160505. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklusos enamin-származékok előállítására

160505 összehasonlító kísérletben észlelt alvási idő 3-szoiros meghosszabbodását. Az eredményeket az 1. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat Vizsgált vegyület ED50

mg/kg 10-í(4-metil-l^piperazinil)-diibanzo[b,f]tiepin 0,13 1 O^^metál-il -piperazinil) -dibenz![b,f]oxepiin 0,26 8-klór^l0^4^metü4l-p'iperaziniil)-!dibenzo![b,í]tiepin 0,17 S-klór-lO-íé-metil-l-piperazinil)-idibeinzí[ib,f]oxiepin 0,32 8-klór-10-f4-(2-hidroxiietil)-lnpiperazmil]-di'benzoi[b,if]tiepin 0,25 10^[4-P-íbJdraxietil)-ljpiperazinil]-idibenza[b,f]tiepin 0,4 8-klór-li0-'[4-i(!2nhidroxietil)-lipijperazinil]-dib anz[b ,f ] oxepin 0,5 Klórpromazin 0,84 2. kísérlet Apomorfin-antagonizmuís vizsgálata patkányon a) SD—JCL fajú hám patkányok 10 tagú csoportjainak szubkután úton a vizsgálandó vegyület vizes oldatát, vagy 0j5°/t^os CMC-SZUSZ-penzióját adtuk be. A vizsgálandó vegyület beadása után 30 perccel minden patkány 1,0 mg/ /kg apomorfiinnhidrokloridot kapott, intraperitoneálisan, és 10, 20, illetve 30 perc múlva néhány percig figyeltük az állatokat. Az aponiorfiin-injekciót követő tipikus hipermotilitás elmaradását, mint a vizsgált vegyület hatását (pozitív hatás) értékeltük. Az ED50 értéket minden dózisszinten az átlagos pozitív hatás %-os értékéből számítottuk, a Litchfield—Wilcoxonmódszer alapján. b) Az előbbi kísérletet megismételtük úgy, hogy az apamorfin vizes oldatát intravénásán adtuk ibe minden patkánynak 1,25 mg/kg-os dózisban. Az ED50 értéket úgy számítottuk, mint előbb. be. Az eredményeket a 2. táblázatban mutatjuk 2. táblázat Vizsgált vegyület ED50

mg/kg a !b 10-(4-metil-l-piperazinil)-dibenzd[b,f]tiepin 0,84 10-(4-imetil-lipiperazinil)^dibel

nzí[b,f]oxepin 2,1 8-klór-10-(4-imetil-l-ipiperaz)inil)^dibenzo![biJtiepin 0,10 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10 (2. táblázat folytatása) Vizsgált vegyület ED50 mg/kg a b 8-klór-10-i(4-met!Íl^l -piperazinü)-JCÜlbenzí[b,f]oxepin 0,04 1044-i(2-lhidroxietü>l-piperazinil] -dib enzofb ,f ] tiepin — 8-klór-10-![4-(2rMdroxietil)Hl-piperazinil]^dibenzí[b,f]oxepin — Klórproimazin 0,74 0,28 0,53 0,22 6,8 3. kísérlet Feltételes reflex kimaradása Kísérleti állatokként SD—JCL fajú hítm patkányokat használtunk, amelyeket olyan körülmények között vizsgáltuk, hogy az állatok 9'&°/obam reakciót adjanak. A patkányoknak, a vizsgálandó vegyületet szubkután vagy orálisan adtuk ibe, és feltételes ingerkeltőként komplex zajt, míg feltétlen ingerkeltőként elektrosoíkkot használtunk. A beadást követő 30—60 perces időtartamban vizsgáltuk a feltételes reflex kimaradását, és az eredményeket összehasonlítottuk az előző napon végzett kontrollvizsgálat adataival. A kontrollvizsgálatot ugyanazokkal az állatokkal végeztük. Meghatároztuk a depresszió fokát, és az ED50 értéket az egyes dózisértékekhez tartozó átlagos depressziófokiból grafikus úton számítottuk ki. Az eredményeket a 3. táblázatban közöljük. 3. táblázat Vizsgált vegyület ED50 mg/kg szubkután orális 10-(4Hmetü-il-piperazinil)^diibenzofbjfl'tiepin 8-klór-40i(4-metil~lHpiperazánil)^dibenza[ibjf]tiepiin 8-klór-10-i(4-[metiWHpiper_ azinil)-dibenz[b,f]oxepin Klórpromazin Oj2l5 0,054 0,0515 0,45 2,0 1,08 0,24 5,74 4. kísérlet Akut toxicitás A vizsgálandó vegyületet dd fajú hím egerek 10 tagú csoportjainak adtuk be. A beadás után 3 nappal megszámoltuk az elpusztult állatokat, és az LD50 értéket a Litohifield—Wilooxon-módszerrel számítottuk. Az eredményeket a 4. táblázatban mutatjuk 65 be. 5