160609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás termesztőaljzat előállítására étkezési gombák, főleg Pleurotus-félék termesztéséhez

? Kedvező az is, hogy a természetes önimelegedésen alapuló komposztálási művelet mesterséges höközléssel időben lerövidíthető és hatékonyságában fokozható, és ugyanakkor lehetőség van fungicid, ületve inszektieid gázokkal, gőzökkel vagy más vegyianyagokkal a csíraszámgyérítés hatékonyságának további fokozására is. A leghatékonyabbnak az a módszer bizonyult, amikor a csíraszámgyérítés műveletét a káros mikroorganizmusok, pl. penészgombák spóráinak előzetes kicsíráztatásával kombináljuk. Előnyös a találmány szerinti eljárás azért is, mert több lehetséges módszer egymással való szabad variálását teszi lehetővé, amely eljárások közül aszerint van módunk válogatni, hogy rövidebb idő alatt költségesebben vagy hosszabb idő alatt olcsóbb úton kívánunk célhoz érni. A találmányt kiviteli példák kapcsán, az általunk végzett kísérletek alapján világítjuk meg közelről. A termesztőaljzat számára szolgáló hordozóanyagként (vázanyagként) aprított kukordeaszárat, kukoricacsutkát, kb. 5—10 mm szemcseátmérőjű darát, szénát, gabonaszalmát, rizshéjat, borsószalmát, lucernaszénát, lombos fák fűrészporát, faforgácsot, lombalmot, szőlővenyige-törmeléket stb. használtunk külön-külön, illetve kettőt vagy többet ezek közül egymással összekeverve. Adalékanyagként sörcefrét, lucernalisztet, letermett csiperketrágyát, darált baromfitrágyát, karbamidot, ammóniumnitrátot, ammóniumszulfátot, ammóniumfoszfátot, szuperfoszfátot, káliumnitrátot, káliumkloridot, káliumkarbonátot, gipszet, lombfahamut alkalmaztunk részben egymagában, részben ezen anyagokat különböző arányokban egymással összekkeverve. Kedvező tapasztalatokra tettünk szert a hordozóanyagok következő keverékeivel: I. 500 súlyrész darált kufcoricassutka 500 súlyrész tépett kukoricaszár 50 súlyrész takarmánymész (futor) 5 súlyrész szuperfoszfát 10 súlyrész gipsz 5 súlyrész vízben oldott ammóniumnitrát 5 súlyrész lombfahiamu II. 500 súlyrész faforgács (nyár- és bükkfából) 500 súlyrész aprított kukoricacsutka 60 súlyrész takarmánymész 7 súlyrész szuperfoszfát 10 súlyrész gipsz 20 sűlyrész karbamid III. 500 súlyrész tépett kukoricaszár 500 súlyrész bűzaszalma 60 súlyrész takarmánymész 15 súlyrész szuperfoszfát 10 súlyrész ammóniumszulfát 5 súlyrész vízben oldott ammóniumnitrát 5 súlyrész káliumklorid 8 Az aprított és szárazon összekevert vázanyagot, valamint a porított adalékanyagot szárazon összekeverjük, majd vízben oly módon nedvesítettük, hogy abban előzőleg a könnyen ol-5 dódó alkatrészeket előre feloldottuk. A nedvesítést úgy hajtottuk végre, hogy a megnedvesített aljzat nedvességtartalma 90—160% között volt. Almikor hordozóanyagként kukoricacsutkát használunk, akkor azt célszerű előtte 6—8 órán 10 keresztül a nedvesítésre szánt oldatban tárolni. A legtöbb kísérletet a 4. módszerrel végeztük, amikor a csíraszámgyérítés előtt kicsíráztatási periódust iktatunk be az eljárásba. Az alábbi-15 akban az ismertetést annak figyelembevételével folytatjuk, hogy a termesztőaljzat előállítását ebben a két fő lépésben, vagyis a kicsíráztatási periódus és a csíraszámgyérítési periódus egymásutánja segítségével hajtjuk végre. 20 A hordozóanyag és az adalékanyag szárazon összekevert, majd megnedvesített keverékét 50— 70 cm magasságban terítettük el a kicsíráztatási periódusban, a helyiség hőmérsékletét pe-25 dig 25—30 °C közötti értékre állítjuk be. Ebben az állapotban az anyagot legalább 24 órán át és lehetőleg fóliával letakarva célszerű pihentetni, amely időtartam alatt megtörténik a káros mikroorganizmusok spóráinak kicsírázása. 30 A kicsíráztatási periódust követően a csíraszámgyérítés során a következő műveleteket hajtottuk végre: A termesztőaljzatnak szánt alapanyag nedve-35 sített és pihentetett keverékét a szükséges nagyobb hőhatás elérése érdekében nagyobb ön^ melegedést biztosító módon halmozzuk föl. A tapasztalat szerint a rakat magasságának, valamint szélességi és hosszúsági méreteinak is leg-40 alább a 160 cm-t el kell érnie ahhoz, hogy az önmelegedés mértéke legalább a minimális 70 QC-t elérje. Ez a minimális hőmérséklet szükséges ugyanis ahhoz, hogy a kicsíráztatási periódusban már vegetatív állapotba került, tehát 45 már kicsírázott penészgombaspórák a rakat fölmelegedése következtében elpusztuljanak. Itt kell megjegyezni, hogy amennyiben előzetes kicsíráztatási periódusról nem gondoskodunk, akkor is voltaképpen a rakatba történő föknelegedés 50 kezdeti szakaszában ez a kicsírázás bizonyos mértékben szintén létrejön, majd a fokozódó hő végzi el a kicsírázott, vegetatív állapotba került mikroorganizmusok elpusztítását. Tekintettel arra, hogy a rakatba rakott anyag 55 hőmérséklete a határoló felületek közelében nem éri el a belső rész hőmérsékletét, azért e külső zónákban a csíraszámgyérítés automatikusan nem következik be. Ezen oly módon lehet segíteni, hogy 2—3 nap elteltével a rakatot 60 átforgatjuk, hogy az addig kívül elhelyezkedett részek kerüljenek a rakat belsejébe, és az elkövetkezendő 2—3 nap alatt ezek a részek kerüljenek a magasabb hőmérsékletű, tehát a csíraszámgyérítés szempontjából kedvező pozícióba. S5 Ezt az átforgatást a tapasztalat szerint legalább 4