160606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8-izo- prosztaglandin-F1-analógok előállítására
160606 31 32 ban és a kapott maradékot etilacetáttal extrabáljuk. A kivonatot vízzel, nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és telített nátriumklorid-oldattal mossuk, majd nátriumszulfáttal szárítjuk. A bepárlás útján kapott maradék a glikol 5 formiátjaiból áll. Ezeket 50 ml metanollal és 10 ml telített nátriumMdrogénkarbonát-oldattal 25°-on 2 óra hosszat hidrolizáljxik. 40 ml vizet adunk hozzá, a metanolt vákuumban eltávolítjuk, a vizes szuszpenziót pH = 3 értékre meg- io savanyítjuk és. etilacetáttal extraháljuk. A kivonatot vízzel és telített nátriumklorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáttál szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 150 g szilikagélen kromatografáljuk, eluálásra 730 ml, külön-külön 25%-os, ig 35%-os, 50%-os és 75%-os etilacetát Skelly B elegyet használunk és 150 ml-es frakciókat gyűjtünk. A 12—15. frakció tartalmazza *a XXVI. képletű (R7 = CH3) glikol két izomerjenek elegyét (789 mg). Ez az anyag egyetlen 2 0 foltot mutat. A IX-rendszerrel (etilacetát : ecetsav : 2,2,4-trimetilpentán : víz = 90 : 20 : 50 :100 arányú kétfázisú rendszer szerves fázisa) előhívott szilikagéllemezeken (R/ = 0,62), de bórsavval kezelt lemezen két — közel egyenlő in- 2 5 tenzitású — foltot mutat 0,62 és 0,52 R/-értéknél. A felső folt megfelel a kevésbé poláros treo-glikolnak (lásd fentebb). Az NMR-spektrum egy 3 protonnak megfelelő szingulettet mutat 3,67 ő-nál (OCH3 ); kb. 4 protonos multi- s0 plettet 2,7 és 3,6 ö között (karbinol- és hidroxil-protonok), 5 protonos multiplettet 1,9—2,7 ö között (a karbinolhoz közeli protonok), végül egy ciklopropü-proton van 0,6 á-nál. A 16—21. frakció i(@85 mg) is egy foltot ad szilikagél- 35 lemezen, de két foltot mutat 0,46 és 0,36 R/ értéknél bórsavval kezelt lemezeken és a polárosabb eritro- és treo-glikolokból áll <lásd alább). A kettő közül a kevésbé polárosnak ugyanaz a mozgékonysága van bórsavval kezelt w lemezen, mint a polárosabb treo izomernek. IR- és NMR^spektruma nagyon hasonló az előbbi 12—15. frakcióban levő anyagéhoz. A tömegspektrum adatai: 350 (M—18); 332 (M— 2 HáO); 292 i(35G—58); 267 ,(M—101); 235 (267— <g 32). rafáljuk, eluálásra 50—100% etilacetátot tartalmazó Skellysolve B-t használunk. A kevésbé poláros eritro glikolizomert 0,150 g, míg a polárosabfo izomert 0,180 g mennyiségben kapjuk, A kevésbé poláros eritro izomer kristályos <op. 70—71° etilacetát-Skelly B elegyből kristályosítva); v = 3460, 1730, 1715, 1250, 1190, 117S, 109(5, 1065, 1055 cm-1 , („v" jelen esetben és hasonló értelemben a továbbiakban is a görög „nü" betűt jelöli) és tömegspektrum-ionok 368 (M+), 350, 337, 319, 267, 250 és 235 tömegegységnél észlelhetők. Analízis & C21H30O5 képlet alapján: Számított: C = 08,44%; H=9,65%; Talált: C = 68,46%; H = ;9,87%. A polárosabb izomer ugyancsak kristályos, v=3430, 3340, 17135, 1710, 1060, 1250, 1220. 1195, 1175, 1165, 1110, 1075, 10515, 1035 cm"1 . Tömegspektruma ugyanolyan, mint a kevésbé poláros izomeré. Olvadáspontja 41—42,5°, éter-Skelly B elegyből végzett átkristályosítás után. Analízis: Talált: C= 68,63%; H = 9,7(9%. 4. példa: 6-Exo-<treo-rí 2'-dihidroxiheptil)-2a-i(6"-karbometoxihexil)-biciklo[3jl.O|hexán-3-on (XXVI. képlet, R7 = CH 3 ) A fenti 3. példáiban leírt módon 50O mg transz izomerből 180 mg kevésbé poláros glikolt és 110 mg polárosabb glikolt kapunk. Ezeket nem nyerjük kristályos állapotban, de vékonyréteg-kromatográfiás viselkedésük megfelel annak a két glikolnak, melyeket a fentiekben a XXIV. képletű cisz-vegyület (R7 = CH 3 ) perhangyasawal végzett hidroxilezésével kaptunk {R/= 0,02 és 0,46 bórsavval kezelt lemezeken). 5. példa: 3. példa: 50 6-Exo-^(eritro^l^2l'-dihidroxiheptil)•^2o-l(6"-karbometoxihexil)-1biciklo![3Jl.0]hexan-3-on (XXVI. képlet, R 7 = CH 3 ) 0,39 g 0-exo-<cisz-l'-teptenil)-2«-:(6''-karbo- 55 metoxiheptil)-! biciklop.ll.0^texán-i3-on 8 ml piridinnel készült oldatához hozzáadunk 0,32 g ozmiumtetroxidot. 15 órán át 25°-on történő keverés után 1,0 g nátriumbiszulfitot adunk hozzá 16 ml víz és 10 ml piridin elegyében g© oldva, majd a keverést 5 órán át folytatjuk. A sötét színű oldatot vízzel hígítjuk, kloroformmal extraháljuk és a kivonatokat néhányszor vízzel mossuk; majd szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 50 g szilikagélen kromatog- 65 6~Exo-(eritro-l',2'-<iihidroxiheptil)-2'/ S-í(6"-karbometoxilhexü)-ÍjicMa[3.1.ö]ihexán-.3-on (XXVI. képlet, R7 = CH3) Az előbbiekben leírt módszerrel azonosan 0,50 g 6-exon(rHdsz-^eptenil)'-Ä^(6''-kar lbometoxihexil)-biciklo{3jl.03hexán-3-ont (XXIV. képlet) 10 ml piridiniben 0,42 g ozmiumtetroxiddal kezelünk. A nyers termék kromatografálása 283 mg kevésbé poláros eritro izomert (XXVI. képlet, R7 = CH3) eredményez, ennek olvadáspontja 42° <éter-Skellysolve B elegyből), R/ = 0,40 szilikagélen, etilacetáttal futtatva. Analízis a C2iH3 öOs képlet alapján: Számított: C = 68,44%; H = 9,85%; Talált: C= 68,21%; H = 9,80%. If
