160576. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-dimetilszulfamoil-10-{3-[4-2-hidroxietil)-piperidino]-propil}-fenotiazin diésztereinek előállítására
3 160576 4 Gyógyászati használatra az új vegyületek bázis alakjában befecskendezhető olajokban, például szezáimolajiban oldva, alkalmazhatók. A következő példák a találmány szerinti eljárást szemléltetik anélkül, hogy azt ezekre korlátoznánk. •-1. példa; 4,75 g 2-dimetilszulifamoil-l! 0-/3-t4-(2 j hidroxietil)Hpiperidino]-propil/-fenotiazint, 1,03 g 1,6--hexándikariboinsavdikloridot és 50 ml vízmentes toluolt 6 óra hosszat visszafolyatással forralunk. Lehűtés után a reakeioikewereket 100 ml 5%-os nátriunihidrogénkarbonát oldattal és 80 ml metilénkloriddal 15 percig keverjük. A szerves oldatot dekantáljwk, és három ízbun összesen 300 ml desztillált vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, és 20 torr nyomáson bepároljuk. Az 5,4 g maradékot feloldjuk 20 ml forrásban levő etilacetátban, és 20 ml etilacetátiban feloldott 0,9 g oxálsavanhidridet adunk hozzá. 17 óra hosszat 3 °C-on állni hagyjuk, a kivált kristályokat kiszűrjük, két ízben összesen 20 ml jéghideg etilacetáttal mossuk, és 20 torr nyomáson szárítjuk. A kapott 5,5 g oxalátot 50 ml desztillált vízbe szuszpendáljuk, 10 ml 5 n nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, majd 1 óra hosszat keverjük. A bázist három ízben összesen 150 ml metilénkloriddal extraháljuk; a szerves oldatot három ízben összesen 100 ml desztillált vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, és 20 torr nyomáson szárazra ibepároljuk. A 4,5 g maradékot feloldjuk 20 ml forrásban levő etilacetátban, é& 20 ml etilaoetátban oldott 0,75 g oxálsavanhidridet adunk hozzá. Húsz óra hosszat 3 °C-on állni hagyjuk, a kivált kristályokat kiszűrjük, két ízben összesen 20 ml etilaoetátal mossuk, és 20 torr nyomáson szárítjuk. 4,9 g l,6-bisz-/2-/l-[3-(2-dimetilszu]jfamoil-li0-jfenotiazinil)-propil]-piperid-4-il/^toxikariboniJ/Hhexánoxalátot kapunk. Olvadáspontja 150 °C. • . Az 1,6-ihexándikarbonsavdikloridot (fp.29 159— 161 °C) E. E. Blaise és munkatársai [Bull. Soc. Chim., (4) 5, 690 (1909)] szerint állítjuk elő. A kiindulási 2-dimetilszuMaimoil-10-/3-[4-(2--hidroxietil)-piperidino] -propil/-fenotiazint az 1 212 0®1 számú francia szabadalosriban és a 73 404 számú első kiegészítésében leírt eljárással állítjuk elő 4-<2-ihidroxietil)-jpiperidin és 2-dimetilszulfamoil-10-i(iS-lhidroxipro(pil)Hfenotiazin-metánszulfonát reakciójával. 2. példa: Az 1. példában leírtak szerint járunk el de 6,65 g 2--diinetilszulifamoil-10-/3-[4-(2-.hidroxietíl)-piiperidino]-<propil/-ífenotiazinból, 1,87 g dekándikarbonsavdikloridiból és 60 ml toluolból kiindulva. 6,9 g l,li0-ibisz-/2-/l-f3^(2-dimetilszulfamoiH0-fenotiazinál)-:propil]-piiperid-4-il/-etiloxikanbonil/-deká!noxalátot kapunk. Olvadáspontja 165 °C. 5 A kiindulási ljlOniekándikarbonsávdikloridot C. G. Overberger és munkatársai [J. Amer. Chem. Soc, 77, 4S51 (1955)] szerint állítjuk elő. 3. példa: 10 Az 1. példában leírtak szerint járunk el de 4.75 g 2^dimetilszulifamoil-10-/3-.[4H(;2-hidroxietil)-piperidino]-propil/-ifanotiazinból, 1,40 g undekámdikarboinsavdikloridból és 50 ml toluolból 15 kiindulva. 5 g l,ll-bisz-/2-/l-[3H(2-^dimetilszulfamoil-Hfenotiazinil)-propil]-piperid-4-il/-etiloxikarbonil/-undekánoxalátot kapunk. Olvadáspontja 171 °C. A l.ll-undekándiikarbansavdikloridot tionil-20 klorid és 1,111-uradekándikanbonsav reakciójával állítjuk elő. 4. példa: 25 Az 1. példában leírtak szerint járunk el de 6,65 g 2-dimetilszulifamoil-il0-/3-[4-(2-hidroxietil)-piperidino]^ropil/^fenotiaziniból, 2,06 g dodekándikarbonsav-dikloridból és 60. ml toluolból knndulva. 7,1 g l,12-bisz-/2-/il-[3-(2-dimetil-30 szultfamoil-10Mfenotiazinil)-ipropil]-piperid-4-il/^etiloxikarbonil/-dodekánoxalátot kapunk. Olvadáspontja 170 °C. A kiindulási 1,12-dodekándikarbonsavdikloridot tionil'klorid és 1,12-dodekándikarfoonsav re-35 akciójával állítjuk elő. 5. példa: Az 1. példában leírtak szerint járunk el de 4Q 4,75 g 2-^dlmetilsziuMamoil-(li0--/3-t4-i{2^hidroxietil)-piperidino]-propil/-ifenotiazmból, 3 g tetratriakontán-dikarbonsaiv-díkloridból és 50 ml toluolból kiindulva. 5,4 g l,34^bisz-/2-/l-[3-(2-dimetilszulfamoil-10-(fenotiazinil)Hpropil]-'piperid-45 -4-U/-Hetíloxíka^bonáV-, te*t r 'ate"i'akontán-oxalátot kapunk. Olvadáspontja 142 °C. Az 1,34-tetratrialkontán-dikartoonsav-dikloridot tionilklorid és 1,34-tetratria'kontán-dikar(bonsav reafcciójaval állítjuk elő. 6. (példa: Az 1. példában leírtak szerint járunk el de 6.65 g 2-dimetilszulfamoil-10-/3-[4-1 (2-hidroxietil)npiperidino]-»propil/Hfenotiazinból, 2,55 g heptadekándiikarbonsav-diklordiból, és 60 ml toluolból kiindulva. 8,6 g l,il7-(bisz-/2-/l-^(2-dimetilszulfamoil-10-f enotíazinil)-propil] -piperid-4-il/-etiloxikarbonil/-) heptadekán-oxalátot kapunk. Olvadáspontja 1.55 °C. Az 1,17-heptaddbándikarbonsav-dikloridot tionilklorid és 1,17-heptadefcándifcarfoonsav reakfi5 ciójával állítjuk elő. 1
