való kondenzációja célszerűen vizes alkalikus közegben folytatható le. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az említett típusú szulfon és az említett fajtájú szulfonsav elegyét vízben nátrium- vagy káliumhidroxiddal meglúgosítjuk, formaldehidet adunk hozzá (pl. a hidroxiarilvegyület-elegy 1 móljára számítva 0,9—1,1 mól mennyiségi arányban) és az egész elegyet huzamosabb ideig, pl. 5—6 óra hosszat melegítjük. A szulfonok és szulfonsavak elegyei oly módon is előállíthatók, hogy valamely hidroxibenzolt, pl. fenolt, p-krazolt vagy egy xilenolt tömény kénsavval reagáltatunk. Ezután az alkalikus közeg beállítása céljából víz hozzáadása után a szükséges mennyiségű alkálihidroxidot adjuk a reakcióelegyhez, majd a termék elkülönítése nélkül végrehajtjuk a kondenzációt formaldehiddel. Történhet azonban a kondenzáció savas körülmények között, pl. ecetsavas oldatban is. Az említett szulfonokat és szulfonsavakat tartalmazó elegyek mellett felhasználhatók a találmány szerinti célra a formaldehidből legalább egy fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó, fent említett típusú diarilszulfonokkal képezett kondenzációs termékek egymagukban is rezerválószerként. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 Í5 60 -2
