160643. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált N-aminoalkil-arlamino-2-imidazolin-ok előállítására
160643 9 10 Példa Ri R2 Rs n R,, A Op. °C Hozam, % 35. 2—Cl 4—CH3 H 2 —N H 1 olaj 204—206 (pikrát) 17,1 36. 2—Cl 6—Cl H 2 —N(C2 H 5 }2 56 59,2 37. 2—Cl 6—CH3 H 2 —N(C2 H 5 ) 2 43 37,0 38. 2—Cl 4—CH3 H 2 —N(C2 H 5 ) 2 olaj 207—208 (pikrát) 18,4 39. 2—CH3 4—Cl H 2 -,N(C2 H 5 ) 2 olaj 194—196 (pikrát) 24,3 40. 2—Cl 6—Cl H 3 —N(CH3 ) 2 127—128 37,3 41. 2—Cl 6—CH3 H 2 -N(CH3 ) 2 olaj 228—230 (pikrát) 7,6 42. 2-4CH3 4—Cl H 2 -N:(CH3 ) 2 78— 82 5,8 43. 2—CH3 6—CH3 H 2 —N O olaj 212—214 (pikrát) 11,5 44. 2—C2H5 6—C2 H 5 6—Cl -N O 206—209 (piíkrát) 61,5 45. 2—OCH, 5—Cl H -N O 221—223 (pikrát) 38,8 46. példa: 2-[N-(4-Brómfenil)-N-(/?-morfolinoetil)-amino]-2-imidazolin a b) eljárás szerint 1. N-(p-Brómfenil)-N-2-morfolinoetil)-amin 51,5 g (0,3 mól) p-brómanilint 200 ml n-butanolban 55,8 g (0,3 mól) N-(24dóretil)-morfolin-hidrokloriddal és 48 g nátriumkarbonáttal 5 óra hosszat visszafolyatással forralunk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, és a szilárd maradékot híg sósavval kezeljük. Leszívatás után a szűrőmaradékból a bázist híg nátriumhidroxid oldattal felszabadítjuk, és éterben oldjuk. Az oldatot magnéziumszulfáttal megszárítjuk, aktívszénnel kezeljük, és a dihidrokloridot éteres hidrogénklorid oldattal leválasztjuk. Metanolból átkristályosítva N-(p-brómfenil)-N-(2-morfolinoetil)-amin-dihidrokloridot kapunk 35,5 g kitermeléssel. Olvadáspontja 183— 185 °C. 2. N-(p-Brómfeml)-N-(2-morfolinoetil)-tiokarbamid A fent kapott amin-dihidrokloridból 10 g-ot (0,04 mól) 6 ml tömény sósavval, 30 ml vízzel és 5,95 g ammóniumtiocianáttal keverés közben 6 óra hosszat 95—98 °C-on (vízfürdőn) tartunk. Lehűlés után nyúlós tömegként 8,8 g N-(p-brómfenil)-N-(2-morfolinoetil)-tiokarbamidot kapunk. A még kissé szennyezett tiokarbamidot nyers állapotban dolgozzuk fel. 35 40 45 50 55 60 3. N-(p-Brómfenil)-N-i(2-morfolinoetil)-S-metü-izotiuronium-hiároklorid 8,8 g (0,025 mól) N-(p-brómfenil)-N-(2-morfolinoetil)-tiokarbamidot "3,6 ml metiljodiddal 25 ml vízmentes metanolban 2 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Ezután a felesleges metiljodidot és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Az izotiurónium-hidrojodidot 12,5 g kitermeléssel (100%) kapjuk. 4. 2-[N-(4-Brómfenil)-N-(/9-morfolinoetil)-amino]-2-imidazolin A kapott izotiurónium-liidrojodidból 10,1 g-ot (0,04 mól) 3,9 ml etiléndiaminnal 30 ml n-butanolban 2 óra hosszat keverés közben visszafolyatással forralunk. Éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vákuumban bepároljuk, és a száraz olajos maradékot híg sósavban feloldjuk. Az oldatot az átalakulatlan kiindulási anyag és a melléktermékek elválasztására 2 n nátriuimhidroxid-oldattal fokozatosan beállított 1, 3, 5, 7 és végül 9—10 pH-nál éterrel és kloroformmal frakcionáltan extraháljuk. Az összesen 22 frakció közül vékonyrétegkromatografálással megállapíthatóan az utolsó 2 frakció tartalmazza a 2-[N-(4-brómfenil)-N-(/?-jmorfolinoetü)-iamino]-2-imidazolint. Hozam 1,0 g. Olvadáspontja 84— 86 IC. Az előző példával analóg módon állítható elő a fent leírt vegyület N-(p-brómfenil)-N-(2-morfolinoetil)-tiokarbamid (a 46. példa 2. lépésének terméke) helyett N-(p-brómfenil)-N-(2-morfolilmoetil)-guanidinból, N-(p-brómfenil)-N-(2-Tmor-5
