160577. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metilergolénszármazékok előállítására

3 A karbonilcsoportot szelektíven megtámadó redukálószerek, előnyösen lítiumalumíniumhidrid, segítségével való redukció során az adott reakciókörülmények között iners oldószerként előnyösen ciklusos vagy nylíltláncú étereket, pél- 5 dául tetrslhidrofuránt, dioxánt, dietilétert, diglimet vagy djlbutilétert használunk. Redukálószerként nátriuinaluniíniuinhidrid, diborán, továbbá előnyösen MtiumaluminiumiMdrid jöhet számításba. Ezt a redukciót előnyösen kb. 0 és io 80 °C közötti hőmérsékleten és a II általános képletű vegyület 1 móljára számítva kb. 1—10 mól redukálószer, előnyösen lítiumalumíniumhidrid, alkalmazásával hajtjuk végre. A reakcióidő a reakció hőmérsékletétől függően kb. 15 15 perc és 2 óra között változik. A reakeió komplex termékének elbontását és a reakciókeverék feldolgozását önmagában ismert módon végezzük, például a reakeiókomplex elbontható eülacetáttal, előnyösen azonban a teoreti- 20 kus mennyiséget éppen meghaladó mennyiségű vízzel, és a redukciós termék az alumíniumhidroxid eltávolítása után elkülöníthető az adott körülmények között iners, vízzel nem elegyedő oldószerrel, előnyösen metilénkloriddal, végzett 25 extrafccióval. A karboinilcsoportot szelektíven megtámadó redukálószerrel, előnyösen lítiumalumíniumhidriddel, végzett redukció során azok a II általános képletű vegyületek, amelyek képletében 30 az aril- vagy aralkilcsoport egy vagy több aminocsoportot hord, a szabad amino-vegyületek vagy aminocsoportjukon védőcsoportot hordó aiminovegyületek alakjában alkalmazhatók. Védőcsoportókként elsősonban a tozil- vagy a tri- 35 tilcsoport jön figyelembe. Ezt az esetleg jelenlevő védőcsoportot vagy a redukció közben hasítjuk le, például a tozilcsoportot, vagy a redukció után távolítjuk el, például a tritilcso'portot, ez utóbbi eltávolítását ismert módon, 40 (például savakkal, végezzük. A lítiumalumíniumlhidriddel való redukció gyakorlatilag például a következőképpen végezhető: Látiumalumímuimlhidridet tetrahidrofurán- 45 ban szuszpendálunk, és keverés közben nitrogénatmoszférában szobahőmérsékleten hozzáadjuk a II általános képletű vegyületet. Ezután a reakciókeveréket magasabb hőmérsékleten még kb. 1—2 óra hosszat keverjük, a reakciókomp- „ lexet hűtés közben az elméleti mennyiséget éppen meghaladó mennyiségű vízzel elbontjuk, és a kivált fémlhidroxidot szűréssel elkülönítjük. A leszűrt alumíniumhidroxidot kimossuk, a mosófolyadékot és a szűredéket egyesítjük, és koncentrálás után metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist például nátriuankarfoonátoldattal és vízzel mossuk, nátriumszulfát fölött megszárítjuk, bepároljuk, és a maradékot kristályosítással tisztítjuk. A b) alatt leírt katalitikus hidrogénezést előnyösen palládiumkatalizátor, például alumíniumoxidra vagy aktívszénre felvitt palládium vagy palládiumklorid alkalmazásával szobahő- p,s 4 mérsékleten vagy kissé magasabb hőmérsékleten és közönséges nyomás és kb. 80 att közötti nyomáson végezzük. Az adott reakciókörülmények között iners oldószerként például etanol használható. Ezt a hidrogénezést például a következőképpen hajtjuk végre: A hidrogénezendő vegyületet etanolban oldjuk, és aluminiumoxidra felvitt palládiumnak katalizátorként való jelenlétéiben szobahőmérsékleten és közönséges nyomás alatt hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel befejeztével a katalizátort kiszűrjük, és a kapott terméket adott esetben önmagéban ismert módon, például kristályosítással, megtisztítjuk. Az aminocsoportot hordó I általános képletű vegyületek acilozása a katalitikus hidrogénezés előtt vagy után, azonban csak a fcarbonilcsoportot szelektíven megtámadó redukálószerrel, előnyösen lítiumalumíniunihidriddel, való redukció után végezhető, mert a redukálószer az acilsminocsoportot megtámadná. Az acilozást 2—5 szénatomos alifás karbonsavak vagy aromás karbonsavak reakcióképes, funkcionális származékaival végezzük bázisos kondenzálószerek, előnyösen tercier szerves bázisok, például piridin, jelenlétében, adott esetben az adott reakciókörülmények között iners oldószerben vagy oldószerelegyiben. A reakciókeveréket önmagában ismert módon dolgozzuk fel. Az I általános képletű vegyületek szobahőmérsékleten többnyire 'kristályos anyagok, és erős szerves vagy szervetlen savakkal állandó, szobahőmérsékleten gyakran kristályos sókat alkotnak. Sóképzésre többek között szervetlen savak, például sósav, hidrogénbroimid vagy kénsav, és szerves savak, például oxálsav, maleinsav, borkősav vagy metánszüjfonsav alkalmasak. A kiindulási anyagokként használt II általános képletű vegyületek például lizergsavklorid-hidrokloridnak, illetve 9,li0-dilhidrolizergsavklorid^hidrokloridnak III általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben R' a fenti jelentésű — való kondenzációjával állíthatók elő. Ezt a kondenzációt az adott reakciókörülmények között iners oldószeriben vagy oldószerelegyben tercier bázisok, előnyösen piridin, jelenlétében célszerűen —20 és +10 °C között hajtjuk végre. A 9jl0-dihidrolizergsavból levezethető II általalános képletű vegyületek a megfelelő lizergsawegyületek katalitikus hidrogénezésével is előállíthatók. Katalizátorként előnyösen alumíniumoxidra felvitt palládiumot használunk. A reakció szobahőmérsékleten és közönséges nyomás alatt hajtható végre. Az I általános képletű vegyületek gyógyszerek, és érték-es farmakológiai tulajdonságaikkal tűnnek ki. Ezek közül kiemelkedik a központi idegrendszerre gyakorolt hatásuk. A központi diegrendszerre izgató hatás különösen kifejezett a következő vegyületeknél: ß-metil-ß^-ii'^enil-l-pipenazinili-metil-ergolen, 2